Telefonközpontok, kézi kapcsolású, LB

Ezt a 30 vonalas telefonközpontot mint az utolsó kézi kapcsolású központok egyikét 1996 év végén Kömörőn szerelték le. Az előfizetői egységeket 10-es vertikális csoportok képezik. A 2 helyközi sávon 6 közép- vagy végállomású helyközi vonal kapcsolható. Összesen 8 zsinórpárja (összekötője) van. A zsinórpárok kérdő zsinórjai rövidebbek, mint az összekötő zsinórok. Az induktor és a kézibeszélő a központ előlapjának alsó részén, a csengő a tetején található. A 6 perces időmérő órát helyközi beszélgetéseknél használták. Szükség esetén egy 10 vonalas vertikális sávval 40 vonalasra bővíthették a központot, de akár két központot is elhelyezhettek egymás mellett, további bővítési céllal.

A II/7 típusú központot 1996 végén Olcsvaapátiban szerelték le. Eredeti kiépítésben 2 átmenő áramkör és 5 előfizetői vonal befogadására volt alkalmas. A fotó már két további helyi hívószerelvénnyel bővítve mutatja a központot, amely 4 zsinóráramkörrel rendelkezik. A falra szerelhető központ tetején a jelzőcsengő, bal oldalán a kézibeszélő, jobb oldalán az induktor található. Az előlap bal oldalán 4 lejelentő, 7 helyi hívásjelző és hét kapcsolóhüvely, jobb oldalán 2 helyközi hívásjelző, 2 figyelőkulcs és 2-2 kapcsolóhüvely található. A kapcsolózsinórokat a központ alsó részén vezették ki a központból.

Az LB 25-ös régi szabványú kézi kapcsolású telefonközpont, 3 átmenő és 25 helyi előfizető fogadására alkalmas. A kezelő számára az előfizetői hívást a hívásjelző lemez lebillenése jelezte. A zsinóráramkörök száma 5, azaz egyidejűleg 5 kapcsolást lehetett létrehozni. A kapcsolómező felső részén helyezkedik el a három új típusú helyközi hívásjelző, a 25 helyi hívásjelző és az 5 lejelentő. Az alsó részen található a helyközi áramkörök 3x3 kapcsolóhüvelye és 30 előfizetői kapcsolóhüvely (az utolsó 5 vizsgálati célt szolgált).

Fali átkapcsoló szekrény 2 kapcsoló zsinórral és csengővel. A bejövő hívást kapcsolták át a kért vonalra.

A diszpécser szolgálat célja a termelés tervszerű irányítása. Vezetője a termelésirányító (fődiszpécser), beosztott segéderő a kezelő (operátor). Ennek eszköze a diszpécser telefon, melynek segítségével közvetlenül az egyes termelő részlegekkel is kapcsolatba lehet lépni, konferencia beszélgetés és kihangosítás is lehetséges.

Fali átkapcsoló szekrény 2 kapcsoló zsinórral és csengővel. A bejövő hívást kapcsolták át a kért vonalra.

Az LB 100-as távbeszélő központ (korabeli elnevezés szerint váltó vagy kapcsoló) a nagyobb vállalatok telefonközpontja volt, a telefónia korai szakaszában. A központ faszekrényes kivitelű, padlón álló, és 1 munkahelyes. A kapcsolást a kezelő a kulcsdeszkán elhelyezett kapcsolókulcsokkal és zsinóráramkörökkel végezte. A kezelő a mellbeszélőjét, vagy a kézibeszélőjét a balra lévő jack hüvelybe dugaszolta, az előfizető felcsengetésére szolgáló indoktorkar a jobb oldalon van. A központ kapacitása 100 állomás, és 16 zsinóráramkör, ami azt jelenti, hogy egyidejűleg 16 összeköttetést lehetett létesíteni.

Asztali kivitelű, keményfa dobozú, 14 állomás kapcsolására alkalmas kis vonalváltós telefon, pamutzsinóros falivezetékkel és falirózsával. A szénmikrofon beépített, a hallgató az oldalsó kapcsolókaron függ. A 14 állomást karos váltó segítségével lehetett kapcsolni. A vonalváltóval beállított állomást a dobozka tetején található nyomógombbal lehetett felhívni. Működtetéséhez telep kellett.

A helyi telepes, kétvezetékes, kézi kapcsolású keresztlemezes váltót az 1896-os millenniumi kiállításon is bemutatták. A központot ülve kezelték. Híváskor lebillent a megfelelő hívásjelző lemez, és alatta előtűnt a hívó előfizető neve. Ekkor a kezelő a hívott fél előzetes felcsengetését követően, két réztüske bedugaszolásával összekötötte egymással az előfizetőket. Az előfizetőket és a központot az egy vezetékes, föld--visszavezetéses rendszer helyett két vezeték kötötte össze, ezzel kiküszöbölték a zavaró elektromos hatásokat.

Telepfelhívású asztali vonalváltós távbeszélő készülék. A vonalválasztó kart a megfelelő állásba kapcsolva lehetett a kívánt házi állomást felhívni, a készülék tetején lévő nyomógomb megnyomásával.

A 78 vonalas kézi kezelésű távbeszélő központot (keresztlemezes váltót) állva kezelték! Híváskor -amikor az előfizető megforgatta telefonján az induktort- a központban lebillent a hívásjelző (annonciátor) esőlemeze és előtűnt az előfizető neve. A kezelő az előfizetőtől megkérdezte a hívott előfizető nevét, majd a keresztlemezes váltón dugaszolással létrehozta a kapcsolást, amely két -a keresztpontokba helyezett- rézdugóval történt. Az első előfizetőket csak egy szál vashuzal kötötte össze a központtal, visszavezetésre a földet használták. Vihar esetén az előfizetőket leválasztották, a szolgáltatás szünetelt. Ez a leválasztósáv a fotó felső részén végighúzódó fahenger, amelyre réz szegmenseket szegeltek. A rúd elfordítása az összes előfizetői vonalat leválasztotta a központról.

LB 25-ös régi szabványú kézi kapcsolású telefonközpont, 3 átmenő és 25 helyi előfizető befogadására alkalmas. A kezelő számára az előfizetői hívást a megfelelő hívásjelző lemez lebillenése jelezte. A zsinóráramkörök száma 5, azaz egyidejűleg 5 kapcsolást lehetett létrehozni. A kapcsolómező felső részén helyezkedik el a három új típusú helyközi hívásjelző, a 25 helyi hívásjelző és az 5 lejelentő. Az alsó részen található a helyközi áramkörök 3x3 kapcsolóhüvelye és 30 előfizetői kapcsolóhüvely (az utolsó 5 vizsgálati célt szolgál).

Az átkapcsoló segítségével egy főállomás és egy alállomás, illetve egy főállomás és két alállomás az állami hálózathoz kapcsolható, továbbá ezen átkapcsolók még a főállomásnak az alállomással és az alállomások egymás közt való összeköttetésére is szolgálnak.