Bánovszky Miklós a nagybányai művésztelepen 1918-ban Réti István tanítványa volt, de egy év után Szentendrén telepedett le. 1926-ban az Alapító Nyolcaknak nevezett művésztársaival – Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László – megalapították a Szentendrei Festők Társaságát a Régi Művésztelepen, hangsúlyozva, hogy Ferenczy Károly és Nagybánya hagyományait folytatják. Bánovszky egy darabig a római iskola hatása alá került, de nagyrészt plein air és naturalista utcaképeket, tájképeket, aktokat, csendéleteket hagyott hátra. A személyiséget hűen ábrázoló portréi közkedveltek voltak a két világháború között az arisztokrácia köreiben. A festőbarátokról festett remek kettős portré az egyik legismertebb alkotása.