![Magyar Nemzeti Galéria [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_88/201610/10200237063.jpg)
A kissé lejtős talapzaton összekuporodó, meztelen, leomló hajú, arcát kezébe temető nő lágyan megformált testét a szobrász gondosan lecsiszolta. A talapzatot viszont durván megfaragva hagyta, mintegy ezzel is kiemelve a nőalak lágy vonalait.Mindezek a jellegzetességek a francia Auguste Rodinnél jelentek meg először, aki Sződy Szilárd több alkotására is nagy hatással volt. Ez a szobortípus a korszak több magyar szobrászánál is feltűnik, például Lányi Dezsőnél, Kisfaludi Strobl Zsigmondnál, a Magyarországon működő finn Yrjö Liipolánál és egy bizonytalanabbul datálható szobor Pankotai Farkas Bélánál. Sződy és a többi művész munkája annyira megdöbbentően hasonló témájú, megjelenésű és kialakítású, hogy valószínűleg mindegyik ugyanarra az előképre, Rodin Danaida (1889) című szobrára vezethető vissza. A négy mű datálása (1907 és 1908) arra is utal, hogy alkotóikat minden bizonnyal közel egy időben érhette hasonló impulzus. Ligeti Miklós – aki 1894-es párizsi tanulmányútja idején ismerte meg Rodin művészetét – Éva című szobra egy évtizeddel korábban, 1897-ben készült.