Cicege

A páncélos gyakorló öltözet Hortobágyi Ferenc főhadnagy egyenruhája volt, aki a nagyatádi harckocsi ezrednél szolgált 1979-1989 között, századosként ment nyugdíjba. Nagyatádon 1963-tól 1987-ig működött a 69. harckocsi ezred, amelynek állományában 94 db harckocsi volt. 1967-től a T-54/A, valamint a T-34-es harckocsikat az új, csehszlovák gyártmányú T-55/A közepes harckocsikra cserélték le, ezek szolgálták az ezredet annak megszűnéséig. Az ezred két zászlóaljában képezték ki a Nagyatádra bevonultatott sorállományt, a 3. zászlóaljban képezték ki a 9. hadosztály sorállományú páncélos parancsnokait és páncélos vezetőit. Ők a kiképzés után visszatértek saját egységeikhez. A fekete páncélos gyakorló-egyenruhák miatt a harckocsizókat a hadsereg „belső nyelvén” „kányáknak” nevezték. 1983 táján megszüntették a fekete ruhát, és zöld színűre cserélték.

A múzeum egyenruha gyűjteményében kevés női egyenruha található. Az egyik közülük igazán különleges: az 1960-as években hordott légi utaskísérő formaruha. A rendkívül csinos, elegáns kosztüm világoskék színű, amit repülőgép mintás fehér ing, gombos, karcsúsított mellény, sötétkék selyemsál és világoskék kalap egészít ki. A kosztümkabáton és a kalapon is látható a 2012-ben megszűnt MALÉV (Magyar Légiközlekedési Vállalat) jelzése. A kabátra tűzve szerepel továbbá egykori tulajdonosának névtáblája: „Miss Marianne Gergely”, valamint a stewardess 5 éves MALÉV törzsgárda tagságát igazoló jelvény. A ruhát maga a tulajdonos, Gergely Marianna adományozta az akkor még önálló hadipark egyenruha gyűjteményének.

A múzeum katonatörténeti gyűjteményének része az országos viszonylatban is kiemelkedőnek számító egyenruha kollekció. Ennek zömét katonai egyenruhák alkotják (magyar és külföldi, teljes öltözetek, különálló darabok és különféle kiegészítők találhatók benne), de több más szervezet öltözetei is a részét képezik (rendőr, tűzoltó, határőr, koronaőr stb.). A francia idegenlégió egyenruháját egy magyar származású katona, az idegenlégió 2. regimentjének szakaszvezetője ajándékozta a hadipark vezetőjének, az egyik lourdes-i katonai zarándoklat alkalmával. A fiatalember akkor már 10 éve szolgált az idegenlégiónál, s a fehér sapkát ennyi évi szolgálat után cserélik feketére. A régire tehát már nem volt szüksége. Az egyenruha részei: zöld gyakorló zubbony arany – vörös színű rojtos vállrózsával, rejtett gombolással (6 nagy méretű gombbal), ujjain egy-egy patentgombolás; a zubbony alatt háromszögletű fehér nyaksál, rajta légiós kék öv; hadi gyakorló nadrág, terepszínű, oldalzsebbel, 4 db patentgombolással, szára alul gumírozott; fehér sapka fekete lakkozott silttel.

Szűcs Gizella, taranyi származású asszony házi készítésű alsóruhája.

A múzeum katonatörténeti gyűjteményének része az országos viszonylatban is kiemelkedőnek számító egyenruha kollekció. Ennek zömét katonai egyenruhák alkotják (magyar és külföldi uniformisok, teljes öltözetek, különálló darabok és különféle kiegészítők egyaránt találhatók benne), de több más szervezet öltözetei is a részét képezik (rendőr, tűzoltó, határőr, koronaőr stb.). Kiss Sándor altábornagy 1965/70 mintájú teljes tábornoki társasági öltönye az állandó kiállításon látható. Kiss Sándor a Magyar Néphadsereg technikai főcsoport főnöke volt az 1980-as években, s ebben a minőségében ő felelt a haditechnika állapotának fenntartásáért, fejlesztéséért, a beszerzések lebonyolításáért. A tábornoki rangot jelzik az egyenruhán: a sapkán és a nadrágon oldalán látható piros sávok és egyedi sapkarózsa, a gallérra tűzött arany színű tölgyfalomb jelvények, illetve a paroli jelzései. A zubbony jobb oldalán két akadémiai jelvény látható: a jobb oldali polgári felsőfokú végzettséget, a másik a szovjet katonai akadémia elvégézését mutatja. A bal oldali hat- és egynegyed soros szalagsáv a kitüntetések számát jelzi.

"A múzeum katonatörténeti gyűjteményének része az országos viszonylatban is kiemelkedőnek számító egyenruha kollekció. Ennek zömét katonai egyenruhák alkotják (magyar és külföldi, teljes öltözetek, különálló darabok és különféle kiegészítők találhatók benne), de több más szervezet öltözetei is a részét képezik, így a koronaőri egyenruhákból is egy egész sorozat. A Magyar Királyi Koronaőrség 1751-ben jött létre, és kisebb-nagyobb megszakításokkal, különböző formákban egészen a II. világháború végéig működött. A koronaőrök 1945-ben a koronát kimenekítették az országból és Mattseeben (Ausztria) rejtették el, amerikai fogságba esésükkel került az Egyesült Államokba a Szent Korona, amelyet végül 1978-ban kapott vissza Magyarország. Az újonnan megszervezett Honvéd Koronaőrség 2011. május 30-án, ünnepélyes keretek között vette át a Szent Korona őrzését az Országházban. Ezt az egyenruhát dr. Szili Katalin ajándékozta gyűjteményünknek, aki 1998-től az Országgyűlés alelnöke volt, majd 2002-2004 között a Magyar Köztársaság első női házelnöke, és tisztsége folytán egyúttal a Szent Korona Testület tagja."

Asbóth Ede (1877-1961) Budapesten végezte el a Hadapród iskolát, tisztté avatása után Bécsbe került, ahol a Deutschmeister Regiment-nél (Rosauer Kaserne) szolgált. Innen többször kivezényelték Boszniába, ahol Mostarban, valamint Višegradnál voltak elszállásolva. Katonaládája ebből a korból származik. A Wiener Neustadt-i Katonai Akadémia elvégzése után a 2. hadseregcsoport vezérkari tisztje lett. A háborúban vezérkari tisztként tevékenykedett, a vasúti szállításokat irányította. (A vasúti szállítás – légi felderítés hiánya miatt – nagyon fontos feladata volt a hadseregeknek. A német hadsereg úgy a nyugati, mint a keleti fronton a gyors csapatáthelyezésekkel – létszám hátránya ellenére – fontos ütközeteket nyert meg a kiválóan szervezett vasútrendszerével.) 1916-ban Debrecenbe helyezték, ahol a keleti fronton harcoló magyar csapatok ellátásának és mozgatásának megszervezése volt a feladata. Fontosabb kitüntetései: a Vaskorona Rend és a Ferenc József Rend. Asbóth ezredes a háború után IV. Károly trónra kerülési kísérleteinél aktívan közreműködött, ezért Horthy Miklós kormányzó börtönbe záratta. A II. világháború után családjával Kőszegen laktak, ahonnan 1951-ben két és fél évre (74 évesen) a Hortobágyra internálták családja nagy részével együtt. Nagy Imre miniszterelnöksége idején bocsátották őket szabadon, és kerültek a kényszer lakhelyként kijelölt Nagyatádra. Itt halt meg 1961 szilveszterének napján.

"A kelengyeláda a menyasszony kelengyéjének, hozományának tárolására szolgált. Értékes bútor, mely gyakran több generáción keresztül öröklődött. Anyaga, díszítettsége, formája árulkodik a készítés helyéről, használója társadalmi helyzetéről. A láda Hohenlohe Oehringen Kraft Keresztély herceg kaszói vadászlakából került a József Attila Kollégium „padlásmúzeumába”, majd az onnan örökölt gyűjtemény részeként került a Nagyatádi Városi múzeum birtokába. A láda a bútortörténeti szakemberek szerint is igazi különlegesség. Szerkezete és formája a 17.század elején, Észak-Magyarországon készült ládákkal mutat hasonlóságot. A későreneszánsz stílusú kelengyeláda különlegessége az intarziás díszítés. Az ornamentális motívumok mellett kiemelt figyelmet érdemel a két, boltívben álló szent figurája, akik feltehetően a tulajdonosok névadó szentjei voltak. Szent János baljában serleget tart, melyet megáld, s így a rosszat jelképező sárkány távozik belőle. Mária Magdolna kenetes edényt tart kezében, melyet Krisztus sírjához vitt a holttest bebalzsamozásához. A láda tetejének és zárszerkezetének átalakítása, valamint festése az 1860-as évekre tehető."

Knapp Lajos, nagyatádi úri szabómester szenvedélye volt a fényképezés. Fiatal korában, baráti társasággal sokat kirándultak Nagyatád és Segesd környékén, fürödtek a Rinya patak medrében kialakított strandon, sétáltak a patakparton, a segesdi kastély gyönyörű parkjában, a környékbeli erdőkben. Ezeknek a kedves, vidám alkalmaknak sok fénykép őrzi emlékét. A legtöbb képet mégis a családtagjairól és családi eseményekről készítette. Bár amatőr fényképész volt, képeinek beállításai, látásmódja, technikai kivitelezése túlnőtt ezen a szinten. Mutatja ezt az is, hogy a harmincas években egy, az éjszakai Budapestről készített fotója első díjat nyert egy fotóművészeti pályázaton. A negatívokat maga hívta elő és nagyította saját kis fotólaborjában, kiváló minőségben.

"Az Eastman Kodak Company-t 1881-ben alapították Amerikában. Célközönségnek az amatőr fotósokat választották, akiknek körében hamar el is terjedtek a cég által gyártott könnyen kezelhető gépek. Nem meglepő fordulat ezután, hogy egyre több nő vette kezébe a Kodak kamerákat, melyek segítségével már nem csak modellként jelenhettek meg a képeken, hanem amatőr művészként készíthették el saját felvételeiket. Somssich Eszter (1886-1951), kivadári grófnőnek szintén kedvenc tevékenységei közé tartozott a fényképezés, az általa készített pillanatképekből hiteles képet kapunk korának mindennapjairól, és az amatőr „művésznő” érdeklődési köréről. A fotóalanyok rendszerint a családtagok, a birtokon élők és állataik voltak. Mindezeket a felvételeket egy mai napig szinte tökéletes állapotban lévő Kodak No. 3 Folding Pocket Kodak Model E 2 fényképezőgéppel készítette. Az említett típust az 1900-as évek első évtizedében gyártotta a Kodak. Somssich Eszter fényképezőgépe helytörténeti kiállításunkban megtekinthető."

Ágyú lőszerhüvelyéből, hadifogságban készített emléktárgy. A rajta olvasható felirat: "1942.XII.26. emlékül a Don-partról édesanyámnak". Ebből következtethetünk az elkészítésének helyére (Szovjetunió), valamint idejére (1942. december 26.). Készítője sajnos ismeretlen.

II. világháború utáni szovjet fogolytáborban készített emléktárgy. Ágyú lőszerhüvelybe gravírozott virág vázában és egy „1945” felirat. A sárgarézből készült tárgy jó állapotban maradt fenn.

A II. világháború után, hadifogságban készített emléktárgy. A rajta olvasható felirat a következő: "A fogoly vágya, edényéből ne fogyjon ki a kása 1945.04.01.", a másik oldalán a magyar címer van rá gravírozva. Az eredeti szerepe szerint a katonák számára készült étkezési edény alumíniumból készült. Belsejében kettő darab alumíniumkanál, és egy kézzel írt lista található, amelyen a tárgyat készítő hadifogoly társainak a névsora olvasható.

"Az I. világháború harcai során hamar kiderült, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia csukaszürke egyenruhái nem a legmegfelelőbbek a harctéren. Szinte semmilyen védelmet nem nyújtott, mert nem olvadt bele a környezetébe. Az OMM, mivel új egyenruha kikisérletezésére nem volt idő egyszerűen átvette német szövetségesétől a tábori szűrke színt, mely a háború végéig kitartott. A fokozatosan kialakuló nyersanyag hiány miatt a ruhák és kiegészítőik összetétele megváltozott. Ruhák szabása leegyszerűsödött, réz övcsatok eltűntek, szíjakat hevederek váltották fel, a gombok fából, a sapkák szemernyői pedig papírból készültek. Végül már a katonákat sem lehetett ruhában eltemetni, fertőtlenített öltözeteiket újra kiosztották. A katonák próbálták maguk is megoldani az öltözetek hiányát. Mivel az olasz egyenruha színe hasonló volt a tábori szürkéhez, sokan talált olasz ruhát viseltek, vagy abból csináltattak maguknak saját öltözéket. A háború vége felé már formálissá váltak az egyenruhával kapcsolatos előírások, így a katonák gyakorlatilag azt viseltek, amit akartak. A gyűjteményben szereplő sapkát Hobolból adományozták a nagyatádi Városi Múzeumnak. Csukaszürke színű, tehát valószínűleg az I. világháború korai szakaszában készült. Az osztrák és a magyar hadsereg közös egyenruhájának részét képezte."

A császári 4. ulánusezred 1. századának a pecsétnyomója. Ekkoriban az ulánusezredek 8 századból álltak, kettesével osztályokba sorolva. Az osztályokat törzstisztek vezették, ezredesi, alezredesi, 1. és 2. őrnagyi osztály volt. Az egyes századokat nem folytatólagosan számozták. Valószínűleg az 1850-es évekből, esetleg még a szabadságharc idejéből származhat. A címersas mellén szereplő FJ1 névjel I. Ferenc Józsefre utal.

A II. világháború után, az egykori Szovjetunió területén kézzel készített cigarettatartó. A rajta lévő felirat a következő: "Ural 1945-1948 A F". A Nagyatádi Turisztikai Központ II. világháborús állandó kiállításának részét képezi.

A tárgyat Nagy Kovács István, somogyapáti gazda, a pécsi 8-as honvédhuszárok szakaszvezetője faragta, aki 1916-ban, nyolc hónapig tartó harctéri szolgálat után hadifogságba került. Feltételezhető, hogy hadifogsága alatt készítette a somogyi pásztorfaragók domborúan faragott gyufásdobozainak stílusát idéző cigarettatartót. A fedélen négy katona alakja látható (valószínűleg a bevonulás pillanatait ábrázolja) „1914-1915-1916 VILÁGHÁBORÚ EMLÉKE” - szintén faragott – felirattal. Alján két katona asztalnál ülő alakja látható, kezükben pohár, közöttük zenész áll hegedűvel kezében. A tárgy másik oldalán JELABUGA – FT felirat látható. Jelabugában (Oroszország, Káma folyó partja) az I. világháború idején fogolytábor működött, a tárgy alkotója ott volt hadifogságban.

A képen látható, eredetileg egy Moszin-Nagant orosz ismétlőpuskához tartozó bajonett (szurony) Nagyatád területén, a Rinya patak mellett, egy építkezés során került elő. Nagyatád a második világháború idején a németek által kiépített Margit-védvonal területére esett. A Margit-vonal Somogy megyei szakaszának (a Balaton délnyugati sarkától a Dráváig) az volt a feladata, hogy a zalai olajmezőket védelmezze. Ennek következtében a német csapatok 1944. december elejétől egészen 1945. március végéig tartották ezt a vonalat, és a területen lévő települések négy hónapon át a két sereg közti tűzvonalba kerültek. Nagyatádon a Rinya patak volt a német és szovjet/bolgár csapatok közti határvonal, a harcok fő helyszíne. Emiatt a patak medréből és környékéről, a földből a mai napig kerülnek elő hadieszközök, mint ez a megrozsdásodott bajonett is.

A likőrös készletet Szabó László (szül. 1917-ben Gyenesdiáson) tüzér hadnagy kapta katonáitól névnapi ajándékba, a tálcára vésett felirat szerint a lengyelországi Jezierzányban, 1944. június 27-én. Szabó László eredeti szakmája agrármérnök volt, és karpaszományos tisztként hívták be a háborúba, 1943-ban. Sajnos arról, hogy pontosan merre, mely csapategységnél szolgált, nincsenek információink. Annyi bizonyos, hogy a háború végén szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947-ben jött haza, és hamarosan meg is nősült a Somogy megyei Böhönyén. A készlethez tartozó hamutartó alsó része valószínűleg egy 76 mm-es tüzérségi lövedék aljából készült, a fogantyúja egy kb. 8 mm-es Mauser-lőszer. A kupicák alsó része gépágyú töltényekből, a tálca pedig – legnagyobb valószínűség szerint — beolvasztott sárgaréz hadianyagokból készült. Az ajándékozó elbeszélése szerint a készlet több évtizeden keresztül családi használatban volt.

A „pintlikötőt” ifjabb Kovács Ferenc kötélfonó mester készítette. Kovács Ferencnek az apja és a nagyapja is kötélgyártó kisiparos volt, és a családi hagyományokat követve maga is ezt a szakmát választotta (bár a motorok jobban érdekelték, és szívesebben lett volna géplakatos, motorszerelő). A családi műhelyben tanulta meg a mesterség csínját-bínját, olyan tanítómester mellett, aki „a hibát nem tűrte”. A precíz, hibátlan, kiváló minőségben kivitelezett munka igénye ivódott itt bele. Ezt tükrözi a „pintlikötőnek” nevezett kötényzsinór is, amely voltaképpen mestermunka, mesterségbeli tudásának bizonyítéka: a kötélfonás minden fajtája megtalálható rajta. Inasévei letelte után a régi hagyományokat követve vándorútra indult, hogy más mestereknél is tanulja a szakmai fogásokat. A felvétel feltétele a kifogástalan minőségű pintlikötőnek, a mai bizonyítvány elődjének felmutatása volt, és – mint mesélte – soha nem vallott szégyent vele. A kötényzsinór egyúttal valóban annak szolgált, amit a neve is mutat: kötélfonáskor a maga elé tett nagy kötényt mindig ezzel kötötte a derekára

Ferenc József portréját ábrázoló plakett; hátoldalán kézírást imitáló véséssel felirat: "Bízom népemben, ügyünk igazságában. 1914-1915. Ferencz József" Az I. világháború alatt „Királyérem” néven került forgalomba, "a háborús idők egy gyönyörű produktuma". A Magyar Királyi Hadsegélyező Hivatal árusította ezt az érmet. Rudolf Neuberger tervei alapján, bronzból készült, szélén zöld színű zománc csíkkal. Egyik oldalán az uralkodó portréja látható, a másikon az aláírása és egy felirat: „Bízom népemben s ügyünk igazságában 1914-1915 Ferenc József”. Korabeli ára 20 Korona, díszes tartóban 22 korona volt. Budapesten a Képviselőházi épületben a Hivatal Gyűjtő és Propaganda osztályánál volt megvásárolható 1915 októberétől.

"PRO ECCLESIA ET PONTIFICE" ('Az egyházért és a pápáért'') érdemkereszt bronz fokozata eredeti tokkal. A kitüntetést XIII. Leó pápa (ur. 1878-1903) alapította 1888-ban aranymiséje alkalmából azok jutalmazására, akik kiemelkedően fáradoztak aranymiséjének és a vatikáni kiállításnak a megrendezésében. 1898-ban általános elismeréssé vált arany, ezüst és bronz fokozatban, XI. Pius pápa (ur. 1922-1939) óta csak aranyban. Alakja ívesen szélesedő szárú görögkereszt liliomos végződéssel, a szárak között bourbon-liliom díszítéssel, középpajzsán XIII. Leó pápa balra néző vállképével, és „Leo XIII P. M. Anno X” felirattal. Hátoldalán a pápai jelvény és a kitüntetés neve látható. Szalagja vörös, a széleken fehér-sárga-fehér hosszanti sávval díszített mellszalag. A Somssich család jelvénygyűjteményének részeként került a múzeumba.

Császári és Királyi 44. Gyalogezred, a kaposvári "rosseb" bakák (62. Gyalogdandár, 31. Gyaloghadosztály) jelvénye. Szabálytalan alakú, hosszúkás jelvény, rajta zászlóvivő és rohamozó katona. Alul nemzetszín sávban felirat: "44-es gyalogezred". Csaknem hatvan évig tartott a 44-esek és Kaposvár együttélése, miközben lassan felépült a sajátos szavajárásukról – „rossebezésükről” – híres 44-es katonák legendája. A 44-eseket Albrecht-bakáknak is nevezték, mert a konzervativizmus megtestesítőjének számító Albrecht főherceget nevezték ki ezredtulajdonosnak.

Nagyatádi vöröskeresztes jelvény 1914-1916 "A Somssich család jelvénygyűjteményében található egy különleges darab: helyi kötődése van. A Baross Gábor utcában üresen álló laktanyában ideiglenesen hadikórházat alakítottak ki, annak emlékére készítették e jelvényt, melynek közepén a község címerének főrészlete látható: kék háttér előtt a templom, s mellette egy fa. A vöröskereszt és az évszámok jelzik a jelvény készítésének apropóját. A szokásos leírás helyett egy visszaemlékezés részletei meséljenek az egykori hadikórházról: „Kilencéves voltam, már két éve dúlt a háború, sok volt a sebesült katona. Nagyatádon is szükségkórházat hozott létre a Vöröskereszt az üres kaszárnya földszinti helyiségeiben. Itthon a nők utcáról utcára járva kérték a segítséget: ágyneműt, takarókat, törülközőket, szappant, élelmiszert gyűjtöttek. Mi, gyerekek örömmel cipeltük be a kórházba az összegyűjtött holmit. A nagylányok ápolónőnek jelentkeztek. […] Fehér köpenyben, vöröskeresztes karszalaggal bátran látták el a sebesülteket. Az orvos, dr. Bienenfeld Mór nagyatádi születésű orvos volt. Ő is vöröskeresztes karszalaggal járt és gyógyított. […] Mi, gyerekek úgy segítettünk, hogy kis színdarabot írtunk, azt előadtuk, 10-20 filléres belépőjegyet szedtünk. Az 5 korona 20 filléres bevételből Landler bácsi boltjában pipadohányt és cigarettapapírt vettünk és nagy lelkesedéssel vittük be a kórházba, ahol könnyes szemekkel fogadták el ajándékunkat."