A mutatós távjelzőt távíratok leadására használták. Hátránya volt, hogy nem hagyott írásos nyomot. A leadni kívánt betű melletti gombot lenyomva kellett megforgatni a kis hajtókart, amely megfelelő számú impulzust továbbított a vevőnek. Ennek hatására a vevő mutatója az adóéval azonos pozícióba mozgott. A betűket egyenként kellett leolvasni és feljegyezni.