![Nagyatádi Kulturális és Sport Központ – Városi Múzeum / Mert Gergő [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/201912/kepeslap-656497.jpg)
Nagyatádon 1906-ban, a község megrendelésére egy budapesti kútfúró mester a f?téren mélyfúrást végzett azzal a céllal, hogy az itt lakók jó ivóvizet nyerjenek. A fúrás eredményeként 403 méter mélységb?l 30,5 ºC fokos hévíz tört fel földgáz kíséretében. A századforduló Magyarországon (s?t, az Osztrák-Magyar Monarchiában) virágzott a fürd?kultúra, és Nagyatád akkori vezet?i, polgárai is meglátták a lehet?séget a feltör? hévízben: még abban az évben megalapították a Nagyatádi Ártézi Fürd? Részvénytársaságot, és egy év múlva már állt a neoromán stílusú, tornyos fürd?épület a kisváros közepén. A terveket Pazár István, az Országos Vízépítési Igazgatóság mérnöke készítette, a kivitelezés egy helyi építészcsalád, a Kun és Trattner cég munkája volt. A fürd? 1907. július 20-án nyitotta meg kapuit, és 1910-ben gyógyfürd? min?sítést kapott. Ez adta az apropóját annak, hogy a Széchenyi tér már megkezdett parkosítását nagyobb területre kiterjesszék (a hetipiac rovására), s az egész teret „egy egyetemes és szép nyilvános kertté” alakítsák át. 1911 augusztusában a népfürd? is elkészült. Ennek medencéjét (mely ma is megvan) és közönségét ábrázolja a képeslap, amely a korabeli vidéki fürd?kultúra hangulatát is nagyszer?en visszaadja. A fürd?t a n?k és a férfiak csak felváltva használhatták, óránkénti váltásban (a képen az egyetlen férfi a fürd?mester), s a n?k fürd?ruhája még az egész testet elfedte. Jellemz? a korra az is, hogy az alábbi szöveg? figyelmeztet? táblát kellett – jól láthatóan – a korlátra er?síteni: „Vízbe köpni tilos!”