A telekkönyv vagy nyilvánkönyv olyan közhiteles nyilvántartás volt, amely a fekvő birtok létviszonyait, vagyis az egyes ingatlanokra vonatkozó adatokat és nyilvánkönyvi jogokat magában foglalta. Magyarországon 1855-ben az ú.n. telekkönyvi rendelettel léptették hatályba.
A telekkönyvnek, hogy céljának, a tulajdon és a hitel biztosításának megfeleljen, a nyilvánosság és a különösség kettős elvén kell alapulnia. A nyilvánosság elvénél fogva a telekkönyvet a vezetésével megbízott hatóságnál bárki szabadon megtekintheti; a különösség elve azt jelenti, hogy minden telekkönyvi jószágtest elkülönítve veendő fel és tüntetendő ki.
hu
