Gyánó Ferenc (1903-1976) 1942-től útbiztos volt, a nagyatádi járás híd- és útépítéseit vezette. 1945-től építésvezetőnek nevezték ki.
1956 októberében a nagyatádi Járási Forradalmi Bizottságba választották. A forradalmi eseményekben való részvétele miatt 1957-ben ítélet nélkül Tökölre internálták, bántalmazták és két évig rendőri felügyelet alá helyezték. 1991-ben a Köztársasági Elnök által aláírt posztumusz kitüntetést kapott.
Rövid részlet lánya, Nagy Jenőné Gyánó Ágota visszaemlékezéséből:
„Apám börtönleveleiből nem tudtuk meg, mi történt – nem írhatta meg –, csak szabadulása után mesélte el.
A táborba összeterelt sok ezer foglyot mind összeverték gumibottal, hátukat és talpukat. Közben az idegen kiejtéssel beszélő verőlegények azt hajtogatták: Kellett nektek talpára magyar? Zuhanyozáskor látták egymáson a véres csíkokat. A lelki kínzások közé tartozott, hogy kaptak engedélyt beszélőre, hazaküldhették. Édesanyám ezzel fel is utazott, és a tűző napon sok-sok más hozzátartozóval együtt várakoztak estig, de nem engedték be őket a táborba.
Szegény apám kétségbe volt esve, hogy a családja cserbenhagyta. Így írt: „Kedves Gyermekeim! Csalódásom, hogy a látogatási engedély ellenére sem látogatott meg senki, kimondhatatlan! Nagyon kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg rólam!”
Soha nem heverte ki a megpróbáltatásokat, megbélyegzettnek érezte magát, aki családját – akaratán kívül – hátrányos helyzetbe juttatta. (Pedig a vallatáson még azt sem említette meg, hogy veje, Nagy Jenő is együtt volt vele a vidéki szervezéseken.)"
