Kártyanaptár 5_1980-1989

Dörmögő Dömötör kártyanaptár 1980 Dörmögő Dömötör 3-7 éveseknek szóló gyermeklap, amelyet 1957-ben alapítottak és havonta jelent meg. Az újság nevét egy régi mesefigurától, Sebők Zsigmond Dörmögő Dömötör nevű mackójától kölcsönözték. A lap színes, magassága 15 cm, a korosztály számára befogadható rajzok és rövid szövegek találhatók benne. A lap eredetileg a Magyar Úttörők Szövetsége 1957-86, az Állami Ifjúsági Lapkiadó 1986-91, 1991-től a Lutra Kiadó, 1993-tól pedig az Adoc-Semic gondozásában jelent meg. 2011 júniusától a Drize Kiadói Kft. vette át a kiadvány megjelentetését a felszámolás alatt levő Semic kiadótól. A lap jelenleg kéthavonta jelenik meg, minden páratlan hónap első hetében. A fehér alapszínű, lila keretes kártya rajzán középen áll egy lila nadrágot, pink nadrágtartót viselő barna maci, vélhetően maga Dörmögő Dömötör, aki két mancsával két, építőkockából épített oszlopra támaszkodik. Fölötte olvasható a gyermeklap és egyben a maci neve: DÖRMÖGÖ DÖMÖTÖR. A kép jelzetlen.

Centrum Áruházak kártyanaptár 1980 A társaság eredete 1882-re vezethető vissza, Magyarország első áruháza, a „Guttman Jakab" megnyitásához. A vállalat történetének fontos állomása volt a Párizsi Nagyáruház (későbbi nevén Divatcsarnok) megnyitása, melyet 1926-ban a Corvin Áruház követett. Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet. A rendszerváltást követően a vállalatot privatizálni kezdték, 2005-ben megszünt. (Wikipédia) A fehér keretes kártya színes fotóján egy őszies parkban fiatal pár, az ismert manöken "Fabulon" Ági és egy jóképű fiatalember álldogál. A hölgy lóden pelerint, nyersbőr csizmát, piros sapkát, a fiú lóden kabátkát, egyenes szárú nadrágot és sapkát visel. A jobb alsó sarokban jelenik meg egy fehér korong, fekete közepén az áruház emblémája: fehér háromszögben C betű, alatta kis betűkkel: CENTRUM ÁRUHÁZAK. A kártyából nem derül ki, hogy a vállalat a ruhákat vagy a természetet reklámozza-e. A kép jelzetlen.

Virágért kártyanaptár 1980 Díszítse kertjét, lakását, virággal a Virágérttől! Virágért=Virágtermesztő és Értékesítő Vállalat A cég, az 1867-ben alapított Fővárosi Kertészeti Vállalat virágbolt hálózatából szerveződött. Az idén (1980) 30 éves Virágértékesítő Kft. mára több európai színvonalú üzletet működtet Budapesten. A bolthálózatok korszerűen tervezett egységes arculatával a Főváros legrangosabb megjelenésű kereskedelmi egységei közé tartozik. Széles kínálatból, a vevőink bármilyen alkalomhoz illő virágkészítményekből válogathatnak az év 365 napján. Megalakulása óta a cég eredményesen gazdálkodik, pénzügyi helyzete stabil és rendezett. A VIRÁGÉRT Kft üzleti filozófiája, hogy a Fővárosban a több évtizedes múltú „VIRÁGÉRT” nevet megtartva vezető szerepet töltsön be a virág kiskereskedelem területén. A vékony fekete keretes, fehér alapszínű kártya rajzán egy szőke copfos, piros nadrágba és piros-fekete csíkos pólóba öltözött leányka hatalmas, tarka virágcsokot tart. A jobb alsó sarokban látható a hirdető cég neve: Virágért. Emblémát, elérhetőséget nem tűntetnek fel. A kép jelzetlen.

Népszabadság kártyanaptár 1980 A Népszabadság első évfolyamának 1. száma az MSZMP kiadásában, a korábbi Szabad Nép utódaként jelent meg 1956. november 2-án. A Magyar Szocialista Párthoz (MSZP) kötődő Szabad Sajtó Alapítvány révén 2015-ig jelentős befolyása volt a pártnak a lapban. A lapot ekkor a Mediaworks Hungary Zrt. vásárolta meg. 2016. október 8-án a kiadó bejelentette, hogy felfüggeszti a lap kiadását. Az utolsó kiadott szám a LXXIV. évfolyam 237. száma volt. December 12-én a kiadó tulajdonosa hivatalosan is közölte, hogy megszüntetik a lapot, mert nem látják sem racionális lehetőségét, sem gazdasági megalapozottságát a Népszabadság újraindításának. - (Wikipedia 21.06.2017) A fehér alapszínű kártya közepét egy elnyújtott, három dimenzióban ábrázolt vörös csillag foglalja el, jobb oldalon az újság fekete betűs nevével: NÉPSZABADSÁG. A kép jelzetlen.

Postamúzeum kártyanaptár 1980 Budapest VI. kerület Népköztársaság útja 3. (Ma Andrássy út 3.) A főpostától a Benczúr-házig A Postamúzeum vándorútja A Postamúzeum anyagának gyűjtése 1881-ben a főposta egyik első emeleti helyiségében kezdődött a távírda számára készenlétben tartott, pótlásra, cserére vagy oktatási célra szolgáló gépekből, készülékekből és alkatrészekből. Ebből a későbbiekben már történeti áttekintést is nyújtó távíróraktárból jött létre a kezdetekben Távírdamúzeumnak nevezett muzeális gyűjtemény. A postatörténeti emlékek tudatos gyűjtésének az 1885-ben rendezett országos kiállítás adott nagyobb lendületet, amikor az ország mezőgazdasága, ipara, kereskedelme, közlekedése és ezen belül a postaintézmény is bemutatkozott a nagyközönségnek. A gyűjteménygyarapítás ellenére az első nyilvános bemutatkozására alkalmat adó, mindössze 70 m2 alapterületű kiállításrészben a múzeum egy szerény posta- és egy jóval gazdagabb távíró-történeti kiállítással szerepelt. E kiállítás tanulságaiból okulva a szakma a muzeális gyűjtemény nagyobb méretű gyarapításába kezdett. Miután a posta és a távírda 1887-ben egyesült, a gyűjtemény elhelyezési gondjait egyesek a múzeum feloszlatásában, mások az egyesített intézmény múzeumának létrehozásában látták. A tárcát felügyelő Baross Gábor miniszter utóbbi előterjesztést fogadta el, és 1890-ben a Távírdamúzeum megszüntetésével egyidejűleg egy posta- és távírdamúzeum berendezését rendelte el, amellyel a Postamúzeum alapjait hivatalosan is megvetette. A következő gyűjtési hullámot a millenniumi kiállítás indította el. Ez alkalomból a szervezők a posta, távíró és távbeszélő történelmi fejlődését a nagy múltú Magyar Királyi Posta intézményéhez méltó módon kívánták bemutatni. Az 1896-os eseményen az intézmény külön pavilonban, a posta-, távíró- és távbeszélőcsarnokban sikeresen szerepelt. Az összesen 600 m2 zárt és 200 m2 nyitott helyiségből álló csarnokban kiállított több ezer műtárgyat az önálló Postamúzeum gyarapítására szánták. A kiállítás bezárása után azonban, miután a csarnokot lebontásra ítélték, megkezdődött a Postamúzeum vándorútja. Műtárgyainak egy része 1899 és 1945 között a Közlekedési Múzeumban volt látható, másik része különböző postai raktárakba került. 1945 és 1953 között a háború után megmaradt teljes gyűjtemény raktárakban pihent. Fordulatot az 1955-ös esztendő hozott, amikor az újjászervezett Postamúzeum országos gyűjtőkörű szakmúzeumként a Postavezérigazgatóság épületében önálló kiállítást nyithatott. Innen költözött 1970-ben, 1972-es nyitással az Andrássy úti Saxlehner-palotába, s onnan most 40 év után ide, a Benczúr-házba. Fenntartóiról elmondhatjuk, hogy a Postamúzeumot a Magyar Posta intézménye hozta létre, tartotta fenn egészen 1990-ig, a vállalat három részre szakadásáig (Magyar Posta Vállalat, Magyar Távközlési Vállalat, Magyar Műsorszóró Vállalat), s múltjához képest rövid 22 év közös fenntartás után újra a Magyar Posta érzi fontosnak, hogy a szakmai múlt emlékezetét őrző múzeumnak és nemzeti kincsünk részét képező gyűjteményeinek jogos tulajdonosi felelősségvállalással biztosítsa jövőjét. A Postamúzeum gyűjteményei Kezdetben, amikor az Országos Gazdászati Hivatal és a Távírdai Központi Raktár anyagkészletéből 1881-ben a gyűjtés elkezdődött, a gyűjtemény többnyire távíró-történeti tárgyakból állt. A postatörténeti emlékek nagyobb mérvű tudatos gyűjtését az 1885. évi országos kiállítás, a távbeszélő-történeti műtárgyakét az 1896. évi millenniumi kiállítás indította el. A Magyar Királyi Posta millenniumi csarnoka már a Posta-, távírda- és távbeszélőcsarnok nevet viselte, amiből egyértelműen kitűnik, hogy az egyesített intézmény a három legfőbb ágazatát egyforma hangsúllyal kívánta bemutatni a nagyközönségnek. A Postamúzeum gyűjteményei is e szerint a csoportosítás szerint jöttek létre, és máig ezt a felosztást őrzik, kiegészülve természetesen a későbbi rádió-, illetve televízió-történeti szakcsoportokkal. A Magyar Királyi Posta nemcsak alapítója, hanem gyűjteménygyarapítója is volt a Postamúzeumnak. Az egész országra kiterjedő gyűjtéseket szervezett, például a kezdetektől 1945-ig hat alkalommal (1894, 1916, 1931, 1940, 1941, 1945) adott ki miniszteri rendeletet e tárgyban. Ezt a gyakorlatot a Magyar Posta a háború után is követte, legutóbb központi utasításban 1989-ben rendelkezett a posta muzeális emlékeinek összegyűjtéséről és megőrzéséről. Ennek köszönhetően a Postamúzeum a régmúlt emlékeiből éppúgy őriz posta-, távíró-, távbeszélő-, rádió- és televízió-történeti tárgyakat és dokumentumokat, mint a közelmúlt jelentősebb szakmatörténeti relikviáiból. A postamúzeumi gyűjtemények létrehozói és támogatói A főposta épületében őrzött múzeumi gyűjtemény felügyeletét a kezdetekben Pilcz Ottó igazgatósági titkár, majd Schaden Frigyes postamérnök gyakorolta. A Postamúzeum alapjait hivatalosan is megteremtő miniszteri rendeletet Kolossváry Endre főmérnök készítette elő, Heim Péter vezérigazgató egyetértésével egyezően. A millenniumi kiállítás postai bizottságát Heim Péter, majd Szalay Péter elnökigazgató vezette, Kolossváry Endre a kiállítás egyik fő szervezője és irányítójaként segítette a bizottság munkáját. Oberhäuszer Lajos postatanácsos az első postatisztviselő volt, akit a millenniumi kiállítás után a múzeumvezető címmel is megtiszteltek. Follért Károly vezérigazgatót a postacsarnok lebontása után a postamúzeumi gyűjteményt befogadó Közlekedési Múzeum felügyelőbizottságának képviselőjévé választották, Paskay Bernát főmérnököt a felügyelőbizottság kebelében létrejött szakbizottság tagjává. Dr. báró Szalay Gábor vezérigazgató a hazai távbeszélő 50 éves jubileuma alkalmából készített elő miniszteri rendeletet a postamúzeumi gyűjtemény gyarapítására. S bár a felsorolás korántsem teljes, az bizonyos, hogy e kiválóságok sok szakmabeli társukkal, támogatókkal és közreműködőkkel együtt az önálló Postamúzeum létrehozásának elkötelezett hívei voltak. Ők azok a neves és névtelen támogatóink, akik nemcsak érdemes munkájukkal álltak az eszme mellett, hanem személyes emlékeikkel, postás családtagjaik féltve őrzött relikviáival is gyarapították a Postamúzeum gyűjteményét. Az újjászervezett Postamúzeum Amikor 1896-ban a millenniumi kiállítás bezárásakor a Magyar Királyi Posta úgy határozott, hogy a postamúzeumi gyűjteményt ideiglenesen a Közlekedési Múzeumban helyezi el, abban reménykedett, hogy hamarosan felépítheti saját múzeumát. A gyűjtemény érdekeit képviselő felügyelőbizottsági, illetve szakbizottsági tagok – vezérigazgatók, múzeumvezetők és gyűjteményi képviselők – a gyűjtemény gyarapítása, nyilvántartása és kiállításba helyezése mellett egy pillanatig sem feledkeztek meg az önálló Postamúzeum tervéről, amit többször hangoztattak. A Közlekedési Múzeum és a Postamúzeum közel fél évszázados közös múltjának azonban nem e szép tervek megvalósulása, hanem a II. világháború vetett véget. 1945-ben a Közlekedési Múzeumot ért bombatalálat után az ott kiállított postamúzeumi állomány megmaradt részét is raktárakba kellett menekíteni. Ezt követően, miután a Lágymányos területén építendő kiállítási városrész s benne az önálló Postamúzeum terve végképp szertefoszlott, változást dr. Vajda Endre postatanácsos elképzelése jelentett, aki 1951-ben egy ideiglenes helyiségben felállítandó Postamúzeum tervén kezdett dolgozni. Ennek és az általa szervezett újjászervezési bizottság munkájának eredményeként nyílt meg 1955-ben a Postavezérigazgatóság épületében a Postamúzeum, immáron országos gyűjtőkörű szakmúzeum, első önálló kiállítása. A múzeum a 330 m2 alapterületű ideiglenes helyiségben 15 évig működhetett, innen 1972-es nyitással az Andrássy úti Saxlehner-palotába költözött. A postamúzeumi gyűjtemények elhelyezési gondjai A Postamúzeum első önálló kiállításának 1955-ös megnyitása után éppúgy, mint az azt megelőző közel 65 évben a gyűjtemények raktározása igen nagy gondot okozott. Őrizték azokat a főposta első, második és harmadik emeletén, az Országos Posta és Távírda Gazdászati Hivatal helyiségeiben, a Lágymányosi Távbeszélő Központ múzeumi használatra kijelölt, 8 helyiségből álló gondnoki lakásában, a Pauler utcai raktár két helyiségében, az óbudai postaépület gépkocsigarázsában vagy a Stefánia úti Postaállomáson. A folyamatosan gyarapodó gyűjtemények raktározási gondjain az sem segített, hogy a Postamúzeum 1962-ben Balatonszemesen, 1968-ban Nagyvázsonyban megnyitotta első filiáléit. Végleges megoldást egy önálló múzeumépület jelentett volna, s bár a megvalósításhoz a Postavezérigazgatóság 1970-ben a Rákóczi út 57. szám alatti volt szlovák evangélikus templom romos épületét meg is vásárolta, és a terveket is elkészíttette, a nagy átalakítási költségek miatt végül úgy határozott, hogy a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének kiköltözése után a Postamúzeumot az Andrássy út 3. szám alatt felszabaduló bérleményben helyezi el. A Saxlehner-palota impozáns termei 40 éven keresztül nyújtottak otthont a Postamúzeum kiállításainak, de nagyobb gyűjteményeinek tárolására nem volt alkalmas az épület. S bár időközben Debrecen (1980), Ópusztaszer (1987), Hollókő (1990), Budapest (1991), Diósd (1995), Miskolc (1998), Pécs (1999), Kiskunhalas (2002), Kőszeg (2004) bevonásával bővült az országos postamúzeumi filiálék hálózata, raktározási gondjai ma is meglévők. http://postamuzeum.hu/hu/muzeumtortenet A fehér alapszínű kártya közepén egy régi, piros-fekete-fehér színű utcai postaládát lehet látni. A ládán aranyszínű betűkkel jelzik: A LEVELEKET óra... . ...kor elviszik. A láda fölött olvasható a kártyát kiadó cég neve: POSTAMÚZEUM, alatta pedig a címe: Budapest, VI. Népköztársaság útja 3. A kártya jelzetlen.

Könyvértékesítő Vállalat a könyvterjesztés szolgálatában kártyanaptár 1980 A Könyvértékesítő Vállalat (TÉKA) 1984 és 1990 között az Editorg közreműködésével, Drucker Tibor szakmai irányításával értékes, klasszikus kézikönyvek bővített kiadásait adta közre a könyvtárak számára. A sorozatban 26 nagykötet és két füzet jelent meg, a nagy művek közül kettő (Rupp Jakab és Pesty Frigyes munkája) az Állami Könyvterjesztő Vállalattal közös kiadásban, Kollin Ferenc szerkesztésében jelent meg. A királykék színű kártya közepén a Kiadó emblémája látható, fölötte a cég teljes neve: KÖNYVÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT, alatta a cég célja: A KÖNYVTERJESZTÉS SZOLGÁLATÁBAN olvasható. A kép jelzetlen.

Boldog Új Évet Kíván az Országos Takarékpénztár kártyanaptár 1980 Minden forint takarékban többet ér 1949-ben alapították az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalatot, amely átalakult a ma is működő OTP Bankká. A szervezett magyar szerencsejáték születésnapja október 19-e. 1947-ben ugyanis ezen a napon indult a Totó játék árusítása - az angol Góltotó mintájára -, azzal a céllal, hogy a magyar csapat kijuthasson az 1948-as londoni olimpiára. Az Ötöslottó első sorsolását 1957. március 7-én tartották. A Szerencsejáték Zrt.[2]100%-os állami tulajdonban lévő, budapesti központtal működő gazdasági társaság. A vállalat Magyarország egész területén kizárólagos joggal forgalmaz sorsolásos játékokat (Ötöslottó, Hatoslottó, Skandináv lottó, Eurojackpot, Joker, Kenó, Luxor, Puttó), sorsjegyeket és totalizatőri fogadást (Totó, Góltotó), továbbá engedéllyel rendelkezik a bukmékeri típusú sportfogadás (Tippmix), valamint távszerencsejáték (Tippmixpro) szervezésére is A fehérkeretes, kék alapszínű kártyán egy kissé nyitott takarékbetét-könyvből áradnak ki a száz- és húszforintos bankjegyek, ezt támasztja alá fehér betűs felirat: minden forint takarékban többet ér A kép jelzetlen.

Boldog Új Évet Kíván az Országos Takarékpénztár kártyanaptár 1980 Minden forint takarékban többet ér 1949-ben alapították az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalatot, amely átalakult a ma is működő OTP Bankká. A szervezett magyar szerencsejáték születésnapja október 19-e. 1947-ben ugyanis ezen a napon indult a Totó játék árusítása - az angol Góltotó mintájára -, azzal a céllal, hogy a magyar csapat kijuthasson az 1948-as londoni olimpiára. Az Ötöslottó első sorsolását 1957. március 7-én tartották. A Szerencsejáték Zrt.[2]100%-os állami tulajdonban lévő, budapesti központtal működő gazdasági társaság. A vállalat Magyarország egész területén kizárólagos joggal forgalmaz sorsolásos játékokat (Ötöslottó, Hatoslottó, Skandináv lottó, Eurojackpot, Joker, Kenó, Luxor, Puttó), sorsjegyeket és totalizatőri fogadást (Totó, Góltotó), továbbá engedéllyel rendelkezik a bukmékeri típusú sportfogadás (Tippmix), valamint távszerencsejáték (Tippmixpro) szervezésére is A fehérkeretes, kék alapszínű kártyán egy kissé nyitott takarékbetét-könyvből áradnak ki a száz- és húszforintos bankjegyek, ezt támasztja alá fehér betűs felirat: minden forint takarékban többet ér A kép jelzetlen.

Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Kiskereskedelmi Vállalat kártyanaptár 1980 Tisztaság, ápoltság, szépség Fővárosi Háztartási és Illatszerboltok. Az Azúr Vegyszerbolt története az 1950 évig nyúlik vissza, mert ekkor indult be a közvetlen lakossági, és közületi vegyszer árusítás, Magyarországon először! 

Elsőként a Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Vállalat kötelékében lett nyújtva ez a szolgáltatás! Már ekkor kialakult a mostani profil nagy része, Általános iskolák, Középiskolák, Egyetemek, Kutató Intézetek kezdtek el itt vásárolni. Természetesen a magánvásárlók is előszeretettel keresték fel ezt az üzletet. Később a magánvállalkozások korában első számú beszerzési forrássá vált! 

Az 1990-es évektől az Azúr Kereskedelmi Rt. hálózatában szerepelt az üzlet. Profilját megőrizve végig kizárólag Vegyszerboltként üzemelve. Az Azúr hálózat felszámolása után az üzlet önálló vállalkozásként folytatja tevékenységét, immár Azúr Vegyszer Kereskedelmi Kft. néven! Továbbra is kizárólag vegyszerüzlet a profilja. Közben folyamatosan fejlesztve az igényekhez igazítva a kínálatát. 

Hagyományos vegyszerprofilja kiegészült a mostani korszerű követelményeknek is megfelelő vegyszerkínálattal, mind magánszemélyek, mind cégek részére! Kiegészült egy gyors beszerzésű nyugat európai kapcsolattal, mely egyedi igények kiszolgálását is lehetővé teszi, néhány nap alatt! A gyors reagálás az igényekre a jövőbeni fejlődésünk egyik célpontja lesz!  A drapp alapszínű kártyán egy stilizált, szürke pontokból kialakított női arc jelenik meg, haja piros-sárga-fekete-drapp színekben pompázik. Az arc alatt a hölgy szépségére büszke cég neve olvasható: Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Kiskereskedelmi Vállalat A kép jelzetlen.

Minden kedves utasunknak boldog új évet kívánunk BKV kártyanaptár 1980 NE szálljon fel a járműveinkre ha a jelzőcsengő szól! A Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság Budapest közösségi közlekedését működtető cég, mely a Fővárosi Önkormányzat 100%-os tulajdonában van. 1968. január 1-jén az addigra egységesülő vonalhálózat önálló közlekedési vállalatai összevonásával alakult meg Budapesti Közlekedési Vállalat néven. (Wikipédia) A fehér alapszínű kártya színes rajzán felül egy sárga tenyéren több álló és ülő utast ábrázolnak. Az álló embereknek csak egy része kapaszkodik. A kéz alatt egy kezelt, sárga villamosjegy és egy kék autóbuszjegy mellett a vállalat jókívánsága: MINDEN KEDVES UTASUNKNAK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! A jegyek alatt jelenik meg a cég emblémája: Budapest város címere, alatta BKV felírattal. A kép jelzetlen.

A TITÁN Kereskedelmi Vállalat 1980-ban is széles áruválasztékkal várja kiskereskedelmi és közületi vásárlóit kártyanaptár 1980 A céginformáció szerint a vállalat megszünt. A fehér keretes, sárga alapszínű kártyán narancsszínnel ábrázolják Magyarország térképét, Zalát pinkkel, ebben jelölik meg a cég telephelyeit, amelyek megtalálhatók ZALAEGERSZEG-en, SZEKSZÁRD-on, KAPOVÁR-ott, PÉCS-ett. A kártya felirata: A TITÁN 1980-BAN IS SZÉLES ÁRUVÁLASZTÉKKAL VÁRJA KISKERESKEDELMI ÉS KÖZÜLETI VÁSÁRLÓIT. A kép jelzetlen.

Bétex-Szivárvány kártyanaptár 1980 A SUGÁR áruház megnyitásakor szinte minden akkori nagyobb hálózat képviseltette magát: volt benne Javszer, Röltex, Patyolat, Ezermester Úttörő- és Barkácsbolt, kétszintes Keravill és Vasedény, Szivárvány, Aranypók, Ofotért, Sportszer- és Játék-, Háztartási- és Illatszerbolt, Óra-Ékszer, IBUSZ és posta (ezek részben ma is bérlők az üzletközpontban), továbbá szépségszalon, fodrászat, könyvesbolt, cipőjavító, az emeleten presszó, drinkbár, snack-bár, söröző, szendvicsbüfé, látványkonyha, cukrászat és még sok más üzlet. (WIKIPÉDIA) A fehér keretes kártya színes fotóján virágos faágra akasztott piros, lila és mintás kelmék lógnak. A jobb felső sarokban a hirdető cég nevének rövidítése: BÉTEX olvasható. A kép jelzetlen.

Bétex-Szivárvány kártyanaptár 1980 A SUGÁR áruház megnyitásakor szinte minden akkori nagyobb hálózat képviseltette magát: volt benne Javszer, Röltex, Patyolat, Ezermester Úttörő- és Barkácsbolt, kétszintes Keravill és Vasedény, Szivárvány, Aranypók, Ofotért, Sportszer- és Játék-, Háztartási- és Illatszerbolt, Óra-Ékszer, IBUSZ és posta (ezek részben ma is bérlők az üzletközpontban), továbbá szépségszalon, fodrászat, könyvesbolt, cipőjavító, az emeleten presszó, drinkbár, snack-bár, söröző, szendvicsbüfé, látványkonyha, cukrászat és még sok más üzlet. (WIKIPÉDIA) A fehér keretes kártya színes fotóján virágos faágra akasztott piros, lila és mintás kelmék lógnak. A jobb felső sarokban a hirdető cég nevének rövidítése: BÉTEX olvasható. A kép jelzetlen.

Boldog Új Évet Kíván az Ezermester és Úttörő Bolt kártyanaptár 1980 A KISZ központi bizottságának határozata alapján az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat 1962.01.01-én alakult meg. Az alapítólevél szerint feladata kettős: - Az ifjúság politechnikai nevelését elősegítő barkácsoló és modellező alapanyagok, segédanyagok, szerszámok, könyvek stb. forgalmazására - Az úttörő, valamint KISZ-egyenruházati és kiegészítő cikkek gyártására és forgalomba hozására. Az EMUBV-nak alapítása idején 16 boltja volt, amiből hetet különböző úttörő, kilencet pedig ezermester árukra szakosítottak. (Ezermester újság) A fehér alapszínű kártya baloldalán függőlegesen piros betűkkel nyomtatták a boltok könnyebb megtalálása céljából: EZERMESTEREKNEK, majd feketékkel sorolják fel az elérhetőséget: BOLTJAINK BUDAPESTEN: 9 cím, BOLTJAINK VIDÉKEN: 19 cím, ÚTTÖRŐ BOLTJAINK: 7 cím. A kép jelzetlen.

MÉH kártyanaptár 1980 A MÉH ez évben is számít gyűjtőmunkájára, mellyel a nyersanyagellátást, az energiatakarékosságot és a környezetvédelmet szolgálja. A MÉH (Melléktermék- és Hulladékhasznosító) Vállalat kifejezés a második világháború után, 1950-ben létrejött magyar állami vállalatcsoport regionális tagjainak közös neve volt. Ezek a vállalatok hulladékátvevő telepeket működtettek, ezek voltak az úgynevezett MÉH-telepek, de köznevesülés révén a hulladékátvevő telepeket manapság is MÉH-telepnek vagy MÉH-nek nevezik. Eredetileg a Tollkereskedelmi Vállalat melléktermék és hulladékgyűjtő főosztályaként működött 1950-ig, ebben az évben hozták létre a hulladékgyűjtéssel foglalkozó önálló MÉH-et. 1966-tól tíz tagvállalattal működött a MÉH Nyersanyag-hasznosító Tröszt, valójában tehát nem egy, hanem több MÉH vállalat is létezett. Az ország különböző nagyobb régióihoz igazítva hozták létre ezeket a tagvállalatokat (pl.: Közép-Magyarországi MÉH Vállalat, Budapesti Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat). A nyolcvanas évek közepére hatra csökkent a tagvállalatok száma, melyek közel 200 telephelyén 6000 ember dolgozott. A rendszerváltás idején kezdtek foglalkozni a privatizáció gondolatával az állami vagyon fölött akkoriban rendelkező Állami Vagyonügynökségen (ÁVÜ). 1993-ig nem történt meg a MÉH privatizációja, ám már megjelentek a magán hulladékgyűjtők, így a MÉH részesedése a hulladékpiac 40 százalékára zsugorodott és gazdálkodása veszteségessé vált. Végül 1993-ban privatizálták a vállalatcsoportot, melynek egyes cégei különböző vállalkozások kezébe kerültek. A vállalat privatizálását követően számos hulladékátvevő-hely megszűnt. (Wikipédia) A fehér keretes kártya színes fotója egy hulladékot rakodó emelőt és feldolgozó gépet ábrázol. A kép jobb alsó részén fehér téglalapban fekete felirat ismerteti a MÉH vállalat célját: A MÉH EZ ÉVBEN IS SZÁMÍT GYÜJTŐMUNKÁJÁRA, mellyel - a nyersanyag-ellátást, - az energiatakarékosságot és - a környezetvédelmet szolgálja. A kép jelzetlen.

FERROVILL - Észak-Dunántúli Vas, Műszaki Kereskedelmi Vállalat kártyanaptár 1980 A kártya színes fotóján egy fülhalgatós hölgy ujját szájára téve csendre intve szalagos magnót hallgat. Akkoriban ez nagyon elterjedt és népszerű volt. A kazettás magnók megjelenésével a használatuk visszaszorult. Néhány lelkes zenerajongó és gyűjtő még most is ezeket hallgatja. Az alsó részén jelenik mega hirdető emblémája: lekerekített háromszögben a rövidített cégnév: FERROVILL, fölötte iránytűvel. A kártyán nem szerepel sem a teljes cégnév, sem annak elérhetősége. A kép jelzetlen.

Szivárvány Áruház kártyanaptár 1980 Vásárlásnál segítséget nyújt ha ismeri saját méreteit A SUGÁR áruház megnyitásakor szinte minden akkori nagyobb hálózat képviseltette magát: volt benne Javszer, Röltex, Patyolat, Ezermester Úttörő- és Barkácsbolt, kétszintes Keravill és Vasedény, Szivárvány, Aranypók, Ofotért, Sportszer- és Játék-, Háztartási- és Illatszerbolt, Óra-Ékszer, IBUSZ és posta (ezek részben ma is bérlők az üzletközpontban), továbbá szépségszalon, fodrászat, könyvesbolt, cipőjavító, az emeleten presszó, drinkbár, snack-bár, söröző, szendvicsbüfé, látványkonyha, cukrászat és még sok más üzlet. (WIKIPÉDIA) A vékony fehér keretes, sárga alapszínű kártya felső részén feltekert mérőszalagból alakított korong piros belsejében egy, ma már értelmezhetetlen, tört fekete háromszögből fut ki a "centiméter" egyik vége, a másik meg baloldalt lóg. A vásárlás megkönnyítésére a kártya alsó részét lehet kitölteni a vásárló tesméreteivel A kép jelzetlen.

Országos Közlekedésbiztonsági Tanács kártyanaptár 1980 Türelemmel figyelemmel Az ORFK-OBB 1992-ben kezdte meg működését, elődje az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács volt, amely korábban kis számú külsős szakértő bevonásával szervezte és látta el a balesetmegelőzéssel kapcsolatos állami feladatokat. Az új szervezet létrehozásával a balesetmegelőzésért dolgozó szakemberek körét és a balesetmegelőzés társadalmi támogatottságát kívánták bővíteni. Fő céljai a közlekedési balesetek számának visszaszorítása, a közlekedési ismeretek általános színvonalának emelése, az önkéntes jogkövetés növelése mellett annak bemutatása, hogy a közúti közlekedési balesetek milyen valós és olykor megdöbbentő veszélyekkel, illetve következményekkel járhatnak. A fehér keretes kártya színes rajzán egy szőke férfi autót vezet, a szélvédőn át két, bottal járó embert lát. A kártya felirata: TÜRELEMMEL! FIGYELEMMEL! A jobb oldalon jelenik meg a Tanács emblémája, benne nevükkel: ORSZÁGOS KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS, középütt egy emberi tenyéren sétáló emberi alakkal. A kép jelzetlen.

Újságok kártyanaptár 1980 Az újság időszakonként megjelenő nyomtatvány (időszaki lap), illetve újabban akár percenként megújuló hírekkel megjelenő, elektronikus formában terjedő kiadvány, internetes újság. Állandó neve és megszabott ára van (de lehet ingyenes is). Az újság mellett használatos még a hírlap, a periodika és a folyóirat megnevezés is. Folyóirat alatt elsősorban a nagyobb terjedelmű írásokat közlő lapokat értjük. Tartalmuk általában vegyes, de vannak szakosodott kiadványok is: szaklapok, különféle érdeklődési körű olvasóknak szóló újságok. A vállalat elődje az 1944-ben alakult Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat Nyomdai Rt. volt, amelyet az 1948-as államosítás után három cégre bontottak: nyomda, Kossuth Kiadó néven könyvkiadó, Szabadság Lapkiadó Vállalatként pedig lapkiadó lett belőle. A lapkiadót 1949. január 19-én jegyezték be a VIII. kerületi iparlajtromba, akkor még Szabadság Lapkiadó Vállalat néven, tulajdonosként pedig a Magyar Dolgozók Pártja volt feltüntetve. Az újonnan létrejött vállalat a József körút, Blaha Lujza tér, Somogyi Béla utcák által határolt, évtizedekig "sajtópalota" néven ismert épülettömbben helyezkedett el, ahol nem csak szerkesztőségek, de komplett nyomda és expedíció is rendelkezésre állt. (A háború előtt a Budapesti Hírlap székháza volt az épület.) 1970-ben a Magyarországon megjelenő lapok egyharmadát a HKV adta ki, évente 37 ezer tonna papírt használva fel. Olyan lapok jelentek meg a HKV technikai gondozásában, mint a Népszabadság, Esti Hírlap, Pest Megyei Hírlap, Szabad Föld, Hétfői Hírek majd Vasárnapi Hírek, Magyarország, Figyelő, Nők Lapja, Képes Újság, Tükör, majd Új Tükör, Ludas Matyi, Élet és Tudomány stb. Számtalan kisebb példányszámban megjelenő üzemi lap kiadását is a HKV végezte.[6] Az egyes lapoknak volt egy tulajdonosuk és egy kiadójuk. A Népszabadság tulajdonosa a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága volt, a kiadója pedig a HKV, az Esti Hírlaptulajdonosa az MSZMP Budapesti Bizottsága, a Szabad Földé a Hazafias Népfront stb. A tulajdonosi jogok azonban sokkal kevésbé az anyagiak és szerzői jogok feletti diszponálást jelentették, mint inkább a szellemi-ideológiai háttér és irányvonal meghatározását. A kiadói feladatok pedig a technikai-pénzügyi munkafolyamatokra korlátozódtak, mint például a hirdetések szervezése vagy a nyomdai előállítás. A Hírlapkiadó Vállalatnak azonban más jellegű feladata is volt: középirányítói szervként ellátta a megyei lapkiadó vállalatok gazdálkodási, terjesztési tevékenységéhez tartozó feladatokat is. (Wikipédia) A királykék alapszínű kártyán egy fehér, hat szirmú, zöld szárú virág nyílik, amelyen körben a kiadás évében (1980) megjelenő újságok címei fekete betűkkel nyomtatva láthatóak. A kép jelzetlen.