A gyűjtemény leírása
Az Ázsia-gyűjtemény mintegy 12 ezer tárgyat foglal magában. E tárgyak négyötöd része a 19. század vége és a 20. század eleje közötti időszakból származik. Alapját Xántus János 1868-1870-es kelet- és délkelet-ázsiai expedíciója vetette meg kétezer kínai, japán, thaiföldi, vietnami, indiai tárggyal.
Az 1880-as évektől a 2. világháborúig a nem magyarországi gyűjtések középpontjába az úgynevezett rokon népek - a finnugor, a török-tatár és a kaukázusi, illetve az iráni népek - gyűjteménye került tudatos gyűjteményfejlesztési elképzelések következtében. A tudatos gyűjtések, nagyszabású expedíciók eredményeképpen ez az urál-altaji-kaukázusi speciális gyűjtemény a 19. század végére Európában - Oroszországot nem számítva - a legnagyobbra nőtt. Az ide nem sorolható ázsiai területek esetében a tárgygyűjtés célja a szemléltetés maradt, kisebb méretű, de jellegzetesnek ítélt kollekciók összeállításával.
A gyűjteményen belül szakmai szempontból kiemelkedő a Zichy Jenő féle turkesztáni gyűjtés, Baráthosi Balogh Benedek Amur-vidéki és ajnu anyaga, Diószegi Vilmos mongol és szibériai sámántárgyai, Mészáros Gyula törökországi gyűjteménye, illetve Hans Leder mongóliai lámaista kollekciója.
Tárgymennyiség szempontjából az Ázsia-gyűjteményen belül a két legnagyobb alcsoport a kínai és a japán anyag, ezt követi az indiai, az Amur-vidéki az ajnuval együtt, a mongol, a török, a kaukázusi és a turkesztáni. A többi algyűjtemény 500-nál kevesebb tárgyat tartalmaz, kivéve a délkelet-ázsiait, mely a recens gyűjtések következtében már meghaladja ezt a számot.
Valamennyi eddigi ázsiai tárgygyűjtésre jellemző, hogy a gyűjtők a kiválasztott témában, területen megpróbáltak egy lehetőleg reprezentatív tárgymintát összeállítani a kultúra vagy a kultúra egy-egy szeletének egészéről. Ha például egy etnikum életmódját örökítették meg tárgyakban, a megfigyelt háztartások többsége által használt eszközök közül gyűjtöttek össze "jellemző" darabokat. Ha sorozatokat állítottak össze, a feltételezett típusok mindegyikéből legalább egy "jellemző" példát felvettek a kollekcióba. Máig nem akadnak példák ugyanakkor olyan gyűjtésekre, melyek "mélyfúrást" végeztek volna, azaz például egyetlen háztartásnak az összes tárgyát reprezentálná függetlenül attól, hogy az egyes darabok mennyire tipikusak az adott közösségen belül.
Van néhány fehér folt a tárgyak földrajzi megoszlásában. Észak-Szibériából alig van tárgy, a Himalája területéről, a Pamir és Hindukus vidékéről és Afganisztánból gyakorlatilag nagyon kevés, Indiából pedig rendkívül kis számú az ottani életmódot bemutató használati tárgy, innen inkább művészi darabok, textilek és ékszerek kerültek a múzeumba.
A gyűjtemény muzeológusa: Dr. Wilhelm Gábor
Feldolgozások:
Toshihiro Kohara and Gábor Wilhelm (eds.): Baráthosi Balogh Collection Catalogue. Okkaido Ainu Culture Research Center, Museum of Ethnography, Budapest, 1999.
Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 511-552.
Gábor Wilhelm: The Asia and Indonesia Collections. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 151-190.
Gábor Wilhelm: In search of the ancestral homeland -Benedek Baráthosi Balogh's ethnographic collection from the Amur region and Japan. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 191-206.