A szentendrei festészet egyik legmeghatározóbb egyéniségének tekinthető Ilosvai Varga István először 1932-ben érkezett Szentendrére, ahol kezdetben nyaranta festett, majd 1935-ben végleg a városba költözött. Festészetének központi témája maga Szentendre, a város utcáinak, tereinek, házfalainak hangulata és lakóinak megörökítése.
Az önarcképek – a városkép és a csendélet mellett – kiemelt részét képezik Ilosvai életművének. Az 1932-ben készült Első önarcképem című festmény Ilosvai ars poeticájaként is értelmezhető az által, hogy a művész a festmény síkjának helyére pozícionálja a néző helyét. Az önarcképen látható sakktáblamintás kancsó és talpas tál Ilosvai kedvelt dísztárgyai voltak, több festményen mint csendéletmotívumok is feltűnnek.
Ilosvai Varga István hagyatékának anyaga 1980-ban került az akkori Ferenczy Múzeum tulajdonába.
hu
