Czóbel 1925-ös Párizsba való visszatérése élete egyik mélypontját jelentette. Családját elhagyva, vagyontalanul, régi m?termét?l megfosztva látott munkához, de vidám fölényét megtartva, elszántan keresett újabb fest?i témákat szállása, a Szajna-parti Hotel du Notre Dame környékén. A kedélyállapotát is tükröz? kezdeti sötét, borongós, nyomasztó hangulatú városképek sorozata után képei fokozatosan kivilágosodtak, és a hideg pengés? kékeket, bús feketéket egyre színesebb kavalkád váltotta fel vásznain. A Notre Dame és a Saint Julien le Pauvre templom mellett a rakpartok látványa és a környez? utcák, rue de la Bucherie, rue Mouffetard, a Quartier Latin nyüzsg?, kavargó színes látványa ny?gözte le. Párizsi utca cím? festményének palettája már-már fauve korszakában festett utcaképeire emlékeztet, ugyanakkor az arctalan emberek repoussoire-motívumként megjelen? tömege Edvard Munch nyomasztóan expresszív képeit idézi meg.