Cicege

Papp Ferenc 1916-ban született Rinyaszentkirályban (Somogy megye), és 14 évesen, 1930-ban iratkozott be a Nagyatádi Iparostanonc Iskolába kereskedő tanulónak. Az iskolával párhuzamosan a helybeli Adler Géza fűszer- és csemegekereskedésében dolgozott: három évig mint tanonc (1930-1933), majd egy évig már segédként (1933-1934). Ez az értesítő (mai szóval: ellenőrző) füzet a III. tanév tanulmányi előmenetelét rögzíti. A beleírt órarendből látszik, hogy az akkori munkahét 6 napos volt, amelyből két napon, kedden és pénteken 16-19 óráig jártak a tanulók iskolába, a többi napokon és időben munkahelyükön dolgoztak. A félévi értesítő szerint az alábbi tantárgyaik voltak: hit- és erkölcstan, magyar nyelv és üzleti levelezés, természettan-vegytan, polgári és közgazdasági ismeretek, ipari könyvvitel és költségvetéstan. Ezeken kívül értékelték a magatartást, és az írásos munkák külalakját. A könyvecskét az iskola igazgatója, Barta Ferenc, és a tanuló munkaadója, Adler Géza is aláírták.

A fényképen a Gyánó Ferenc útbiztos vezette útépítő brigád látható a bolhói (Somogy megye) templom előtti térségen. Az 1934-35-ben Babócsa és Bolhó között készített út az 1920-as évek végén elindított tízéves útépítési program keretében készült. (Ennek eredményeképpen 1930-1944 között több Duna- és Tisza-, valamint más nagy híd is épült. Mindezek eredményeként Magyarország úthálózata 1938-ban 30 353 km-t ért el.) A kép a hengerelés munkafolyamatát ábrázolja: a tükör (burkolatalap) tömörítése, döngölése. Gyánó Ferenc munkafelügyelő a kép bal szélén áll.

A fényképen a Gyánó Ferenc útbiztos vezette útépítő brigád látható a bolhói (Somogy megye) templom előtti térségen. Az 1934-35-ben Babócsa és Bolhó között készített út az 1920-as évek végén elindított tízéves útépítési program keretében készült. (Ennek eredményeképpen 1930-1944 között több Duna- és Tisza-, valamint más nagy híd is épült. Mindezek eredményeként Magyarország úthálózata 1938-ban 30 353 km-t ért el.) A kép a tükörásást ábrázolja: kézi erővel ástak egy aránylag sima aljú alapot az útnak, ezt lehengerelték, majd beleterítettek több rétegben követ. Minden réteget hengereltek. A munkások kezében az ásáshoz szükséges szerszámok: csákány, lapát. Gyánó Ferenc munkafelügyelő a kép jobb szélén áll.

Gyánó Ferenc (1903-1976) 1942-től útbiztos volt, a nagyatádi járás híd- és útépítéseit vezette. 1945-től építésvezetőnek nevezték ki. 1956 októberében a nagyatádi Járási Forradalmi Bizottságba választották. A forradalmi eseményekben való részvétele miatt 1957-ben ítélet nélkül Tökölre internálták, bántalmazták és két évig rendőri felügyelet alá helyezték. 1991-ben a Köztársasági Elnök által aláírt posztumusz kitüntetést kapott. Rövid részlet lánya, Nagy Jenőné Gyánó Ágota visszaemlékezéséből: „Apám börtönleveleiből nem tudtuk meg, mi történt – nem írhatta meg –, csak szabadulása után mesélte el. A táborba összeterelt sok ezer foglyot mind összeverték gumibottal, hátukat és talpukat. Közben az idegen kiejtéssel beszélő verőlegények azt hajtogatták: Kellett nektek talpára magyar? Zuhanyozáskor látták egymáson a véres csíkokat. A lelki kínzások közé tartozott, hogy kaptak engedélyt beszélőre, hazaküldhették. Édesanyám ezzel fel is utazott, és a tűző napon sok-sok más hozzátartozóval együtt várakoztak estig, de nem engedték be őket a táborba. Szegény apám kétségbe volt esve, hogy a családja cserbenhagyta. Így írt: „Kedves Gyermekeim! Csalódásom, hogy a látogatási engedély ellenére sem látogatott meg senki, kimondhatatlan! Nagyon kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg rólam!” Soha nem heverte ki a megpróbáltatásokat, megbélyegzettnek érezte magát, aki családját – akaratán kívül – hátrányos helyzetbe juttatta. (Pedig a vallatáson még azt sem említette meg, hogy veje, Nagy Jenő is együtt volt vele a vidéki szervezéseken.)"

"A meghívó a Nagyatádi Keresztény Iparos és Kereskedő Ifjak Egyesületének Katalini Magyarbáljára szól. A „szigorúan zártkörű” rendezvény 1935. novemeber 23-án, szombaton, a Korona-szálló nagytermében került megrendezésre. A dokumentumon szerepel a bálelnök, a főrendező és a cigányvajda neve, a fővédnökök, védnökök, rendezők névsora, a belépődíj összege, valamint az „elvárt” öltözetre vonatkozó megjegyzés („kérjük a Hölgyeket és Urakat, hogy lehetőleg magyarban jelenjenek meg”). „A Keresztény Iparos és Kereskedőifjak Egyesülete a helybeli intelligens iparos ifjúságot egyesítette kebelében oly célból, hogy szabad idejükben megfelelő szórakozásokkal, szak- és szépirodalmi művek tanulmányozásával továbbképezzék magukat, tehát a kor szellemének megfelelően intelligens iparosokká és kereskedőkké művelődjenek. A hazafias és vallásos irány a főszempont.”

Állami Elemi Népiskolai Értesítő Könyvecske, Balatinecz István részére. 1910-1914

Csertán János tanító tanmenetei: beszéd, nyelvtan és testgyakorlatok órákhoz ( I- VII. o. ).

"A magyar állam nevében a magyar közigazgatási bíróság" helyet ad Szolár József panaszának a vadászati jegy láttamozása ügyében, a vonatkozó törvény alapján részére vadászengedély kiadható. Budapest, 1924. október 15. Dr. Lampel Hugó és Dr. Kullmann Lajos előadó aláírásával.

Átvételi elismervény 5400 koronáról, amelyet Szollár János és ifj. Szollár József kifizettek a Lelbach keresztélytől megvásárolt birtok fejében. Átvevő: Dr. Kommen Elek ügyvéd, Nagyatád, 1909. július 12.

10.140.sz. / 1911.K Ő Felsége a Király Nevében a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság ítélete báró Tallián Dénes szabási birtokos Rinya-patak tisztogatási költségeiből a nagyatádi malomtulajdonosra kirótt hozzájárulási kötelezettsége tárgyában. Budapest, 1912. február 13. Szinnyei előadó. A Somogyvármegyei Közigazgatási Bizottságtól 933 / 1912. sz. alatt. Kaposvár, 1912. február 21. Főispán elnök helyett.

920 sz. / 1910. tkv . Végzés Horváth Józsefné szül. Spolár Rozália és Sipos Istvánné szül. Szolár Mária telekkönyvi bejegyzéséről. Nagyatád, 1910. március 12-én. Dr. Szabady királyi járásbíró.

Kraumann Erik tanár, festőművész 1907-ben született Kisszebenben (ma Szlovákiához tartozik). A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1939. június 19-én szerzett középiskolai rajztanári diplomát. 1939-től 1944-ig Léván, 1946-tól haláláig, 1978-ig Nagyatádon élt, alkotott, tanított. Képeiben nyoma sincs a divatos irányzatok hatásának, nem az újító szándék, inkább a klasszikus iskola tisztelete jellemzi realista, letisztult, mégis egyedi alkotásait. Nagyatád 1944 decemberétől 1945 márciusáig a német és szovjet/bolgár csapatok állóháborújának frontvonalán helyezkedett el, ami rengeteg emberi áldozatot és a város csaknem teljes pusztulását eredményezte. Kraumann Erik akvarellje közvetlenül a német csapatok kivonulása utáni Nagyatád egyik romba dőlt utcáját ábrázolja, a Széchenyi tér északi oldalát.

"Nagyatádon a 20. század első felében jelentős szerepet játszottak az 1903-tól 1948-ig működött polgári fiú- és leányiskola. Ez volt az egyetlen, helyben elérhető iskolatípus, amely az elemi iskola négy osztályának elvégzése után továbbtanulási lehetőséget nyújtott. Elsősorban a helyi és környékbeli kisiparosok, kiskereskedők, kisebb arányban parasztok, ill. értelmiségiek, alkalmazottak gyermekei vették igénybe A polgári iskolák célja főképpen a gyakorlati műveltség emelése volt, elvégzése után az alacsonyabb képzettséget igénylő tisztviselői, ipari, kereskedői pályák betöltésére nyílt lehetőség. Sárdi Károly – bizonyítványának tanúsága szerint – 1906-ban végezte el az első osztályt a Szmodics Szilárd igazgató-tanár vezetésével működő iskolában. A 13 esztendős fiú a szomszédos, főként kisgazdák által lakott községből, Bodvicáról járt be az atádi iskolába, s bejáró diákként 50 korona éves tandíjat kellett fizetnie. A bodvicai kisdiák jeles eredménnyel végezte el az első évfolyamot, s ezzel – a tanévről beszámoló értesítő szerint – a három legjobb tanuló közé számított az osztályában. "

Jakab Jozefa és Veress Menyhért 1891 novemberében kötöttek házasságot Jakab Jozefa szülőfalujában, Csíkszentimrén. Az esküvő előtt pár nappal, Székelyföldön évszázadok óta általános szokás szerint, összeírták a menyasszony hozományát/perefernumát: azt a tárgyegyüttest, amit házasságába magával vitt. A magyar törvénykezés kötelezte az apát arra, hogy lányát tisztességesen kiházasítsa, azaz megfelelő hozománnyal lássa el. Ha ez megtörtént, a szülők véglegesen kielégítették leányuk igényeit, így a későbbiekben semmiféle követelése nem lehetett. A hozományba olyan tárgyak kerültek, amelyekre a fiatalasszonynak élete folyamán szüksége lehetett. Jakab Jozefa ruhákat, háztartási textíliákat, edényeket, néhány bútordarabot kapott, továbbá néhány földterületet. A hozományon belül ezek képviselik a legnagyobb értéket. A perefernum levelet alárta a menyasszony és a vőlegény apja, a tanúk (férfiak) és a becsüsök (asszonyok). Az okirat felütése így hangzik: „Összeírása mindazon javaknak, melyeket csíkszentimrei idb. Jakab Ferencz Jozéfa leányának mint a csíkszentsimoni Veress Menyhért királyi járásbírósági jegyző czélba vett nejének nászhozományul, ezennel tényleges és tulajdon birtokába áll…”

Nagyatád 1890. szeptember 27-én kapcsolódott be a vasúti forgalomba, ugyanis akkor avatták fel a Somogyszob – Barcs vasútvonalat, amelynek egyik állomása Nagyatád volt. Ettől kezdve a vasút fontos szerepet töltött be a település és környéke gazdasági és társadalmi életében. Nagyatád járási központ volt, ezért a környékbeli falvakból sokszor jöttek be az emberek hivatalos ügyeket intézni (járási hivatalban, bíróságon stb.), a rendszeres heti piacokra, és a negyedévente megrendezett vásárokra is sokan jártak. Vonaton utaztak a felfrissülni vagy épp gyógyulni vágyók a gyógyfürdőbe, és sok gyerek is, fiúk, lányok egyaránt, akik az atádi polgári iskolákba, később a helyi középiskolákba jártak. A második világháború után egyre inkább erősött Nagyatád ipara. A negyvenes évek második felében és az ötvenes években különösen az építőipar, a konzervgyár és a fonalgyár foglalkoztatott sok helybeli és vidéki munkavállalót. A rendszeresen bejáró dolgozók a MÁV által kiállított, és munkahelyük által leigazolt igazolványt kaptak, amely kedvezményes heti-, félhavi és havijegy váltására jogosította őket. Ilyen volt Pálfi Sándor lábodi férfi igazolványa is, aki a 73/1. sz. Építőipari Vállalat Nagyatádi Kirendeltségén dolgozott segédmunkásként. 9 km-es utazásra jogosító fényképes igazolványát 1953 januárjára váltotta ki, és több bejegyzés nincs is benne. (Talán máshová ment dolgozni?) A Somogyszob – Barcs vasútvonalat 1976. december 31-én (több más vonallal együtt) megszüntették, és az árut ettől kezdve teherautók, az utasokat pedig autóbuszok szállították.

A háború alatt a katonák családtagjaikkal és szeretteikkel a mozgósításkor felállított tábori postán keresztül tudták tartani a kapcsolatot. A tábori postaszolgálat összeköttetésben volt az állami postaszolgálattal. Ezen a csatornán keresztül került Nagyatádra ez a nyírfakéregből készített levelezőlap is az oroszországi frontról, Galíciából. Bartus József küldte feleségének 1917. július 27-én.

Gyakorlati jellegű magyar helyesírás. Összeállította: Mezey Gerő. Budapest, 1925. "A zászlónk diákkönyvtára." sorozat. "Szerkeszti Radványi Kálmán. 57. szám." A "Magyar Jövő" Ifjúsági Irodalmi rt. kiadványa

"Kraumann Erik tanár, festőművész 1907-ben született Kisszebenben. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1939. június 19-én szerzett középiskolai rajztanári diplomát. 1939-től 1944-ig Léván, 1946-tól haláláig, 1978-ig Nagyatádon élt, alkotott. Tanított polgári fiúskolában, általános iskolában, ipari iskolában, gimnáziumban. Képeiben nyoma sincs a divatos irányzatok hatásának, nem az újító szándék, inkább a klasszikus iskola tisztelete jellemzi realista, letisztult, mégis egyedi alkotásait. A kis méretű, keretezett tusrajzot egykori tanárkollégája, Harsányi Jenőné ajándékozta a Városi Múzeumnak. A grafika vidéki tájat ábrázol házakkal, nyárfákkal."

"Kraumann Erik tanár, festőművész 1907-ben született Kisszebenben. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1939. június 19-én szerzett középiskolai rajztanári diplomát. 1939-től 1944-ig Léván, 1946-tól haláláig, 1978-ig Nagyatádon élt, alkotott. Tanított polgári fiúskolában, általános iskolában, ipari iskolában, gimnáziumban. Képeiben nyoma sincs a divatos irányzatok hatásának, nem az újító szándék, inkább a klasszikus iskola tisztelete jellemzi realista, letisztult, mégis egyedi alkotásait. A kis méretű, keretezett tusrajzot egykori tanárkollégája, Harsányi Jenőné ajándékozta a Városi Múzeumnak. A grafika közeledő vihart ábrázol."

A poszter a Nagyatádi artézi Gyógyfürdőt reklámozta. 1930-ban készítették Nagyatádon a Benyák nyomdában, tervezője Benyák János volt. Hátulján Dr. Naményi Miklós, a nagyatádi tüdőgondozó alapítójának ex libris-e látható. A fürdő épületét 1907-ben az Artézi Fürdő Részvénytársaság emeltette, Pazár István tervei alapján. Az építés kivitelezője egy helyi cég, a Kun és Trattner volt. 1910-ben gyógyfürdő minősítést kapott. 1911-ben elkészült a nép (vagy társas) fürdő. A II. világháborúban újjáépítették, ekkor nyerte el mai formáját.

Losonczi Pál (1960-1967 között mezőgazdasági miniszter, 1967-1987-ig az Elnöki Tanács elnöke) látogatóban a Nagyatádi Konzervgyárban. A gyár termelését az 1960-as évek közepéig évi 13.000 tonnára tudták emelni, technikai-technológiai fejlesztés hiányában az állandó és idénymunkások létszámának emelésével. Ebben az időben a főzeléknövény konzervek, a gyümölcsbefőttek, a paradicsomsűrítmény és a savanyúságfélék voltak a gyár legkedveltebb termékei. Az elért eredmények indokolták a gyár - sok éve szorgalmazott - fejlesztését elindítsák: a negyedmilliárd forintos rekonstrukció 1966-ban kezdődött és 1970-ig tartott. A magas rangú (egyébként somogyi származású) politikus látogatása ezzel az országos szinten is kimagasló fejlesztéssel függött össze.

A fotón Neuländer Zoltán izraelita elemi népiskolai kántortanító látható "A mosoly országa" című Lehár Ferenc (1870-1948) operett nagyatádi műkedvelő előadásán viselt jelmezében, ahol Szu Csongot játszotta. A kép 1937-ben készült Menyhért István műtermében. Nagyatádon az 1920-as évek második felétől (Surdi) Bognár Sándor és Noszlopy Ottó vezetésével évente legalább egy színdarab (az esetek többségében operett) került bemutatásra amatőr – különböző helyi egyesületek tagjaiból válogatott – színészek, zenészek előadásában. Egy-egy darabot több alkalommal is játszottak, hogy minden érdeklődő megnézhesse. Némelyik produkciónak olyan sikere volt, hogy a „társulat” vendégelőadásokat tartott a környékbeli településeken is. Burics László Nagyatád nagyközség múltja és jelene című, 1933-ban kiadott helységmonográfiájában így ír a városban hagyománnyá vált műkedvelő előadásokról: „Gyakran rendeznek műkedvelő előadásokat, amelyek különösen újabban magas színvonalúak. Messze kiemelkednek a megszokott vidéki stílusból, mert a gondos rendezés, a mindenkor művészi díszlet kényes ízlést is kielégít.” A fotó hátsó oldalán Neuländer Zoltán kézírása olvasható: „Bognár Sándoréknak hálával és szeretettel Nagyatád, 1937.III.14. Neuländer Zoltán”

Három darab nagyatádi konzervgyári címke fekete kartonra felragasztva: "Vegyes gyümölcsíz", "Gyümölcslekvár", "Lecsó", 1951-es és 1952-es. A konzervgyárat 1941-ben alapították Burits Pál és Matán István, tehát igazi helyi vállalkozásnak számított. Az üzem 1947-es államosításáig terjedő fél évtizede igazi sikertörténet, melynek során egy egyszerű szilvaaszalóból 100-200 főt foglalkoztató, megyei viszonylatban is jelentős, exporttevékenységet folytató üzem született meg. Az államosítás után 1950-től a Dunántúli Konzervipari Egyesüléshez tartozott a gyár, a székhely Nagyatád volt. 1957. január 1-jén létrehozták a Konzervipari Trösztöt, amelynek önálló tagvállalataként működött tovább. Ebben az időszakban a dolgozói létszám és a termelés mennyisége folyamatosan emelkedett: 1960-ban félezer állandó dolgozója volt a gyárnak, a termelés évi 5000 tonna körül alakult. A termelési profilt is átalakították: kevesebb vegyesízt és savanyúságfélét, és nagyobb mennyiségű főzelék- és gyümölcskonzervet kezdtek gyártani. Ezen időszak emlékei ezek az üvegre ragasztható címkék, amelyeken a gyár neve, a termék megnevezése és a tartósítószer típusa olvasható. A címkék grafikája, színei a korabeli termékdizájnt, ízlést tükrözik.

Nagyatád várossá avatásának ünnepe 1971. április 25-én. A képen Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke (1967-1987) adja át az oklevelet Hamvas Jánosnak, a nagyatádi tanács elnökének.