A központ típusa LB III/25-5. Az elnevezés arra utal, hogy a központ LB, vagyis helyi telepes táplálású, 3 helyközi és 25 helyi irányt képes kapcsolni. Az 5 zsinóráramkör egyidejűleg 5 előfizetői beszélgetést tesz lehetővé. Álló szekrényes kivitelben készült. Felül a 3 bejövő helyközi hívásjelző, továbbá a 25 helyi, végül az 5 lejelentő (esőlemezes jelfogó) látható, alattuk a kapcsoló-hüvelyek vannak felszerelve. A vízszintes kulcsdeszkán 5 összekötő zsinórpár található, előtte a működtető kulcsokkal. A zsinórok végein dugaszok vannak szerelve, kapcsoláskor a megfelelő hüvelybe kell bedugni ezeket. Alul a zsinórpáron zsinórsúlyok lógnak, így egy beszélgetés szétkapcsolásakor a dugasz kihúzását követően a súly azonnal eredeti helyére húzza vissza a zsinórt és a dugaszt. Ha a központba bekapcsolt előfizető a készülékén megtekeri az induktor karját, az esőlemezes jelfogó lemeze lebillen, a horgony berregő hangot ad. Éjszakai állásban a csengő is szól. A kezelő egy szabad zsinórpár kérdő-dugaszát bedugja a jelfogó sorszámának megfelelő hüvelybe, a jelfogó lemezét eredeti állapotába állítja, végül a dugaszok előtt elhelyezett kulcsot maga felé –beszédállásba– nyitja. Ezt követően „központ” szóval bejelentkezik, és megkérdi a hívott előfizető nevét (számát). A másik készüléket induktorával felcsengeti a hívott előfizetőt, majd összekapcsolja a beszélő feleket. A beszélgetés végén a hívó fél a helyére teszi a kézibeszélőt, majd ismét megtekeri az induktor karját (lecsengetés). Most a zsinórpárnak megfelelő sorszámú lejelentő jelfogó lemeze billen le. A kezelő előbb a kulcs befigyelő állásában beszól a vonalba: Beszélnek még? Ha már nem beszélnek, mindkét dugaszt kihúzza. A helyi beszélgetéseket kezdetben átalánydíjban számolták el. Az utolsó kézikapcsolású központot 1996 december 16-án szüntették meg a MATÁV területen.
