A 19. század legvégét?l a plein air törekvéseknek otthont nyújtó nagybányai m?vésztelepen alkotó Ferenczy Károly 1905 végén katedrát kapott a budapesti Mintarajziskolában. Ennek következtében egyre több id?t töltött a f?városban, és nemcsak festményeinek témája változott meg, hanem egyre gyakrabban festett m?termi környezetben is. Saját maga sokat sportolt és kirándult; emellett az izmos emberi test megfigyelése mindig is érdekelte. Modelljei között gyakran voltak artisták és birkózók, s hogy tanulmányozhassa mozgásukat, testtartásukat, cirkuszi el?adásokra, illetve sporteseményekre járt. A birkózókat több képén is megörökítette, köztük a gy?jteményben ?rzött festményen, amelyen el?re beállított pózban rekonstruálja a speciális fogásokat, a lábaknak a testet kiegyensúlyozó tartását, az ellenfél testrészeinek megragadását. A jelenett?l idegen a hátteret nyújtó m?termi környezet, ugyanakkor az még jobban kiemeli a testfelület életszer? fest?i kidolgozását.