![Magyar Nemzeti Galéria [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_88/201610/10200230648.jpg)
Imre Mariann munkája megidézése, ugyanakkor empatikus és költői újraértelmezése Stefano Maderno azonos című márványszobrának (1599, Róma, S. Cecilia in Trastevere). Az installáció alsó része egy „kihímzett”, beton padlószobor, amely egyesíti a járófelületbe süllyesztett sírkőlap, egy fűvel, növényekkel borított sírdomb és egy szőnyeg „tulajdonságait”, „funkcióit”. A felületén szétterülő mintázat organikus ornamentikát másol: a szétindázó zöld szárakról levelek hajtanak. A „növényzet” öltéseire fehér cérnaszálak hurkolódnak: ezek kötik össze az eredeti szobor körvonalait követő betonsziluettet a plafon alatt lebegő áttetsző, majdhogynem kétdimenziós plexivetületével. „Transzparens struktúrájuk” – láthatóvá téve a lelki és fizikai teret átszövő erővonalak áramlását – a padlószobor és a függőplasztika egyedi hibridjét létrehozva teremt kapcsolatot földi és égi között. A cérnaszálakat összekötő csomózások egy harmadik testformát, a transzcendens világ felé lebegő szellemalakot rajzolnak ki középen, embermagasságban.