![Rippl-Rónai Múzeum [CC BY-NC-ND]](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/121/684948-rrm_nt_202011/berliner_kendovallkendogy/berliner-kendovallkendogyapju-kendo-684948-3.jpg)
Fekete berliner gyapjú fonalból géppel kötött, körbe rojtozással. A kend? adományozója a következ? leírást mellékelte hozzá: "A kend? tulajdonosa Seb?k Terézia volt, aki Sántoson lakott és 95 éves korában hunyt el úgy 20 éve. Egész életében napszámból élt: erd?n fát vágott, csépléskor (masináláskor) az "asztalon" dolgozott, sz?l?t kapált, iskolai végzettsége nem lévén. Öreglány volt, a családja - mikor id?s apjuk elhunyt, - kidobta a házból és a szentjakabi várhegyen lév? sz?l?jükbe menekült Terézia húgával együtt, akinek takács mestersége volt, de nem dolgozott a szakmájában, ? is napszámosként élt. Ott éltek ketten egy tégla szobában, volt egy tömésfalú présházuk föld fúrt pincével és noha sz?l?jük. A hegyen a "Seb?k lányok" néven ismerték ?ket. Szerették a bort. A kis lakó épület mellett volt egy fa budi, annak a bels? falán voltak a családi fényképek kiszögelve. Egyszer be kellett kéredzkednem a budiba, akkor láttam. Kérdeztem, kiket ábrázolnak a képek és miért vannak a budiban? A válaszuk: mert azok oda valók!Akkor mesélték el a történetüket. T?lük vettem meg a telkük Ny-i felét, így kerültem velük kapcsolatba 1986-ban. Mikor Tera néni is elhunyt, akkor jutottam hozzá a kend?jéhez."(Berzy Péter 2020.07.16.)