Az 1968-ban alapított, a villányi kőbányára épülő alkotótelep az újhullámot jelentette a Kádár-korszak uralkodó esztétikájával szemben, és a korabeli lehetőségekhez mérten kifejezetten élénk nemzetközi kapcsolatokat ápolt. 1984-ben alakult meg hivatalosan a Siklósi Kerámia Alkotóház, amit egy romos ferences kolostorból építettek ki a fiatal művészek. Az épületet eredetileg a középkori eredetű kolostorépület XVII. századi átépítésével alakították ki. Az alkotótelep a rendszerváltás után is jelentős maradt: 1991-ben az akkori Janus Pannonius Tudományegyetemmel (a Pécsi Tudományegyetem jogelődje) együttműködésben művészeti mesterképzés indult itt, a nemzetközi képzőművészeti életet is megmozgató művészeti szimpóziumoknak köszönhetően pedig lassan szobrokkal telt meg az egyedi hangulatú turisztikai attrakciónak számító nagyharsányi-villányi szoborpark. A kétezres évek második felére aztán elfogyott a lendület, a finanszírozás bizonytalansága miatt egyre kevesebb programot tartottak, és egyre kevesebb alkotómunka folyt a telepen. Mindez az általunk megkérdezett képzőművészek szerint egy általánosabb folyamat része volt: a rendszerváltás előtt virágzó alkotótelepi élet fenntartására 1990 után nem volt átfogó stratégia és a pénz is elfogyott. Mára lényegében megszűnt.
)