Az állattársulástan vagy zoocönológia, a szünbiológiához tartozó tudományág, amely az legáltalánosabb értelemben az állati populációk koegzisztenciális (együtt előfordulási) viszonyaival foglalkozik. A zoocönológia leíró ága az állatföldrajzzal (biogeográfia) rokon, oknyomozó irányzatai pedig a közösségi ökológiával (régiesen synökológia) azonosak. A zoocönológia kiemelkedő hazai iskolateremtői voltak Balogh János és Szelényi Gusztáv.
Más megfogalmazás szerint a zoocönológia az állat-együttesek féleség összetételével (például fajkompozíciójával) és annak tér-időbeli mintázatával foglalkozó ökológiai tudományág. Az állat-együttesek összetételének összehasonlító vizsgálata egy tipikusan sokváltozós probléma, amelynek módszertana még a mai napig sem kielégítően megoldott annak ellenére, hogy az első részletes és szintetizáló módszertani kézikönyvek már a 20. század ötvenes éveiben megjelentek (Allee et al 1949, Balogh 1953, 1958). Az élőlény–együttesek közösségszerkezeti paramétereinek vizsgálata becslési és mintázatelemzési célú megközelítéseket egyaránt igényel. A probléma középpontjában az élőlény-együttesek egyedeinek féleségtípusokon (mint diszkrét osztályokon) megmutatkozó gyakorisági eloszlása áll, amely térben és időben egyaránt rendkívül változékony.
hu
