A borvidék olyan, jogszabályban védett szőlőtermesztők és bort előállító pincészetek kultúrtája, amelyen a szőlővel betelepített terület aránya számottevően nagyobb, mint más vidékeken, a szőlőtermelésnek és a borkészítésnek pedig hagyományosan nagy társadalmi és gazdasági szerepe van.
Határait a jogszabály (általában törvény) jelöli ki. A jogszabály megszabhatja, hogy a borvidéken a gazdák milyen szőlőfajtákat telepíthetnek, azokból milyen borfajtákat milyen eljárásokkal készíthetnek. Gyakran meghatározzák az egyes borfajták minősítésének módját és követelményrendszerét is (Franciaország: AOC rendszer, Spanyolország: D.O.-rendszer, Olaszország: DOC-rendszer stb.). Egységes megnevezésük jóformán lehetetlen, mert jogi szabályozásuk módfelett változatos. Egyes jogrendszerekben a borvidékek területe viszonylag kicsi, és ezek földrajzi, illetve közigazgatási egységek szerint elkülönített csoportjait nagyobb egységekbe, ún. borrégiókba vonják össze — ilyen, kétszintes pl. a magyar és a spanyol rendszer, de a spanyol beosztás szerint borvidékek területe nagyjából a magyar borrégiókénak feleltethető meg. Más országokban a szabályozás egyszintű — a francia „terroir” a spanyol borrégióval vethető össze, de magyarra borvidéknek fordítjuk. Ennek úgynevezett körzeteit tekinthetjük a magyar borvidékek analógjainak.
hu
