Anna Margit (1913, Borota – 1991, Budapest) 1932 és 1936 között Vaszary János, a szabadiskolás hagyományok szerinti, m?helyszer? oktatást követ? Új M?vészeti Iskolájának növendéke volt. Els? megmutatkozására 1936-ban az Ernst Múzeum huszonöt éves jubileumi csoportos kiállításán férjével, Ámos Imrével együtt került sor. 1937-ben Párizsba utaztak, s megismerkedtek Marc Chagall-lal. 1945–1948 között az Európai Iskola tagja volt. 1937 és 1941 között Ámos Imrével nyaranta lejártak Szentendrére festeni, majd kés?bb, az 1970-es évekt?l Anna Margit újra visszajárt a városba, ahol 1984-ben megnyílt a két m?vész géniuszának szentelt emlékmúzeum, az Ámos Imre – Anna Margit Gy?jtemény. Ámos Imre m?vészetével rokon felfogású, a lírai és groteszk elemekkel ellenpontozó m?vein a bábu alapmotívumként jelenik meg, s mint a történelem viharainak kiszolgáltatott ember szürreális, expresszív és egyben tragikus érzésvilágú jelképe. Életm?vének kései szakaszához tartozó, hátterében barna és fekete tónusú festményén csipkedíszítés? kék ruhában allegorikus n?i alak látható, aki bal kezében egy zöld almát tart. A test félalakos, háromnegyed profilban megjelen? pozíciója a portréfestészet egy klasszikus beállítása, ám az expresszív festésmód, az elnagyolt formák és arc groteszk megformálása új jelentésrétegekkel ruházzák fel a m?vet. Anna Margit beszédes m?vészetét az önreflexió és a sorosszer?ség kérdései jellemzik.