A gyűjtemény leírása
Nényei Előd fotóhagyatéka a Kuny Domokos Múzeumban
Báró Nényei Előd (Kecskemét, 1907 – Tata, 1992)
Nényei Előd Kecskeméten született, 1926-ban tett érettségi vizsgát a Gödöllői Katolikus Gimnáziumban. Ezt követően a mezőgazdasági pályát választotta, az állami gazdasági birtokok gazdasági tisztviselőinek sorába 1933-ban vették fel gyakornoknak, a Gödöllői Magyar Királyi Koronauradalomba. Rövidesen Kisbérre helyezték át, így került kapcsolatba Komárom megyével, ahol a ménesbirtok pénztári ellenőre lett. Gazdasági ellenőrként 1941-ben Gödöllőre került vissza, majd a következő évben Péklapusztán lett az állami mezőgazdasági birtok itteni részlegének gazdasági intézője. 1945-ben főintézővé nevezték ki, pályafutása is ezen a ponton szakadt ketté. Tatához az Esterházy-uradalom ménesgazdasága és a városunkban szerveződő mezőgazdasági oktatás kötötte. Utóbbi miatt többször is látogatást tett a városban, ahol az állatállomány után is intenzíven érdeklődött.
Nényei Előd családjával együtt a második világháborút követően került Tatára, s egészen 1992-ben bekövetkezett haláláig élt itt. A városunkban eltöltött közel 40 évet nemcsak emlékeiben, de fényképein is megörökítette. Mezőgazdasági szakemberként a fotográfiával csak amatőr szinten foglakozott, meghatározó tatai jelenlétéről azonban a legidősebbek visszaemlékezései is úgy tanúskodnak, hogy bárhová ment is, használatra kész fényképezőgépét mindig a kezében tartotta.
Tájak, épületek, a város kulturális és ipari élete, a szocializmus talaján fejlődő modern város mind megjelennek fotográfiáin. Egy olyan korszakban alkotott és dokumentált, amikor a városfejlesztések – társas- és tömbházépítések, a gyáripar korszerűsítése – során településünknek számos építészeti emléke semmisült meg. Nényei Előd érzékletesen ábrázolja felvételein a két háború közötti kisváros egyszintes, polgári lakóházait, a kereskedők üzleteit, a mesterek műhelyeit, melyek helyén később a modern Tata felépült. Általa az utolsó pillanatban kerültek megörökítésre a kisvárosi utcaképek, majd a bontás közbeni döbbenetes állapotok, s végül a modern építkezések. A múzeum tulajdonába került képek többsége az 1950-es, 1960-as években keletkezett.
A dokumentarista felvételek mellett, melyek a gyűjtemény gerincét alkotják, előszeretettel örökítette meg a város eseményeit és az itt működő kis- és nagyipari, illetve mezőgazdasági üzemekben folyó munkát. Dokumentálta a tatai szabadtéri színpad első előadását és a pártvezetés részére rendezett fogadást is. A jelentős tatai ipari vállalatok, mint például a bőrgyár, a latex- és textilgyár, a cipőgyár, a kesztyűipari ktsz. üzemeit felkeresve megörökítette az ott folyó munkát és az üzemek dolgozóit. A fényképek sorában épp úgy szerepelnek május 1-jei felvonulások, mint a tatai vár udvarán 1965-ben rendezett „békegyűlés” felvételei, melyen vietnámi elvtársak is részt vettek. 1964-ben, a „Tata tíz éve város” fotópályázaton első díjat nyert „Az Augusztus 20. TSz-ben” című képével. A kép mondanivalója mellett a bíráló bizottság annak kompozícióját, fotóművészeti értékét is minősítette. Való igaz, Nényei Előd képei, annak ellenére, hogy azokat mint amatőr fényképész készítette, minden esetben pontosan meg vannak komponálva, s a képek dokumentumértéke mellett legalább annyira fontos a művészi szempont s a látás, melynek kifinomult érzékével a felvételek készültek.
A Kuny Domokos Múzeum 1971-ben vásárolta meg Nényei Előd közel 1500 fényképfelvételét, melyekből az elkövetkezendő időszakban 960 tételt leltári nyilvántartásba vettek. Sajnos elődeink a fényképeket nem történeti értékkel bíró képi forrásként kezelték, emiatt az azokon szereplő helyszínek, események és személyek pontos meghatározására sem került sor. Mára a mindenre kiterjedő adatolás szinte lehetetlenné vált. A fotókon megjelenő városképek egy része, az ipari vállalatok többsége nincs már meg, ahogyan a felvételeken szereplő személyek sem. A mi célunk mégis az volt, hogy a megvalósítandó digitalizációval, a széles körben biztosított hozzáféréssel, a közönség bevonásával és segítségével adatolhassuk azokat a felvételeket, melyek mondanivalóiról, szereplőiről eddig csak keveset tudtunk.
Nagy köszönettel tartozunk azoknak az adatközlőknek, akik a 2020–2021-es évben a Facebook felületén közzétett fényképfelvételekhez hozzászóltak, és az események, helyszínek, munkafolyamatok, továbbá a fotókon szereplő személyek azonosításában felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak. Közülük – együttműködő segítségüket megemlítve – ezúton is köszönetet mondunk: Altmann Jánosnénak, Bankó Róbertnek, Czégényi Ildikónak, Dobos Gábornak, Eichhardt Antalnak, Facskó Veronikának, Gerébi Ákosnak, Gombkötő Zoltánnak, Gyurkó Dénesnek, Hartmann Mártonnak, Kaszál Józsefnek, Dr. Kerekes Kornéliának, Knappné Tölgyes Katalinnak, Kocsi Imrének, Kővágó Zsuzsannának, Laborc György Péternek, Madarász Tibornak, Mátrai Tibornak, Miklósik Ferencnének, Nagy Zsuzsannának, Nemes Jánosnak, Prutkay Zoltánnak, Rácz Istvánnénak és Schróth Ágnesnek.
A fényképfelvételek közzétételi leírásait, az adatközlők által rendelkezésre bocsátott információk, helytörténeti kutatások, a Komárom megyei Dolgozók Lapjának vonatkozó cikkei, továbbá privát emlékek és gyűjtések alapján múzeumunk munkatársai, Bognár Péter, Csikós Gábor,
Horváthné Ékesi Gabriella, Kövesdi Mónika, Pajtók Vivien, Dr. Schmidtmayer Richárd, Stegmayer Máté és Willand Annamária készítették el.
A Nényei-gyűjtemény feldolgozása és digitális közzététele a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Kollégiumának támogatásával valósult meg.
Észrevételeiket, további információikat szívesen fogadja intézményünk!