Kandó Gyula (Kandó Kálmán unokaöccse) pályája plakáttervező grafikusként 1932-ben Párizsban kezdődött, ahonnan 1948-ban végleg hazaköltözött. Felesége, Ata Kandó – aki Capa pártfogoltjaként nagyhírű fotós lett külföldön – Kandinszkijhez, Paul Klee-hez hasonlította férjét. A festő valóban ígéretes sikerekkel indult, tagja lett a Konkrét Művészet Magyarországi Csoportjának, később számos műve került jelentős magán- és közgyűjteményekbe (pl.: Magyar Nemzeti Galéria, a bostoni Museum of Fine Arts). 1950-től Szentendrén telepedett le, és itt alakult ki stílusa, a szürrealitással kevert nonfiguratív festészet. Ebből az időszakból származik a Ferde horizont és alakzatok című kép is, amelyen nyomot hagyott mestere, Bortnyik Sándor feszes komponálási módszere és az Európai Iskola festőjének, Gyarmathy Tihamérnak a finom fakturális, motivikus hatása. Hagyatékának jelentős részét Ata Kandó ajándékozta a múzeumnak 2001-ben.