![Szépművészeti Múzeum [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_89/201610/10194707931.jpg)
Egon Schielének, az osztrák expresszionizmus kiváló képviselőjének művészi pályája mindössze 10 évre korlátozódott. Indulásakor a bécsi Szecesszió, különösen Gustav Klimt dekoratív stílusa hatott rá, majd 1910 táján rátalált összetéveszthetetlen, egyéni formanyelvére, mely tökéletesen alkalmasnak bizonyult az emberi lélek legmélyebb titkainak és az ösztönök világának a kifejezésére. Schiele alkotásai viszonylag korán eljutottak Budapestre, hiszen 1912-ben és 1913-ban már szerepelt a Művészház kollektív tárlatain. 1915 októberében a bécsi Galerie Arnot vételi felajánlás kíséretében egy tucat rajzot küldött a Szépművészeti Múzeumba, többek között Gustav Klimt, Egon Schiele és Oskar Kokoschka műveit. Talán a háborús helyzettel magyarázható, hogy a múzeum mindössze egy művet vásárolt: nyolcvan koronát fizetett az akkor már jó nevű, bár még csak huszonöt éves Schiele néhány hónappal korábban készített remekművéért, az Ölelkező lányokért, megszerezve a művész első lapját a Grafikai Gyűjtemény számára. Az elsősorban francia műtárgyakkal kereskedő Guido Arnot 1914-ben rendezte meg galériájában Schiele önálló kiállítását, majd 1915-ben ismét bemutatta műveit, ami jól érzékelteti az osztrák művészeti piac megélénkülő érdeklődését a modernebb törekvések felé. Az Ölelkező lányok 1915-ben, a művész házasságkötésének az évében készült. Schiele a jómódú polgári családból származó Edith Harmsot vette feleségül egy konszolidáltabb élet lehetőségének távoli reményében, hiszen a júniusi esküvőt már beárnyékolta a művész katonai behívója. Magánéletének ezzel a fontos eseményével magyarázható, hogy rajzain és festményein az eddigieknél még gyakrabban tűnnek fel szerelmespárok. Schiele számára nem létezett semmiféle tabu vagy kötöttség: zavarba ejtő nyíltsággal mutatja alkotásain