Az ilyen központok (váltók) a falvak, kisebb települések legelterjedtebb kézi kapcsolású telefonközpontjai voltak. 6 helyközi és 50 helyi előfizető befogadására alkalmas. Részei a kapcsolózsinórok, a lejelentő jelfogók, a kapcsolókulcsok és a hüvelyek valamint a kezelői kézibeszélő és az induktor. Az előfizető a készülékén lévő induktorkar megforgatásával hívta a központot. A kezelőnek hívást a központ lebillenő esőlemeze jelezte. Az előfizetők összekötése -a hívott felcsengetését követően- a zsinóráramkör 2 dugójának a megfelelő kapcsolóhüvelyekbe dugaszolásával történt. A beszélgetés befejeztét az előfizetői készülék induktorának ismételt megforgatásával jelezte az előfizető, amit a kezelő észlelt és bontotta a kapcsolatot.
hu