Knapp Lajos, nagyatádi úri szabómester szenvedélye volt a fényképezés. A legtöbb képet családtagjairól és családi eseményekről készítette. Bár amatőr fényképész volt, képeinek beállításai, látásmódja, technikai kivitelezése túlnőtt ezen a szinten. Mutatja ezt az is, hogy a harmincas években egy, az éjszakai Budapestről készített fotója első díjat nyert egy fotóművészeti pályázaton. A negatívokat maga hívta elő és nagyította saját kis fotólaborjában, kiváló minőségben. 1944. december elejétől 1945. március végéig megmerevedett a front a Balaton délnyugati csücske és a Dráva közötti vonalon. A négy hónapig dúló állóháború Nagyatádot is érintette: a község lakói a pincékbe kényszerültek, sokan elmenekültek, így a Knapp család is. A háború után visszatérve, Knapp Lajos igyekezett pótolni elpusztult fotólaborját (a fényképezőgépét a nyakába akasztva el tudta vinni magával, így az megmenekült). A romok között talált anyagokból alkotott. Az előhíváshoz használt sötétkamrát egy üres német lőszeres ládából, épen maradt villanykapcsolókból és egyéb anyagokból ügyeskedte össze. Aki ért hozzá, a mai napig tudná használni e házilag barkácsolt, ügyes szerkezetet.