Digitalizált tárgyak csoportja.
hu
Cicege
A Néptakarékpénztár dolgozói, középen surdi Bognár Sándor (a nagyatádi műkedvelő előadások egyik szervezője, rendezője).
Nagyatádi fiatalok a henészi dombon szánkóznak. Háttérben a Mándy-uradalomhoz tartozó gazdasági épületek látszanak.
Bodvicai iskolások csoportja. Az első sorban ülő kisfiú "Bodvica 1930- 1931" feliratú palatáblát tart a kezében. Középen Ruttner Andor igazgató-tanító, mellette ferences szerzetes, hitoktató ül.
A Hotel Ezüstkancsó Étterem a Széchenyi téren, a volt Korona szálló helyén.
Április 4-i ünnepségen felvonuló sorkatonák 1960-ban, Nagyatádon, a Széchenyi téren.
1960. április 4-i ünnepségre készült dísztribün Nagyatádon, a Széchenyi téren, az elemi iskola épülete előtt.
"Somssich Zsigmond – gróf Somssich Géza és gróf Somssich Gézáné (szül. Szőgyény-Marich Mária) öt gyermeke (Zsigmond, László, József, Béla és Mariteréz) közül a legidősebb – 1914-ben született, Berlinben. A fénykép az ő keresztelőjén, ez év májusában készült, ugyancsak Berlinben. A képen szereplő emberek Somssich-Szőgyény Béla elmondása szerint: „Balról a harmadik Lilly néni, hatodik Szőgyény-Marich Lászlóné nagymama, hetedik Somssich Eszter, nyolcadik Camilla néni, kilencedik Vilmos, német császár, Zsigmond keresztapja, tizenegyedik Szőgyény-Marich László nagypapa, tizennegyedik Somssich Géza."
"Az 1900-ban készült kép ifjabb Gróf Somssich Adolfot (1839, Sternberg – 1919, Kivadár) ábrázolja díszmagyarban. Az 1812-től főnemesi rangot viselő Somssich család szerepe Nagyatád helytörténetében kiemelkedő. Idősebb Gróf Somssich Adolf még életében, 1864-ben fiának, ifjabb Somssich Adolfnak adományozta Nagyatád mellett fekvő kivadári birtokát. Az ő nevéhez fűződik az uradalom gazdaságának kiépítése. Somssich-Szőgyény Béla így ír Gróf Somssich Adolfról Alaprajz című munkájában: „Nagyapám akkor huszonöt éves volt és ifjú házas. Rögtön építkezni kezdett: magtárt, birkaaklot, műhelyeket, s hogy a léleknek is meglegyen a magáé: templomot, paplakot. A mauzóleumra később került sor, s nagyanyámat már oda temette. A háznak, majdani otthonomnak alapjait is akkor rakta le, s aztán még húsz évig toldotta, szépítgette. A századfordulón artézi kutat fúrt: föléje víztornyot, fürdőházat emelt. A forrás bő sugárban ontotta kénes, meleg vizét: a fél pusztáról jártak oda az asszonyok ivóvízért.” Bővebben: Somssich-Szőgyény Béla: Alaprajz. Nagyatádi Múzeumért Alapítványért, 2006."
A meghívó a nagyatádi Benyák-nyomdában készült, a nyomdának és a család otthonának helyet adó új épület 1937. november 20-án, 8 órakor tartandó házszentelési ünnepségére szól. Az új, háromszintes épület, egy – többek között a nyomdának is helyet adó – régi, a források által Záborszky házként emlegetett egyszintes épület helyén létesült. Benyák Jenő a ház szentelésére elkészítette a nyomdász família családfáját, melyet az alapkővel együtt helyeztek a földbe. Egy – dr. Benyák Ferenc tulajdonában lévő – a házszenteléshez kapcsolódó dokumentum a következőket tartalmazza: „Ezen épületet a régi Záborszky ház helyén Benyák János könyvnyomdász építette az 1937. évben, Őfőméltósága vitéz Horthy Miklós kormányzósága alatt. A nagyatádi járás főszolgabírája ebben az időben dr. vitéz Kovács Dénes, Nagyatád plébánosa P. Kocsis Ödön, főjegyzője Goriczky Nándor, a község bírája pedig Sárdi Sándor. Az épületet tervezte Tóth János, Szombathely főmérnöke. Építette: Kun, Trattner és Vogronics Építész cég, Hikmann Béla műlakatos, Szalay testvérek asztalosmesterek és Horváth Sándor festő."
Levelezőlap – „A rombadőlt nagyatádi ősi templom ujjáépítése javára” A levelezőlap a nagyatádi Benyák Könyvnyomdában készült. A grafika Benyák Jenő munkája, neve a lap alján olvasható. Feliratok: „A rombadőlt nagyatádi ősi templom ujjáépítése javára” „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt!” Az előbbi felirat arra enged következtetni, hogy a levelezőlapok eladásából befolyt összeget a háborúban lerombolt katolikus templom újjáépítésére gyűjtötték. A levelezőlap feltehetőleg 1945-ből maradt ránk.
"1952 karácsonyán, a hortobágyi internálótáborból küldött képeslap. A lapot egy ott raboskodó iparművésznő festette, a nevét nem ismerjük. A kép bal alsó sarkában látható az a ház, a „Bácsi-tanya”, ahol a képeslapot küldő nagyatádi házaspár lakott sokadmagával 1952. május végétől 1953. október 23-ig, a kényszermunkatábor felszámolásáig. A lap hátoldalára írt üdvözlőszöveg: „Édes Annuskám! Emlékbe küldjük a Bácsi-tanyai kis ház képét, ahonnan nagyon fájó és Közétek-vágyó szívvel fogunk Rátok gondolni szent karácsony estén. A bejárattól balra van a mi szobánk, körül a hortobágyi pusztaság, s a kis ablak mögül küldünk imát és jókívánatot s kérünk áldást Rád. Dezsőék."
A fotó 1929-ben készült Nagyatádon. Huszka Jenő Bob herceg című operettjének címszereplője Szetsey Irma (az első sorban, balról az ötödik), rendező (Surdi) Bognár Sándor (bal szélen ül). Nagyatádon az 1920-as évek második felétől (Surdi) Bognár Sándor és Noszlopy Ottó vezetésével évente legalább egy színdarab (az esetek többségében operett) került bemutatásra amatőr – különböző helyi egyesületek tagjaiból válogatott – színészek, zenészek előadásában. Egy-egy darabot több alkalommal is játszottak, hogy minden érdeklődő megnézhesse. Némelyik produkciónak olyan sikere volt, hogy a „társulat” vendégelőadásokat tartott a környékbeli településeken is. A „társulat” olykor lovaskocsikon utazott a környékbeli településekre, és reflektorok hiányában viharlámpák fényénél tartották előadásaikat.
"A fotó 1937-ben készült Menyhért István műtermében A mosoly országa (Lehár-Herzer-Löhner; bem.: 1929) című operett nagyatádi műkedvelő előadásának főszereplőiről. Balról jobbra: Liza: Wimmer Jánosné Szu Csong: Neuländer Zoltán Mi: Nikolitzné Klein Boriska Feri: Mayer Károly"
A fotó 1937-ben készült Nagyatádon. Középen Fazekasné Klein Erzsébet látható A császárnő (Bodansky-Granichstadten-Jacobson, 1915) című 3 felvonásos operett címszerepéhez készült jelmezében, mellette Bognár Zsuzsa és Nikolitz Vera. Nagyatádon az 1920-as évek második felétől (Surdi) Bognár Sándor és Noszlopy Ottó vezetésével évente legalább egy színdarab (az esetek többségében operett) került bemutatásra amatőr – különböző helyi egyesületek tagjaiból válogatott – színészek, zenészek előadásában. Egy-egy darabot több alkalommal is játszottak, hogy minden érdeklődő megnézhesse. Némelyik produkciónak olyan sikere volt, hogy a „társulat” vendégelőadásokat tartott a környékbeli településeken is.
Nagyatádon 1906-ban, a község megrendelésére egy budapesti kútfúró mester a főtéren mélyfúrást végzett azzal a céllal, hogy az itt lakók jó ivóvizet nyerjenek. A fúrás eredményeként 403 méter mélységből 30,5 ºC fokos hévíz tört fel földgáz kíséretében. A századforduló Magyarországon (sőt, az Osztrák-Magyar Monarchiában) virágzott a fürdőkultúra, és Nagyatád akkori vezetői, polgárai is meglátták a lehetőséget a feltörő hévízben: még abban az évben megalapították a Nagyatádi Ártézi Fürdő Részvénytársaságot, és egy év múlva már állt a neoromán stílusú, tornyos fürdőépület a kisváros közepén. A terveket Pazár István, az Országos Vízépítési Igazgatóság mérnöke készítette, a kivitelezés egy helyi építészcsalád, a Kun és Trattner cég munkája volt. A fürdő 1907. július 20-án nyitotta meg kapuit, és 1910-ben gyógyfürdő minősítést kapott. Ez adta az apropóját annak, hogy a Széchenyi tér már megkezdett parkosítását nagyobb területre kiterjesszék (a hetipiac rovására), s az egész teret „egy egyetemes és szép nyilvános kertté” alakítsák át. 1911 augusztusában a népfürdő is elkészült. Ennek medencéjét (mely ma is megvan) és közönségét ábrázolja a képeslap, amely a korabeli vidéki fürdőkultúra hangulatát is nagyszerűen visszaadja. A fürdőt a nők és a férfiak csak felváltva használhatták, óránkénti váltásban (a képen az egyetlen férfi a fürdőmester), s a nők fürdőruhája még az egész testet elfedte. Jellemző a korra az is, hogy az alábbi szövegű figyelmeztető táblát kellett – jól láthatóan – a korlátra erősíteni: „Vízbe köpni tilos!”
A Széchenyi tér és Hunyadi utca sarkán lévő épület az 1960-as években épült. Előtte a város első benzinkútja látható.
"Az okmányt 1946. február 7-én állította ki a Nagyatádi Járási Horgászegyesület. Az igazolvány Szabó József, nagyatádi lakos nevére szól: „Jelen igazolvány alapján nevezett jogosítva van arra, hogy egyesületünk tulajdonát (bérletét) képező természetes vizeken három drb. nyeles horgászkészséggel – a tilalmi időszak kivételével – szabadon horgászhasson."
Nagyatádon a Széchenyi tér és a Kossuth utca sarkán állt a Benyák-nyomda épülete, amelynek földszintjén, az utcára nyíló helyiségekben üzletek működtek. Az épület sarkán, mindkét irányban két nagy kirakattal működött a Karbuczky-féle fűszer- és csemegeüzlet. A bolt elegáns berendezésével, bőséges, nívós kínálatával kiemelkedett a községben lévő, jellegzetes vegyesboltok közül. Karbuczky János tulajdonos adott a formára: saját névvel, logóval ellátott papírtasakokat készíttetett, s az eladók ezekbe csomagolták az árukat. A natúr színű tasakra piros színnel nyomtatták az üzlet nevét, ill. a termékek bizonyos körének sematikus, logószerű rajzát: sajt, szalámi, konzerv, gyümölcsök, bor. A tasakon szerepel az is, hogy az üzlet Magyar Királyi Dohányárudaként is működött, és telefonja is volt (50-es számon). Az üzlet neve a nagyatádiak számára földrajzi megnevezésként is működött: „Karbuczky-„ vagy egyszerűen csak „Buczky-sarok”-nak hívták a községnek ezt a pontját.
Nagyatádon a Széchenyi tér és a Kossuth utca sarkán állt a Benyák-nyomda épülete, amelynek földszintjén, az utcára nyíló helyiségekben üzletek működtek. Az épület sarkán, mindkét irányban két nagy kirakattal működött a Karbuczky-féle fűszer- és csemegeüzlet. A bolt elegáns berendezésével, bőséges, nívós kínálatával kiemelkedett a községben lévő, jellegzetes vegyesboltok közül. Karbuczky János tulajdonos adott a formára: saját névvel, logóval ellátott papírtasakokat készíttetett, s az eladók ezekbe csomagolták az árukat. A kávébarna színű zacskóra arany színű betűkkel nyomtatták rá a „Kávé”, „Tea” szavakat, amelyek jelzik, hogy milyen árukat csomagoltak bele, illetve az üzlet nevét: „Karbuczky csemegés Nagyatád”. A tasak a Benyák-nyomdában készült, és minden bizonnyal a nyomda grafikusa, Benyák Jenő tervezte.
"Somssich Zsigmond – gróf Somssich Géza és gróf Somssich Gézáné (szül. Szőgyény-Marich Mária) öt gyermeke (Zsigmond, László, József, Béla és Mariteréz) közül a legidősebb – a második világháborúban, a keleti fronton teljesített szolgálata közben szovjet hadifogságba került. A levelezőlap 1947. április 28-án kelt Kivadáron, feladója gróf Somssich Gézáné, Manyó grófnő, címzettje Somssich Zsigmond. A grófnő fényképet ragasztott a levelezőlapra, melyen ő maga és unokája, Mariteréz kétéves kislánya, Selmeczy Teréz látható, akinek édesapja, Selmeczy Miklós ekkor ugyancsak szovjet hadifogságban volt. A levelezőlapon az alábbi szöveg olvasható: „Kivadár 1947. április 28. Édes, jó Zsiga! Mellékelve küldöm ezt a képet, kis Terézke a nagymamával. Tegnap jöttünk haza Pécsről, sajnos semmi hír magáról. Írjon gyakrabban. Kimondhatatlan nagy szeretettel csókolja Mami” A szovjet területre hurcolt hadifoglyok hozzátartozói kizárólag a Magyar Kommunista Párt Központi Hadifogoly Irodája által kiadott levelezőlapon, egy központi címre (Moszkva, Krasznij Kreszt) írhattak szeretteiknek. A nyomtatvány írható oldalán nyomtatott felirat olvasható magyar és orosz nyelven: ERŐSÍTSD A SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁGOT!"
[Rekord frissítve: ]