Az 1907-ben rendszeresített, 7M. zengőjeles távbeszélő készülék volt az első hadműveleti célra használt telefonunk. Ez a típus volt az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének standard katonai készüléke, amelyet az impériumváltás után a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg, majd a Nemzeti Hadsereg és végül a Magyar Királyi Honvédség egyaránt használt. Egészen 1930-ig - a 30M. (egységes) távbeszélő készülék bevezetéséig - egyeduralkodónak számított idehaza. A 7M. zengőjeles készüléket hangzótávírónak is nevezték, ezen készülék kézibeszélőjének nyelébe volt szerelve a hívó nyomógomb, amely segítségével Morse jeleket lehetett továbbítani.