![Szépművészeti Múzeum [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_89/201610/10194725464.jpg)
A Budapesti táncosnőként ismert szobor a Szépművészeti Múzeum egyik leghíresebb ókori műve. Kislányt ábrázol, aki előrehajolva néz maga elé, és oldalra húzza a köpenyét. Az egyszerűnek tetsző piramidális kompozíció mozdulatok bonyolult összjátékából tevődik össze. A testsúly a kinyújtott bal lábra nehezedik, a jobb láb behajlítva hátrébb van; a felsőtest balra fordul, és előrehajlik; e mozdulatokat korábban tánclépésnek értelmezték. A lány vékony, a nyaknál szegéllyel díszített hosszú khitónt visel, amely lecsúszik a jobb válláról, lent pedig ráhajlik a csupán töredékesen megmaradt lábfejre. A mellénél öv fogja össze. A khitón fölött vastag himation, amelyet a lány a köpeny alá rejtett jobb kezével oldalra húz, (letörött) baljával pedig felfogni igyekszik. A köpeny vége a földig ér, súlyos tömege alkotja a szobor bal oldali részét. Úgy látszik, mintha mindkét ruhadarab a kelleténél nagyobb méretű lenne; a test körvonalai elvesznek a ruha tömegében.A lány középen elválasztott, hátrafésült és szalaggal díszített haja a tarkón kontyba rendezett. A fejnek és a törzsnek nincs közös törésfelülete; a néhány éve elvégzett geokémiai vizsgálatok szerint különböző márványból készültek – eredetileg tehát nem tartoztak egybe. Irattári adatok arra utalnak, hogy a két darabot Paul Arndt illesztette össze, akitől 1908-ban megvásárolták; a torzót a feltételezhető eredetivel azonos típusba tartozó fejjel egészítette ki, lényegében helyesen.A szobor hátsó részét jóval durvábban dolgozták ki: a köpeny felülete itt befejezetlen hatást kelt – a művet tehát nem teljes körnézetre szánták, a lány felsőtestének bal oldalát pedig külön darab márványból faragták ki vagy pótolták. Mindez arra utal, hogy a táncosnőt alighanem fülkébe állítva kell elképzelni.A Budapesti táncosnő annak köszönheti ismertségét