Barcsay a 60-as és 70-es évek fordulóján f?leg murális munkák tervezésének és kivitelezésének szentelte idejét; ez id? tájt készült kisebb méret? m?vei is hasonló m?vészeti kérdéseket feszegetnek, mint az 1970-ben kivitelezett szentendrei vagy az 1973-as újpesti mozaik. Barcsay jellegzetes motívumait összegzi ekkor m?vein; a strukturális keretként, egyfajta vázszerkezetként funkcionáló, ritmikus rendet teremt? vonalhálóba illeszti az absztrakcióig egyszer?sített épületrészleteket (kapu, nyílás) vagy térjelz?, térmélységet érzékeltet? elemeket (ablakkereszt), miközben az emberi figurákat bábokhoz hasonló, sematikus árnyékalakokká, már-már architektonikus dekorációvá redukálja.