![Szépművészeti Múzeum [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_89/201610/10194707641.jpg)
A sírmellékletként használt halotti papiruszokon ábrázolt jelenetek és szövegek célja az volt, hogy a halottat ellássák a szükséges információkkal, próbatételekkel és legyőzendő veszélyekkel teli túlvilági útja során, amelynek végén isteni lényként való újjászületés várt rá. Két isten játszott különösen fontos szerepet az egykorú túlvilág-elképzelésekben: a napisten Ré és Ozirisz, a túlvilág ura, akiknek sorsával a halálból való újjászületés révén tudott azonosulni a halott.A papirusz nem tartalmaz szöveget, ám a rajta látható négy jelenet éppolyan szorosan kötődik egymáshoz, mintha nyelvi szöveg lenne. Az alkotó forrásként a thébai Királyok Völgyének sírjait illusztráló ún. túlvilági vezetőket használta, amelyek a Napisten éjszakai útját mutatják be.Az első jelenet hatalmas kígyójának fejébe fúródó kések egyértelműen jelzik, hogy az ábrázolt lény Ré legyőzött ellensége, az Apóphisz. A második és a harmadik jelenet kígyói azonban jóindulatú, a Napisten és a halott újjászületését segítő lények. A harmadik jeleneten a halott madár alakú ba-lelke látható, amint a napbárkán (napkorongba zárt udzsat-szem alakjában) megjelenő Napistennek mutat be áldozatot.A zárójelenet központi figurái két skarabeusz (a felkelő Nap szimbóluma) és egy ithüphallikus istenalak. A jelenet színhelye a keleti horizont hegye, időpontja a napkelte előtti utolsó pillanat. A művész mesterien ábrázolja a feszültséggel teli, a teremtő és regeneratív energiákat egy pontba sűrítő utolsó, "termékeny pillanatot".Liptay Éva