A gyűjtemény leírása
A szentesi tanya szemtermelő és állattartó, külterjes gazdaság¬típust, 8-10 holdas feketeföldi kisparaszt gazdaságot képvisel. Az Emlékparkba áttelepített lakóház a Kurca folyócskához közeli magasparton a 19. század végén épült. Nyitott kéményű konyháját a 20. század első évtizedeiben padlásolták le és rakott tűzhelyet építettek benne. A két háború között a ház elé deszka oldalú, cseréptetős ereszetet építettek, ami a tanyai házak gyakori toldalék építménye.
Berendezése az 1910-es évek első felének lakáskultúráját dokumentálja. Kiváló támpontot adtak ehhez Papp Imrének, a szentesi népélet krónikásának részletes tanyaleírásai, amelyek épp az 1910-es évek tanyáit idézik.
A konyha hátsó falán érintetlen az ívelt, barokk jellegű bolthajtás, amit a közelmúltban több alföldi házban még láthattunk. A bolthajtás előtti asztalnál evett a család. A konyha belső sarkában van az eszközök tárolására szolgáló kaszli vagy almáriom, az ajtó mögött a kantapad, rajta cserépköcsögökkel és szilkével. Bal felől nyílik a szoba, az öregek nyelvén: a ház. A szegedi tanyához hasonlóan sarkos elrendezésű, viszont eltérő sajátossága, hogy a falon - törzsökös református családok szokása szerint - csak néhány családi kép, a házi áldás és a „szolgálati időm emlékére” feliratú katonai emlékkép függ.
A kamra berendezéséből említést érdemel a vésett díszű, ácsolt láda, szuszék, amit szekrénynek neveztek. Az utóbbi időben ételmaradékot, tejjel teli köcsögöket tettek bele, hogy a macska ne férjen hozzá. Régies eleme a kamrának a vakablakba helyezett téka.
A ház végéhez féltetős kocsiszín épült, ahol a parasztkocsi mellett eke, vasborona, szelelőrosta és kisebb munkaeszközök láthatók.
A tanya jellegzetes építménye a vályogfalú, szalmafedelű, boglya formájú kerekól, amelyben rendszerint disznókat vagy baromfit tartottak. A Dél-Alföldön a Hármas-Körös mellékén, Szentes, Hódmezővásárhely határában és Észak-Bácskában a szabadkai szállásokon építettek ilyen ólakat.