Kártyanaptár 5_1980-1989

Hotel Ifjúság kártyanaptár 1980 Express Budapest II. kerület Zivatar utca 1. Tervező: Csángó András Építés éve:1964 A szálló Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda egységeként épült a budai hegyvidék egyik szép kilátású, délkeleti lejtőjén. a Rózsadombon. Magasabb lakószintjeiről teljes körpanoráma nyílik a városra és a Dunapartra. "A tervezők 100 munkanap alatt tervezték az épületet, melynek szerkezeti és helyiségszervezése szigorú és következetes. A homlokzat mintázata nagyvonalú, egyszerű. Mindez robosztusságot árul el, ami Csángó építész alkotótermészetének is jellegzetessége. Véleményünk szerint ez a magatartás hasznos. Ellensúlyozza bonyolult tervezési gyakorlatunkból és boncoló előbírálatokkal megzavart ügyvitelünkből a gyakran tapasztalható építészi bizonytalanságokat. Friss levegőt hoz és fejlesztő hatású áramlást indít, melyre igen nagy szükség van." Dr. Kiss Tibor Az alápincézett, alagsor, fszt.+4 emeletes szállodaépület földszintjét, illetve alagsorát a közösségi és a szolgálati helyiségek, az I-III. emelet a szállodai szobák, a IV. emeletet részben szállodai szobák, részben szép kilátású étterem foglalja el. A középfolyosóról nyíló szállodai szobákat 2-4 ágyas berendezéssel változtathatóan alakították ki, az épület 102 vendégszobájában 400 ágy fér el. A teherhordó monolit vb. szerkezet mindkét homlokzaton emeletenként konzolosan kinyúlik. F: architecahungarica.hu Ma az Európa Tanács Budapesti Európai Ifjúsági Központja (BEIK) külsőleg teljesen át van építve. Az eredeti funkciója viszont megmaradt konferencia termekkel, étteremmel és szálláslehetőséggel 140 személyre. egykor.hu. Azóta az épület egy részét lebontották, a maradékban luxuslakások épültek. üdültetések és rendezvények szervezésével, ki és beutaztatással foglalkozó cég volt.  Kormányrendeletben határoztak a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett működő Express Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalat” létrehozásáról (visszamenőleges hatállyal 1956. december 1-vel) 1959. január 1-vel került a KISZ KB felügyelete alá és még ez évben nevet változtatott, Express Ifjúsági Szolgáltató Vállalat-ra. A vállalat 1960. október 15.-én vette fel az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda nevet. Az 1980-as évek elején már 20 megyei és 16 kiemelt kirendeltséggel, Moszkvai és Berlini képviselettel,10 000 férőhelyes belföldi szálláshely kapacitással rendelkezett. Az utaztatásokat a 40 db-os autóbuszpark segítette, állandó alkalmazottainak létszáma 350-400 fő volt. 1992. július 2.-tól Express Utazási és Szálloda Részvénytársaság néven működik Az akkor jelentős ingatlanállománnyal bíró cég 2002-re teljes vagyonát felélte, eszközeit, táborait, üdülőtelepeit, szállodáit, irodahálózatát értékesítették.  Az rt-t 2006-ban felszámolták. 2007 decemberében fejezte be utaztatási tevékenységét közel 50 év után... A fehér keretes, sárga alapszínű kép rajzán egy gömb alakú, fekete hajú fejen piros almát lőnek át (Tell Vilmos után szabadon) egy fekete nyillal. A nyíl szára egyben a felirat: TELITALÁLAT, az almán, amely a földgömböt szimbolizálja, megjelenik a cég emblémája, a madáralakú rrepülőgép, fölötte EXPRESS felirattal. A kép jelzetlen.

Reanal Finomvegyszergyár kártyanaptár 1980 Biokemikáliák, reagensek, fotovegyszerek, analitikai vegyszerek. REANAL Finomvegyszergyár: az I. G. Farbenindustrie német vegyészeti gyár gyógyszerosztálya 1930-ban létesítette a Magyar Pharma Gyógyáru Rt.-t a Bayer termékek gyártására. 1945-ben a vállalalat a Szovjetunió tulajdonába került. 1951-ben alapanyaggyártó üzemet és laboratóriumot is létesítettek, a vállalat neve Magyar Pharma Gyógyszergyár lett. 1955-ben a neve Zuglói Vegyészeti Termékek Gyárára változott. 1957-ben már REANAL Finomvegyszergyár néven működött. (Mező Sándor) A fehér keretes kártya színes fotóján egy kisebb főzőpohárból nagyobba ömlik egy piros folyadék, balodalt pedig egy laboratóriumi hűtő látszik. A jobb felső sarok felirata: BIOKÉMIKÁLIÁK, REAGENSEK, FOTOVEGYSZEREK, ANALITIKAI VEGYSZEREK. Megjelenik a vállalat emblémája: benzolgyűrűben (hatszög ábrázolás) R betü. A kép jelzetlen.

Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kártyanaptár 1980 Csoportos és egyéni utazások külföldre. Vízumok beszerzése valutaváltás Menetjegyek (repülő, hajó, vonat, autóbusz) beszerzése, idegenvezető biztosítása. Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a fiatalok szolgálatában! A szálló Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda egységeként épült a budai hegyvidék egyik szép kilátású, délkeleti lejtőjén. a Rózsadombon. Magasabb lakószintjeiről teljes körpanoráma nyílik a városra és a Dunapartra. "A tervezők 100 munkanap alatt tervezték az épületet, melynek szerkezeti és helyiségszervezése szigorú és következetes. A homlokzat mintázata nagyvonalú, egyszerű. Mindez robosztusságot árul el, ami Csángó építész alkotótermészetének is jellegzetessége. Véleményünk szerint ez a magatartás hasznos. Ellensúlyozza bonyolult tervezési gyakorlatunkból és boncoló előbírálatokkal megzavart ügyvitelünkből a gyakran tapasztalható építészi bizonytalanságokat. Friss levegőt hoz és fejlesztő hatású áramlást indít, melyre igen nagy szükség van." Dr. Kiss Tibor Az alápincézett, alagsor, fszt.+4 emeletes szállodaépület földszintjét, illetve alagsorát a közösségi és a szolgálati helyiségek, az I-III. emelet a szállodai szobák, a IV. emeletet részben szállodai szobák, részben szép kilátású étterem foglalja el. A középfolyosóról nyíló szállodai szobákat 2-4 ágyas berendezéssel változtathatóan alakították ki, az épület 102 vendégszobájában 400 ágy fér el. A teherhordó monolit vb. szerkezet mindkét homlokzaton emeletenként konzolosan kinyúlik. F: architecahungarica.hu Ma az Európa Tanács Budapesti Európai Ifjúsági Központja (BEIK) külsőleg teljesen át van építve. Az eredeti funkciója viszont megmaradt konferencia termekkel, étteremmel és szálláslehetőséggel 140 személyre. egykor.hu. Azóta az épület egy részét lebontották, a maradékban luxuslakások épültek. üdültetések és rendezvények szervezésével, ki és beutaztatással foglalkozó cég volt.  Kormányrendeletben határoztak a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett működő Express Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalat” létrehozásáról (visszamenőleges hatállyal 1956. december 1-vel) 1959. január 1-vel került a KISZ KB felügyelete alá és még ez évben nevet változtatott, Express Ifjúsági Szolgáltató Vállalat-ra. A vállalat 1960. október 15.-én vette fel az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda nevet. Az 1980-as évek elején már 20 megyei és 16 kiemelt kirendeltséggel, Moszkvai és Berlini képviselettel,10 000 férőhelyes belföldi szálláshely kapacitással rendelkezett. Az utaztatásokat a 40 db-os autóbuszpark segítette, állandó alkalmazottainak létszáma 350-400 fő volt. 1992. július 2.-tól Express Utazási és Szálloda Részvénytársaság néven működik Az akkor jelentős ingatlanállománnyal bíró cég 2002-re teljes vagyonát felélte, eszközeit, táborait, üdülőtelepeit, szállodáit, irodahálózatát értékesítették.  Az rt-t 2006-ban felszámolták. 2007 decemberében fejezte be utaztatási tevékenységét közel 50 év után... A fehér keretes, sárga alapszínű kép rajzán egy gömb alakú, fekete hajú fejen piros almát lőnek át (Tell Vilmos után szabadon) egy fekete nyillal. A nyíl szára egyben a felirat: TELITALÁLAT, az almán, amely a földgömböt szimbolizálja, megjelenik a cég emblémája, a madáralakú rrepülőgép, fölötte EXPRESS felirattal. A kép jelzetlen.

Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Kiskereskedelmi Vállalat kártyanaptár 1980 Tisztaság, ápoltság, szépség Fővárosi Háztartási és Illatszerboltok. Az Azúr Vegyszerbolt története az 1950 évig nyúlik vissza, mert ekkor indult be a közvetlen lakossági, és közületi vegyszer árusítás, Magyarországon először! 

Elsőként a Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Vállalat kötelékében lett nyújtva ez a szolgáltatás! Már ekkor kialakult a mostani profil nagy része, Általános iskolák, Középiskolák, Egyetemek, Kutató Intézetek kezdtek el itt vásárolni. Természetesen a magánvásárlók is előszeretettel keresték fel ezt az üzletet. Később a magánvállalkozások korában első számú beszerzési forrássá vált! 

Az 1990-es évektől az Azúr Kereskedelmi Rt. hálózatában szerepelt az üzlet. Profilját megőrizve végig kizárólag Vegyszerboltként üzemelve. Az Azúr hálózat felszámolása után az üzlet önálló vállalkozásként folytatja tevékenységét, immár Azúr Vegyszer Kereskedelmi Kft. néven! Továbbra is kizárólag vegyszerüzlet a profilja. Közben folyamatosan fejlesztve az igényekhez igazítva a kínálatát. 

Hagyományos vegyszerprofilja kiegészült a mostani korszerű követelményeknek is megfelelő vegyszerkínálattal, mind magánszemélyek, mind cégek részére! Kiegészült egy gyors beszerzésű nyugat európai kapcsolattal, mely egyedi igények kiszolgálását is lehetővé teszi, néhány nap alatt! A gyors reagálás az igényekre a jövőbeni fejlődésünk egyik célpontja lesz!  A drapp alapszínű kártyán egy stilizált, szürke pontokból kialakított női arc jelenik meg, haja piros-sárga-fekete-drapp színekben pompázik. Az arc alatt a hölgy szépségére büszke cég neve olvasható: Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Kiskereskedelmi Vállalat A kép jelzetlen.

A TITÁN Kereskedelmi Vállalat 1980-ban is széles áruválasztékkal várja kiskereskedelmi és közületi vásárlóit kártyanaptár 1980 A céginformáció szerint a vállalat megszünt. A fehér keretes, sárga alapszínű kártyán narancsszínnel ábrázolják Magyarország térképét, Zalát pinkkel, ebben jelölik meg a cég telephelyeit, amelyek megtalálhatók ZALAEGERSZEG-en, SZEKSZÁRD-on, KAPOVÁR-ott, PÉCS-ett. A kártya felirata: A TITÁN 1980-BAN IS SZÉLES ÁRUVÁLASZTÉKKAL VÁRJA KISKERESKEDELMI ÉS KÖZÜLETI VÁSÁRLÓIT. A kép jelzetlen.

Boldog új évet kíván a Magyar Gördülőcsapágy Művek kártyanaptár 1980 Debrecenben a szocialista iparosítási politika egyik büszkesége a Magyar Gördülőcsapágy Művek gyára volt. A helyiek Göcs-nek hívták. Ez a telep lett az ország csapágyiparának központja, amit 1952 áprilisától hoztak létre az I. ötéves terv nyomán. A városi tanács a termelés gyors beindítása érdekében a vállalat rendelkezésére bocsátotta a Nyugati utcai volt huszárlaktanyát is. Itt képezték át a dolgozókat, és a gyártást is itt kezdték el, amíg felépült a Köztemető melletti iparkomplexum. Ennek terveit szovjet dokumentációk alapján alkotta meg a Gépipari Tervező Iroda. A Nyugati utcai ideiglenes üzem, a Göcs II. 1952-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére készítette el az első csapágyat az egykori huszárlaktanyában. Itt 1974-ig folyt a termelés, aztán átadták a telepet a Budapesti Finomkötöttáru-gyár Debreceni Gyáregységének. A városszéli nagyberuházás 1966-ig tartott. Addig a debreceni gyárra már 800 millió forintot költöttek, viszont a teljesítmény felkúszott évi 6,2 millió darabra. Mindeközben 1952-ben a munkáslakásokat is kijelölték a Szabadság útjára és a Petőfi térre. Fejleszteni kellett (volna) a tömegközlekedési, áram- és gázellátó hálózatokat is, ugyanakkor bölcsődére, óvodára és egészségügyi ellátásra is szükség volt. Mindemellett könyvtárat rendeztek be, és a Keleti-főcsatorna partjára pihenőházat is építettek. Sőt, a gyáralapítás 25. évfordulóján már javában épült az új sporttelep és étterem is az Oláh Gábor utcán. A Magyar Gördülőcsapágy Műveket 1963-ban hozták létre a diósdi és a debreceni telepek összevonásával. Diósdon a hengergörgőket készítették, a cívisvárosban pedig a csapágyakat és a golyókat. Az 1970-es évek végétől újabb nagy fejlesztéseket hajtottak végre, ám a rendszerváltás és a privatizáció az – eladott, részekre szabdalt – MGM karrierjének is véget vetett, akárcsak sok más nagyüzemünknek is. A szocialista időkre ma már szinte csak a Kassai úti Szupermen emlékeztet az épületek előtti parkolóban. A fehér alapszínű kártya felső részén egy színes, elmosódott fotó golyóscsapágyakat ábrázol, alatta felirat: Boldog Új Évet Kíván (a hirdető neve hiányzik) VEZÉRIGAZGATÓSÁG, MGM Diósdi Gyára, Kereskedelmi Igazgatóság, és ezek pontos címe. A kép jelzetlen.

Universal Ipari Szövetkezet Szeged növényvédőszerek kártyanaptár 1980 A BNV-n nagy sikert ért el a szegedi Universal Ipari Szövetkezet Fesztivál kozmetikai desodoraival. A pumpás megoldású desodorokat hazánkban a szegediek gyártják első ízben, és BNV-díjjal ismerték el gyártmányfejlesztésüket. Ezekkel az újfajta termékekkel nem csupán követik a fogyasztók igényeit. hanem jelentős import- kiadásoktól is mentesítik a magyar népgazdaságot. (MTI) A fehér keretes kártya színes fotóján a cég növényvédő szereinek választékát mutatják némi zöld levél társaságában: két zöld palackban és két permetező kivitelben. A felső részen jelenik meg a cég emblémája: fekete keretes ovális mezőben "uni". A teljes cégnév, elérhetőség, a termékek ismertetése nem szerepel a képen. A kép jelzetlen.

Vegyianyag Kereskedelmi Vállalat kártyanaptár 1980 A norinbergi elnevezés: A Nürnbergből származó XX. század eleji aprócikkek latin nevéből származik. Az 1900-as évektől Magyarországra is Nürnbergből szállították a drogériáknak az aprócikkeket. Innen a Norinberg elnevezés. A norinbergi áruk olyan cikkek, amelyek a kozmetikai készítmények felhasználásához szükségesek (pl. fogkefe), vagy a felhasználást segítik elő (pl. szappantartó), ezért nevezzük kiegészítő cikkeknek. Ezek az áruk az anyagi összetételüket, a rendeltetésüket, alkalmazási módjukat tekintve eléggé különbözőek. Az áruk nagy része célszerűségi okokból tartozik ide, mivel egyik árufőcsoportba sem lehetne megnyugtatóan besorolni. A zöld alapszínű kártya bal oldalán látható a cég emblémája: fehér-fekete keretes, piros, ovális mező közepén egy patikamérleg és egy retorta rajza alatt BUDAPEST olvasható, a fehér keretben pedig a cég neve: VEGYIANYAG KERESKEDELMI VÁLLALAT. Az emblémától jobbra, fehér mezőben sorolják fel a választékot: HÁZTARTÁSI ÁRUK, KOZMETIKAI TERMÉKEK, NORINBERGI CIKKEK, KEFÉK-ECSETEK, FESTÉKEK-HIGÍTÓK, VEGYSZEREK. A kép jelzetlen.

Postamúzeum kártyanaptár 1980 Budapest VI. kerület Népköztársaság útja 3. (Ma Andrássy út 3.) A főpostától a Benczúr-házig A Postamúzeum vándorútja A Postamúzeum anyagának gyűjtése 1881-ben a főposta egyik első emeleti helyiségében kezdődött a távírda számára készenlétben tartott, pótlásra, cserére vagy oktatási célra szolgáló gépekből, készülékekből és alkatrészekből. Ebből a későbbiekben már történeti áttekintést is nyújtó távíróraktárból jött létre a kezdetekben Távírdamúzeumnak nevezett muzeális gyűjtemény. A postatörténeti emlékek tudatos gyűjtésének az 1885-ben rendezett országos kiállítás adott nagyobb lendületet, amikor az ország mezőgazdasága, ipara, kereskedelme, közlekedése és ezen belül a postaintézmény is bemutatkozott a nagyközönségnek. A gyűjteménygyarapítás ellenére az első nyilvános bemutatkozására alkalmat adó, mindössze 70 m2 alapterületű kiállításrészben a múzeum egy szerény posta- és egy jóval gazdagabb távíró-történeti kiállítással szerepelt. E kiállítás tanulságaiból okulva a szakma a muzeális gyűjtemény nagyobb méretű gyarapításába kezdett. Miután a posta és a távírda 1887-ben egyesült, a gyűjtemény elhelyezési gondjait egyesek a múzeum feloszlatásában, mások az egyesített intézmény múzeumának létrehozásában látták. A tárcát felügyelő Baross Gábor miniszter utóbbi előterjesztést fogadta el, és 1890-ben a Távírdamúzeum megszüntetésével egyidejűleg egy posta- és távírdamúzeum berendezését rendelte el, amellyel a Postamúzeum alapjait hivatalosan is megvetette. A következő gyűjtési hullámot a millenniumi kiállítás indította el. Ez alkalomból a szervezők a posta, távíró és távbeszélő történelmi fejlődését a nagy múltú Magyar Királyi Posta intézményéhez méltó módon kívánták bemutatni. Az 1896-os eseményen az intézmény külön pavilonban, a posta-, távíró- és távbeszélőcsarnokban sikeresen szerepelt. Az összesen 600 m2 zárt és 200 m2 nyitott helyiségből álló csarnokban kiállított több ezer műtárgyat az önálló Postamúzeum gyarapítására szánták. A kiállítás bezárása után azonban, miután a csarnokot lebontásra ítélték, megkezdődött a Postamúzeum vándorútja. Műtárgyainak egy része 1899 és 1945 között a Közlekedési Múzeumban volt látható, másik része különböző postai raktárakba került. 1945 és 1953 között a háború után megmaradt teljes gyűjtemény raktárakban pihent. Fordulatot az 1955-ös esztendő hozott, amikor az újjászervezett Postamúzeum országos gyűjtőkörű szakmúzeumként a Postavezérigazgatóság épületében önálló kiállítást nyithatott. Innen költözött 1970-ben, 1972-es nyitással az Andrássy úti Saxlehner-palotába, s onnan most 40 év után ide, a Benczúr-házba. Fenntartóiról elmondhatjuk, hogy a Postamúzeumot a Magyar Posta intézménye hozta létre, tartotta fenn egészen 1990-ig, a vállalat három részre szakadásáig (Magyar Posta Vállalat, Magyar Távközlési Vállalat, Magyar Műsorszóró Vállalat), s múltjához képest rövid 22 év közös fenntartás után újra a Magyar Posta érzi fontosnak, hogy a szakmai múlt emlékezetét őrző múzeumnak és nemzeti kincsünk részét képező gyűjteményeinek jogos tulajdonosi felelősségvállalással biztosítsa jövőjét. A Postamúzeum gyűjteményei Kezdetben, amikor az Országos Gazdászati Hivatal és a Távírdai Központi Raktár anyagkészletéből 1881-ben a gyűjtés elkezdődött, a gyűjtemény többnyire távíró-történeti tárgyakból állt. A postatörténeti emlékek nagyobb mérvű tudatos gyűjtését az 1885. évi országos kiállítás, a távbeszélő-történeti műtárgyakét az 1896. évi millenniumi kiállítás indította el. A Magyar Királyi Posta millenniumi csarnoka már a Posta-, távírda- és távbeszélőcsarnok nevet viselte, amiből egyértelműen kitűnik, hogy az egyesített intézmény a három legfőbb ágazatát egyforma hangsúllyal kívánta bemutatni a nagyközönségnek. A Postamúzeum gyűjteményei is e szerint a csoportosítás szerint jöttek létre, és máig ezt a felosztást őrzik, kiegészülve természetesen a későbbi rádió-, illetve televízió-történeti szakcsoportokkal. A Magyar Királyi Posta nemcsak alapítója, hanem gyűjteménygyarapítója is volt a Postamúzeumnak. Az egész országra kiterjedő gyűjtéseket szervezett, például a kezdetektől 1945-ig hat alkalommal (1894, 1916, 1931, 1940, 1941, 1945) adott ki miniszteri rendeletet e tárgyban. Ezt a gyakorlatot a Magyar Posta a háború után is követte, legutóbb központi utasításban 1989-ben rendelkezett a posta muzeális emlékeinek összegyűjtéséről és megőrzéséről. Ennek köszönhetően a Postamúzeum a régmúlt emlékeiből éppúgy őriz posta-, távíró-, távbeszélő-, rádió- és televízió-történeti tárgyakat és dokumentumokat, mint a közelmúlt jelentősebb szakmatörténeti relikviáiból. A postamúzeumi gyűjtemények létrehozói és támogatói A főposta épületében őrzött múzeumi gyűjtemény felügyeletét a kezdetekben Pilcz Ottó igazgatósági titkár, majd Schaden Frigyes postamérnök gyakorolta. A Postamúzeum alapjait hivatalosan is megteremtő miniszteri rendeletet Kolossváry Endre főmérnök készítette elő, Heim Péter vezérigazgató egyetértésével egyezően. A millenniumi kiállítás postai bizottságát Heim Péter, majd Szalay Péter elnökigazgató vezette, Kolossváry Endre a kiállítás egyik fő szervezője és irányítójaként segítette a bizottság munkáját. Oberhäuszer Lajos postatanácsos az első postatisztviselő volt, akit a millenniumi kiállítás után a múzeumvezető címmel is megtiszteltek. Follért Károly vezérigazgatót a postacsarnok lebontása után a postamúzeumi gyűjteményt befogadó Közlekedési Múzeum felügyelőbizottságának képviselőjévé választották, Paskay Bernát főmérnököt a felügyelőbizottság kebelében létrejött szakbizottság tagjává. Dr. báró Szalay Gábor vezérigazgató a hazai távbeszélő 50 éves jubileuma alkalmából készített elő miniszteri rendeletet a postamúzeumi gyűjtemény gyarapítására. S bár a felsorolás korántsem teljes, az bizonyos, hogy e kiválóságok sok szakmabeli társukkal, támogatókkal és közreműködőkkel együtt az önálló Postamúzeum létrehozásának elkötelezett hívei voltak. Ők azok a neves és névtelen támogatóink, akik nemcsak érdemes munkájukkal álltak az eszme mellett, hanem személyes emlékeikkel, postás családtagjaik féltve őrzött relikviáival is gyarapították a Postamúzeum gyűjteményét. Az újjászervezett Postamúzeum Amikor 1896-ban a millenniumi kiállítás bezárásakor a Magyar Királyi Posta úgy határozott, hogy a postamúzeumi gyűjteményt ideiglenesen a Közlekedési Múzeumban helyezi el, abban reménykedett, hogy hamarosan felépítheti saját múzeumát. A gyűjtemény érdekeit képviselő felügyelőbizottsági, illetve szakbizottsági tagok – vezérigazgatók, múzeumvezetők és gyűjteményi képviselők – a gyűjtemény gyarapítása, nyilvántartása és kiállításba helyezése mellett egy pillanatig sem feledkeztek meg az önálló Postamúzeum tervéről, amit többször hangoztattak. A Közlekedési Múzeum és a Postamúzeum közel fél évszázados közös múltjának azonban nem e szép tervek megvalósulása, hanem a II. világháború vetett véget. 1945-ben a Közlekedési Múzeumot ért bombatalálat után az ott kiállított postamúzeumi állomány megmaradt részét is raktárakba kellett menekíteni. Ezt követően, miután a Lágymányos területén építendő kiállítási városrész s benne az önálló Postamúzeum terve végképp szertefoszlott, változást dr. Vajda Endre postatanácsos elképzelése jelentett, aki 1951-ben egy ideiglenes helyiségben felállítandó Postamúzeum tervén kezdett dolgozni. Ennek és az általa szervezett újjászervezési bizottság munkájának eredményeként nyílt meg 1955-ben a Postavezérigazgatóság épületében a Postamúzeum, immáron országos gyűjtőkörű szakmúzeum, első önálló kiállítása. A múzeum a 330 m2 alapterületű ideiglenes helyiségben 15 évig működhetett, innen 1972-es nyitással az Andrássy úti Saxlehner-palotába költözött. A postamúzeumi gyűjtemények elhelyezési gondjai A Postamúzeum első önálló kiállításának 1955-ös megnyitása után éppúgy, mint az azt megelőző közel 65 évben a gyűjtemények raktározása igen nagy gondot okozott. Őrizték azokat a főposta első, második és harmadik emeletén, az Országos Posta és Távírda Gazdászati Hivatal helyiségeiben, a Lágymányosi Távbeszélő Központ múzeumi használatra kijelölt, 8 helyiségből álló gondnoki lakásában, a Pauler utcai raktár két helyiségében, az óbudai postaépület gépkocsigarázsában vagy a Stefánia úti Postaállomáson. A folyamatosan gyarapodó gyűjtemények raktározási gondjain az sem segített, hogy a Postamúzeum 1962-ben Balatonszemesen, 1968-ban Nagyvázsonyban megnyitotta első filiáléit. Végleges megoldást egy önálló múzeumépület jelentett volna, s bár a megvalósításhoz a Postavezérigazgatóság 1970-ben a Rákóczi út 57. szám alatti volt szlovák evangélikus templom romos épületét meg is vásárolta, és a terveket is elkészíttette, a nagy átalakítási költségek miatt végül úgy határozott, hogy a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének kiköltözése után a Postamúzeumot az Andrássy út 3. szám alatt felszabaduló bérleményben helyezi el. A Saxlehner-palota impozáns termei 40 éven keresztül nyújtottak otthont a Postamúzeum kiállításainak, de nagyobb gyűjteményeinek tárolására nem volt alkalmas az épület. S bár időközben Debrecen (1980), Ópusztaszer (1987), Hollókő (1990), Budapest (1991), Diósd (1995), Miskolc (1998), Pécs (1999), Kiskunhalas (2002), Kőszeg (2004) bevonásával bővült az országos postamúzeumi filiálék hálózata, raktározási gondjai ma is meglévők. http://postamuzeum.hu/hu/muzeumtortenet A fehér alapszínű kártya közepén egy régi, piros-fekete-fehér színű utcai postaládát lehet látni. A ládán aranyszínű betűkkel jelzik: A LEVELEKET óra... . ...kor elviszik. A láda fölött olvasható a kártyát kiadó cég neve: POSTAMÚZEUM, alatta pedig a címe: Budapest, VI. Népköztársaság útja 3. A kártya jelzetlen.

Amfora kártyanaptár 1980 Tartalomhoz a forma: Amfora Ez volt az egyik legismertebb reklámszlogen az 1980-as években. A TV-ben is sokszor elhangzott. A 2005-ben bezárt Parádsasvári Üveggyár hazánk egyik legrégebbi, a közel 300 évével szinte már történelmi jelentőséggel bíró gyára volt. Kezdete egészen a 18. század elejére vezethető vissza. A gyár elődjét 1708-ban, 307 esztendővel ezelőtt alapította meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem Parádóhután, a mostani helyétől kilométerekkel arrébb, ami két évre rá, 1710-ben már meg is épül. A kezdetekkor az üveggyártás fatüzeléssel működött, és ahogy az erdő fokozatosan „elfogyott” a gyár körül, úgy telepítették egyre odébb, mivel az akkori gazdasági számítások alapján kifizetődőbb volt az üzemet áttelepíteni, mint a tüzeléshez szükséges fát odaszállítani. Így került ezután az üzem Szuhahutára, Ötházhutára, aztán Fiskálihutára, majd pedig 1767-ben a végleges helyére: Parádsasvárra. Az elkövetkezendő években fellendült az ipar, fejlődésnek indult az üveggyártás, és ahogy az emberek egyre jobban kitanulták a mesterséget és minőségi termékeket állítottak elő, úgy lett a parádi üveg egyre népszerűbb. A gyár termelésének fellendülését és többszöri bővítését ugyanakkor a hírűvé vált parádi gyógyvíz palackozása is befolyásolta. 1867 után már évente 3,6 millió palack hagyta el az üzemet! A 20 század első évtizedeit kisebb megingásokkal átvészelte a gyár, de a második világégés már nyomot hagyott a történetében: a világháború kitörése után sorban szűntek meg a külföldi megrendelések, de a termelést ennek ellenére nem csökkentették. Megrendelések hiányában a gyár működését végül 1948. október 10-én beszüntették. Három évvel a leállás után a nagy keresletre való tekintettel, - hiszen a parádi üveg hírneve és minősége nem kopott meg - gyárat 1951-ben újra üzembe helyezték. 1961-ben a sikeres ólomkristály kísérletek eredményeképpen megindult a kehelyszériák és díszműáruk sorozatgyártása és azok nyugati exportja. A gyár specialitása a színes ólomkristály díszüveg volt, amely igen népszerűvé vált a megrendelők számára. Az 1970-es években a parádi üveg a csúcson volt. Megrendelések tömkelegét bonyolították le, a gyár a teljesítőképessége határát súrolta, ontotta magából a szebbnél szebb alkotásokat. A színes dísztárgyak is megjelentek a termelési skálán, a tálak, virágkosarak, hamutartók kedvelt díszei lettek a modern lakásoknak. Ebben az időszakban a már világszínvonalon működő üzem bármely külföldi gyárral fel tudta venni a versenyt. Termékei külföldi luxusszállodákban, kastélyokban díszelegnek, de egyes információk szerint még a Vatikánban is lehet látni parádi üveget. A fénykorában 600 főt foglalkoztató gyár a rendszerváltozás után, a privatizáció idején többszöri tulajdonosváltáson átesve, fokozatosan leépült: előbb a külföldi piacokat veszítette el a kedvelt ólomüveg gyártás leállításával, majd a belföldi vevők nagy része is inkább az olcsóbb, túlnyomórészt kínai termékeket részesítette előnyben. A termelés folyamatosan csökkent. Végül a történelmi jelentőségű gyár nem érhette meg a 300. évét: 2005-ben, 297 évesen zárt be. A 300. évfordulója sem telt ünnepi módon: 2007-2008-ban elkezdték leszerelni a berendezéseket, elbontani az épületeket. Mára már csak az épületek egy része maradt meg. A mostani hírek szerint már az egész gyárat lebontották és lehet, hogy piactér kerül a helyére. A lila alapszínű kártya fotóján szép, csiszolt kristálypoharak, likőrös üveg és tányér látható, az üvegbe és az egyik pohárba valamilyen, feltehetően szeszesitalt töltöttek. Előttük őszi lombbal dekorálták az asztalt. A bal alsó sarokban az AMFORA emblémája, egy stilizált pohár rajza, a jobb alsóban pedig az üvegneműt előállító cég emblémája: PARÁD GLASS MADE IN HUNGARY látszik. A kép jelzetlen.

Előzzük meg a baleseteket kártyanaptár 1980 Balesetmentes boldog új évet kíván a Szakszervezetek Országos Tanácsa Munkavédelmi Osztály 30 éves a szakszervezeti munkavédelmi felügyelet Elődje, a szakszervezeti tanács (1891) megszűnése, az 1948-as kommunista hatalomátvétel után, 1948 októberében tartott x. szakszervezeti kongresszuson alakult meg. előbb az mdp, majd az mszmp vezetése alatt álló egységes szakszervezetet irányító testülete. A MAGYARORSZÁGI RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN, 1989-ben szakszervezetek országos koordinációs tanácsa névre keresztelték át, majd 1990 márciusában létrejött a magyar szakszervezetek országos szövetsége (mszosz), a szakszervezetek irányításában végleg megszűnt a tanácsi rendszer. (wikipédia) a munkavédelem országos irányítását a szot elnöksége látta el. az operatív irányítást a szot munkavédelmi osztálya végezte. A fehér keretes kártya színes képén, a zöld mezőn egy sárga sapkás, kék munkanadrágos, fehér inges szaki hajtja álomra fehét egy fehér párnán. Fölötte a levegőben Szt. Kristófként szárnyas traktoron érkezik egy másik szaki hasonló öltözékben, csak sapkája kék. Fölötte a fontos információ: ELŐZZÜK MEG A BALESETEKET A kép jelzetlen.

Boldog Új Évet Kíván a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat kártyanaptár 1980 Ruházati boltok a megye 8 városában és 28 községében. A fehér alapszínű kártyán egy zöld textil tekercs részeként fehérrel ábrázolják Pest megyét és városait, amelyek közül a fekete felirat szerint: Ruházati boltok a megye 8 városában és 28 községében (találhatók). A kép jelzetlen.

Hétfői Hírek hetilap kártyanaptár 1980 Politikai hetilap 1951-1985 között. Magyarországon 1985-ig a kézbesítés és a napilapszerkesztés sajátosságai miatt hétfőnként nem jelent meg napilap (a vasárnap a napilapos újságírók szabadnapja volt). 1985-ben a lakosság életmódbeli változásához igazodva módosultak a kézbesítési szabályok, ezért az összes napilap vasárnap helyett hétfőn jelent meg, míg a Hétfői Hírekcímű lapot már nem hétfőn, hanem vasárnap adták ki, ezért nevét is megváltoztatták Vasárnapi Hírekre. A lap első száma 1985. január 5-én jelent meg. A Vasárnapi Hírek különleges szerepet töltött be a Kádár-rendszer sajtópalettáján, mivel ténylegesen hetenként megjelenő napilap volt. Egyrészt azon az egy napon jelent meg, amikor a többi napilap nem, tehát az előző nap híreiről, eseményeiről kellett tájékoztatni az olvasókat, másrészt hetente csak egyszer jelent meg, tehát voltaképpen hetilapról volt szó. A lap ugyanolyan rovatstruktúrával rendelkezett, mint a napilapok általában: külföldi és belföldi hírek, kultúra, sport. 1985-től a lap külső megjelenésén is változtattak, a Hétfői Hírek korábbi 8 oldala helyett 12 oldalon jelent meg a lap - igaz, valamivel kisebb méretben, ezért a tartalmi bővülés csak 23 százalékos volt. Ez a terjedelmi bővülés leginkább a külföldi és kulturális rovatok növelésével járt. Ugyanakkor hetilapként a magazinosabb jelleg is erősödött: a pihenőnaphoz, ráérősebb olvasáshoz igazodva tárcát, szórakoztató rovatokat, rejtvényt, sakkfeladványt és más hasonlót is közölt. Sajátossága volt a lapnak, hogy az előfizetők lakására a posta csak hétfőn kézbesítette, ezért aki nem utcán vásárolta meg, az egy nappal később jutott hozzá. Vasárnap csak a hétvégén is nyitva tartó standokon lehetett kapni a lapot: vasútállomásokon, buszpályaudvarokon, forgalmas csomópontokon stb. (Wikipédia) A fehér keretes, kék alapszínű kártya közepét egy fekete keretes fehér korong tölti ki, belsejében egy fekete keretes, fehér alapszínű téglalap két piros H betűvel és Hétfői Hírek felirattal. Mind a négy sarokban fekete keretes fehér korongban jelenik meg ismét a cég emblémája. A kép jelzetlen.

Erdért Gang-Nail előregyártott különleges tetőszerkezet kártyanaptár 1980 Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő és Feldolgozó Vállalat Az ERDÉRT illetve előde a FÜRFA 1951-ben az államosításra került erdők, faipari vállalatok és a faanyagot felhasználó vállalatok – többek között az építőipar és bútoripar – egységes magyar szabvány szerinti ellátására alakult. A későbbiekben nemcsak fakereskedelmi tevékenységet látott el, hanem faanyag-gazdálkodással is foglalkozott. Megalakulása (1951) óta 100%-ban magyar tulajdonban lévő faanyag kereskedelmi vállalkozás. Nemzetközi kereskedelmi hálózattal, stabil beszállítói háttérrel, valamint hazai és külföldi termelő bázisokkal rendelkezik. (Wikipédia) A fehér alapszínű kártya színes fotója egy készülő háztető fa gerendázatát ábrázolja, fölötte felirat: GANG-NAIL ELŐREGYÁRTOTT KÜLÖNLEGES TETŐSZERKEZET és a cég emblémája látszik, alatta a hirdető rövidített neve: ERDÉRT. A kép jelzetlen.

Boldog új évet kíván az Ezermester és Úttörő Bolt kártyanaptár 1978 A KISZ központi bizottságának határozata alapján az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat 1962.01.01-én alakult meg. Az alapítólevél szerint feladata kettős: - Az ifjúság politechnikai nevelését elősegítő barkácsoló és modellező alapanyagok, segédanyagok, szerszámok, könyvek stb. forgalmazására - Az úttörő, valamint KISZ-egyenruházati és kiegészítő cikkek gyártására és forgalomba hozására. Az EMUBV-nak alapítása idején 16 boltja volt, amiből hetet különböző úttörő, kilencet pedig ezermester árukra szakosítottak. (Ezermester újság) A fehér alapszínű kártya baloldalán függőlegesen piros betűkkel nyomtatták a boltok könnyebb megtalálása céljából: EZERMESTEREKNEK, majd feketékkel sorolják fel az elérhetőséget: BOLTJAINK BUDAPESTEN: 9 cím, BOLTJAINK VIDÉKEN: 19 cím, ÚTTÖRŐ BOLTJAINK: 7 cím. A kép jelzetlen.

Javíttasson nálunk Budai Villany Szövetkezet kártyanaptár 1980 Cím:1033 Budapest III. ker.
Szentendrei út 129  Tel.: (1) 3882359 , (1) 3882359 A Budai Villany Szövetkezet 1973-ban ünnepli fennállásának 25. évfordulóját.  A kék alapszínű kártyán kisebb, fekete keretes téglalapokra osztva témánként ismerteti BUDAI VILLANY SZÖVETKEZET (850-840 Központ: 1023 Frankel Leó . 21-23. T.: 154-882, 154-883) a javítószolgálat üzleteit: Televízió szervize a "SKÁLA" Áruházban, Rádió, autórádió, lemezjátszó, magnójavítás, háztartási gépek szervize, barkácsgép, Hűtőgépjavítás, Forróvíztároló-szerelés, villanyszerelés. A címek alatt jelennek meg a különböző, javítható háztartási gépek rajzai. A kép jelzetlen.

A Ti versenyetek a Nemzetközi Iskolakupa kártyanaptár 1980 Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Az ORFK-OBB 1992-ben kezdte meg működését, elődje az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács volt, amely korábban kis számú külsős szakértő bevonásával szervezte és látta el a balesetmegelőzéssel kapcsolatos állami feladatokat. Az új szervezet létrehozásával a balesetmegelőzésért dolgozó szakemberek körét és a balesetmegelőzés társadalmi támogatottságát kívánták bővíteni. Fő céljai a közlekedési balesetek számának visszaszorítása, a közlekedési ismeretek általános színvonalának emelése, az önkéntes jogkövetés növelése mellett annak bemutatása, hogy a közúti közlekedési balesetek milyen valós és olykor megdöbbentő veszélyekkel, illetve következményekkel járhatnak. A fehér alapszínű kártya bal felső sarkában az OKT emblémája látszik, mellette: A TI VERSENYETEK, majd alul: A NEMZETKÖZI ISKOLAKUPA! felirat. Középütt színes rajzon, egy narancssárga földgömbön egy kékruhás, szőke lány kerékpározik sárga biciklin, mögötte egy sárga ruhás fiú kék biciklin. A kép jelzetlen.

Vasért kártyanaptár 1980 A vasért névadója a Heinrich család volt. A XIX. század első évtizedében alapította a firmát Heinrich Alajos Pest kellős közepén, a Városház téren. Idővel a Heinrichek szó szerint frigyre léptek a közeli Vasudvart birtokló Schopperekkel - nem mellékesen a Tömő utca névadóival -, és vasáruk terén többé nem támadhatott konkurenciájuk.  A vaskereskedés a mai Belváros szívében, a régi városházához közel működött egészen az 1890-es évek elejéig. Az Erzsébet híd építése (1897-1904) és a városközpont átalakítása miatt új helyet kellett keresni, melyet a Józsefvárosban, a Mária utca és Üllői út sarkán találtak meg. 1893-ban nyertek engedélyt egy jelentős alapterületű épületegyüttes felhúzására. Ami a vasudvar további sorsát illeti: az 1949. évi államosítást követően a Vasért nevű vállalat költözött ide és használta egészen 1990-ig. Ennek köszönhetően a raktárakat és a főépületet sokáig eredeti funkciójuknak megfelelően használták.1988-ban a háztömb már annyira leromlott állapotban volt, hogy az állami vállalat a rekonstrukció mellett döntött. A rendszerváltozás azonban elsöpörte az elképzelést. A fehér keretes kártya felső 2/3 részén, színes rajzon egy fogaskereket ábrázolnak, amelyet francia kulcs segítségével, egy anyacsavarral éppen rögzítenek. Az alsó 1/3 rész téglalapján fekete alapon fehér betűkkel a vállalat rövidített neve: VASÉRT olvasható. A kép jelzetlen.

Országos Közlekedésbiztonsági Tanács kártyanaptár 1980 Az ORFK-OBB 1992-ben kezdte meg működését, elődje az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács volt, amely korábban kis számú külsős szakértő bevonásával szervezte és látta el a balesetmegelőzéssel kapcsolatos állami feladatokat. Az új szervezet létrehozásával a balesetmegelőzésért dolgozó szakemberek körét és a balesetmegelőzés társadalmi támogatottságát kívánták bővíteni. Fő céljai a közlekedési balesetek számának visszaszorítása, a közlekedési ismeretek általános színvonalának emelése, az önkéntes jogkövetés növelése mellett annak bemutatása, hogy a közúti közlekedési balesetek milyen valós és olykor megdöbbentő veszélyekkel, illetve következményekkel járhatnak. A fehér keretes kártya színes rajzán egy sárga pulóveres, zöld nadrágos, barna aktatáskát tartó fiatalember kísér át a zebrán egy őszhajú, bottal járó, idős, dagadtlábú hölgyet. Fölöttük felirat: KÖSZÖNJÜK! A bal alsó sarokban a kártyakiadó emblémáján látható teljes nevük: ORSZÁGOS KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS és egy nyitott tenyéren gyalogló emberi figura. A kép jelzetlen.

Állami Biztosító kártyanaptár 1980 Biztos ami biztos! Ők tudják, hogy kár lenne biztosítás nélkül Biztosítás minden korosztálynak biztonság Kérjük forduljon hozzánk mindig bizalommal! 1948-ban a biztosítási piacot állami irányítás alá vonták, 1949. június 20-án létrejött az Állami Biztosító Nemzeti Vállalata. Az állami monopol helyzet 1986-ban megszűnt. Az állami biztosítók helyére két biztosító társaság az Állami Biztosító és a Hungária biztosító került. A CSÉB csoportos élet- és baleset biztosítási rendszer bevezetésére a 60-as évek elején került sor. Egységes díj, munkahelyi díjfizetés (levonás) jellemzi.   A szürke alapszínű kártya színes fotóján egy többgenerációs, 11 tagú családot ábrázolnak. A családtagokra nyilak mutatnak, amelyek a megfelelő biztosítási csomagot kínálják: anyának aa Gondoskodás Életbiztosítás, Lakásbiztosítás, CASCO, CSÉB-80-at, lányának és annak párjának az Épület-és lakásbiztosítást, nagyinak és nagyapónak Életjáradék biztosítást Nyaralóbiztosítást és a gyerekeknekTanuló balesetbeiztosítást. A család feje felett a jó tanács: Biztos ami biztos! Ők tudják, hogy KÁR LENNE biztosítás nélkül. Alattuk: BIZTOSÍTÁS MINDEN KOROSZTÁLYNAK BIZTONSÁG A kép jelzetlen.

ÁFÉSZ Iparcikk kártyanaptár 1980 Az általános fogyasztási szövetkezetek jogutódjai (1968-tól) a valamikori földműves szövetkezeteknek, melyek az államosítás után fokozatosan alakultak ki, tovább folytatva elődeik a Hangya szövetkezetek és a magánkereskedelem tevékenységét.  Több ÁFÉSZ (pl. Gyöngyszöv ÁFÉSZ, Körmend és Vidéke ÁFÉSZ, Mór és Környéke ÁFÉSZ)a rendszerváltás után gazdasági társasággá változott. (Wikipédia) A fehér keretes kártya fotóján egy tükrös fekületen egy fakeretes tv készülék látszik. A képernyőn látható a vállalat Rákosi címerre emlékeztető emblémája, a - félig gabonakalász, félig fogaskerék keretben ÁFÉSZ, alatta: iparcikk felirattal. A kép jelzetlen.

Postamúzeum kártyanaptár 1980 Budapest VI. kerület Népköztársaság útja 3. (Ma Andrássy út 3.) A főpostától a Benczúr-házig A Postamúzeum vándorútja A Postamúzeum anyagának gyűjtése 1881-ben a főposta egyik első emeleti helyiségében kezdődött a távírda számára készenlétben tartott, pótlásra, cserére vagy oktatási célra szolgáló gépekből, készülékekből és alkatrészekből. Ebből a későbbiekben már történeti áttekintést is nyújtó távíróraktárból jött létre a kezdetekben Távírdamúzeumnak nevezett muzeális gyűjtemény. A postatörténeti emlékek tudatos gyűjtésének az 1885-ben rendezett országos kiállítás adott nagyobb lendületet, amikor az ország mezőgazdasága, ipara, kereskedelme, közlekedése és ezen belül a postaintézmény is bemutatkozott a nagyközönségnek. A gyűjteménygyarapítás ellenére az első nyilvános bemutatkozására alkalmat adó, mindössze 70 m2 alapterületű kiállításrészben a múzeum egy szerény posta- és egy jóval gazdagabb távíró-történeti kiállítással szerepelt. E kiállítás tanulságaiból okulva a szakma a muzeális gyűjtemény nagyobb méretű gyarapításába kezdett. Miután a posta és a távírda 1887-ben egyesült, a gyűjtemény elhelyezési gondjait egyesek a múzeum feloszlatásában, mások az egyesített intézmény múzeumának létrehozásában látták. A tárcát felügyelő Baross Gábor miniszter utóbbi előterjesztést fogadta el, és 1890-ben a Távírdamúzeum megszüntetésével egyidejűleg egy posta- és távírdamúzeum berendezését rendelte el, amellyel a Postamúzeum alapjait hivatalosan is megvetette. A következő gyűjtési hullámot a millenniumi kiállítás indította el. Ez alkalomból a szervezők a posta, távíró és távbeszélő történelmi fejlődését a nagy múltú Magyar Királyi Posta intézményéhez méltó módon kívánták bemutatni. Az 1896-os eseményen az intézmény külön pavilonban, a posta-, távíró- és távbeszélőcsarnokban sikeresen szerepelt. Az összesen 600 m2 zárt és 200 m2 nyitott helyiségből álló csarnokban kiállított több ezer műtárgyat az önálló Postamúzeum gyarapítására szánták. A kiállítás bezárása után azonban, miután a csarnokot lebontásra ítélték, megkezdődött a Postamúzeum vándorútja. Műtárgyainak egy része 1899 és 1945 között a Közlekedési Múzeumban volt látható, másik része különböző postai raktárakba került. 1945 és 1953 között a háború után megmaradt teljes gyűjtemény raktárakban pihent. Fordulatot az 1955-ös esztendő hozott, amikor az újjászervezett Postamúzeum országos gyűjtőkörű szakmúzeumként a Postavezérigazgatóság épületében önálló kiállítást nyithatott. Innen költözött 1970-ben, 1972-es nyitással az Andrássy úti Saxlehner-palotába, s onnan most 40 év után ide, a Benczúr-házba. Fenntartóiról elmondhatjuk, hogy a Postamúzeumot a Magyar Posta intézménye hozta létre, tartotta fenn egészen 1990-ig, a vállalat három részre szakadásáig (Magyar Posta Vállalat, Magyar Távközlési Vállalat, Magyar Műsorszóró Vállalat), s múltjához képest rövid 22 év közös fenntartás után újra a Magyar Posta érzi fontosnak, hogy a szakmai múlt emlékezetét őrző múzeumnak és nemzeti kincsünk részét képező gyűjteményeinek jogos tulajdonosi felelősségvállalással biztosítsa jövőjét. A Postamúzeum gyűjteményei Kezdetben, amikor az Országos Gazdászati Hivatal és a Távírdai Központi Raktár anyagkészletéből 1881-ben a gyűjtés elkezdődött, a gyűjtemény többnyire távíró-történeti tárgyakból állt. A postatörténeti emlékek nagyobb mérvű tudatos gyűjtését az 1885. évi országos kiállítás, a távbeszélő-történeti műtárgyakét az 1896. évi millenniumi kiállítás indította el. A Magyar Királyi Posta millenniumi csarnoka már a Posta-, távírda- és távbeszélőcsarnok nevet viselte, amiből egyértelműen kitűnik, hogy az egyesített intézmény a három legfőbb ágazatát egyforma hangsúllyal kívánta bemutatni a nagyközönségnek. A Postamúzeum gyűjteményei is e szerint a csoportosítás szerint jöttek létre, és máig ezt a felosztást őrzik, kiegészülve természetesen a későbbi rádió-, illetve televízió-történeti szakcsoportokkal. A Magyar Királyi Posta nemcsak alapítója, hanem gyűjteménygyarapítója is volt a Postamúzeumnak. Az egész országra kiterjedő gyűjtéseket szervezett, például a kezdetektől 1945-ig hat alkalommal (1894, 1916, 1931, 1940, 1941, 1945) adott ki miniszteri rendeletet e tárgyban. Ezt a gyakorlatot a Magyar Posta a háború után is követte, legutóbb központi utasításban 1989-ben rendelkezett a posta muzeális emlékeinek összegyűjtéséről és megőrzéséről. Ennek köszönhetően a Postamúzeum a régmúlt emlékeiből éppúgy őriz posta-, távíró-, távbeszélő-, rádió- és televízió-történeti tárgyakat és dokumentumokat, mint a közelmúlt jelentősebb szakmatörténeti relikviáiból. A postamúzeumi gyűjtemények létrehozói és támogatói A főposta épületében őrzött múzeumi gyűjtemény felügyeletét a kezdetekben Pilcz Ottó igazgatósági titkár, majd Schaden Frigyes postamérnök gyakorolta. A Postamúzeum alapjait hivatalosan is megteremtő miniszteri rendeletet Kolossváry Endre főmérnök készítette elő, Heim Péter vezérigazgató egyetértésével egyezően. A millenniumi kiállítás postai bizottságát Heim Péter, majd Szalay Péter elnökigazgató vezette, Kolossváry Endre a kiállítás egyik fő szervezője és irányítójaként segítette a bizottság munkáját. Oberhäuszer Lajos postatanácsos az első postatisztviselő volt, akit a millenniumi kiállítás után a múzeumvezető címmel is megtiszteltek. Follért Károly vezérigazgatót a postacsarnok lebontása után a postamúzeumi gyűjteményt befogadó Közlekedési Múzeum felügyelőbizottságának képviselőjévé választották, Paskay Bernát főmérnököt a felügyelőbizottság kebelében létrejött szakbizottság tagjává. Dr. báró Szalay Gábor vezérigazgató a hazai távbeszélő 50 éves jubileuma alkalmából készített elő miniszteri rendeletet a postamúzeumi gyűjtemény gyarapítására. S bár a felsorolás korántsem teljes, az bizonyos, hogy e kiválóságok sok szakmabeli társukkal, támogatókkal és közreműködőkkel együtt az önálló Postamúzeum létrehozásának elkötelezett hívei voltak. Ők azok a neves és névtelen támogatóink, akik nemcsak érdemes munkájukkal álltak az eszme mellett, hanem személyes emlékeikkel, postás családtagjaik féltve őrzött relikviáival is gyarapították a Postamúzeum gyűjteményét. Az újjászervezett Postamúzeum Amikor 1896-ban a millenniumi kiállítás bezárásakor a Magyar Királyi Posta úgy határozott, hogy a postamúzeumi gyűjteményt ideiglenesen a Közlekedési Múzeumban helyezi el, abban reménykedett, hogy hamarosan felépítheti saját múzeumát. A gyűjtemény érdekeit képviselő felügyelőbizottsági, illetve szakbizottsági tagok – vezérigazgatók, múzeumvezetők és gyűjteményi képviselők – a gyűjtemény gyarapítása, nyilvántartása és kiállításba helyezése mellett egy pillanatig sem feledkeztek meg az önálló Postamúzeum tervéről, amit többször hangoztattak. A Közlekedési Múzeum és a Postamúzeum közel fél évszázados közös múltjának azonban nem e szép tervek megvalósulása, hanem a II. világháború vetett véget. 1945-ben a Közlekedési Múzeumot ért bombatalálat után az ott kiállított postamúzeumi állomány megmaradt részét is raktárakba kellett menekíteni. Ezt követően, miután a Lágymányos területén építendő kiállítási városrész s benne az önálló Postamúzeum terve végképp szertefoszlott, változást dr. Vajda Endre postatanácsos elképzelése jelentett, aki 1951-ben egy ideiglenes helyiségben felállítandó Postamúzeum tervén kezdett dolgozni. Ennek és az általa szervezett újjászervezési bizottság munkájának eredményeként nyílt meg 1955-ben a Postavezérigazgatóság épületében a Postamúzeum, immáron országos gyűjtőkörű szakmúzeum, első önálló kiállítása. A múzeum a 330 m2 alapterületű ideiglenes helyiségben 15 évig működhetett, innen 1972-es nyitással az Andrássy úti Saxlehner-palotába költözött. A postamúzeumi gyűjtemények elhelyezési gondjai A Postamúzeum első önálló kiállításának 1955-ös megnyitása után éppúgy, mint az azt megelőző közel 65 évben a gyűjtemények raktározása igen nagy gondot okozott. Őrizték azokat a főposta első, második és harmadik emeletén, az Országos Posta és Távírda Gazdászati Hivatal helyiségeiben, a Lágymányosi Távbeszélő Központ múzeumi használatra kijelölt, 8 helyiségből álló gondnoki lakásában, a Pauler utcai raktár két helyiségében, az óbudai postaépület gépkocsigarázsában vagy a Stefánia úti Postaállomáson. A folyamatosan gyarapodó gyűjtemények raktározási gondjain az sem segített, hogy a Postamúzeum 1962-ben Balatonszemesen, 1968-ban Nagyvázsonyban megnyitotta első filiáléit. Végleges megoldást egy önálló múzeumépület jelentett volna, s bár a megvalósításhoz a Postavezérigazgatóság 1970-ben a Rákóczi út 57. szám alatti volt szlovák evangélikus templom romos épületét meg is vásárolta, és a terveket is elkészíttette, a nagy átalakítási költségek miatt végül úgy határozott, hogy a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének kiköltözése után a Postamúzeumot az Andrássy út 3. szám alatt felszabaduló bérleményben helyezi el. A Saxlehner-palota impozáns termei 40 éven keresztül nyújtottak otthont a Postamúzeum kiállításainak, de nagyobb gyűjteményeinek tárolására nem volt alkalmas az épület. S bár időközben Debrecen (1980), Ópusztaszer (1987), Hollókő (1990), Budapest (1991), Diósd (1995), Miskolc (1998), Pécs (1999), Kiskunhalas (2002), Kőszeg (2004) bevonásával bővült az országos postamúzeumi filiálék hálózata, raktározási gondjai ma is meglévők. http://postamuzeum.hu/hu/muzeumtortenet A fehér alapszínű kártya közepén egy régi, piros-fekete-fehér színű utcai postaládát lehet látni. A ládán aranyszínű betűkkel jelzik: A LEVELEKET óra... . ...kor elviszik. A láda fölött olvasható a kártyát kiadó cég neve: POSTAMÚZEUM, alatta pedig a címe: Budapest, VI. Népköztársaság útja 3. A kártya jelzetlen.

Állami Könyvterjesztő Vállalat kártyanaptár 1980 A könyvkiadás első államosítására az első világháború után, 1919 tavaszán, a Tanácsköztársaság idején került sor. A proletárdiktatúra megszüntette a sajtószabadságot. A sajtótermékek kiadásának és terjesztésének engedélyezéséről a Szellemi Termékek Országos Tanácsa döntött. Az 1920-as, 1930-as években a könyvkiadás terén visszaálltak a dualizmus kori tulajdonviszonyok: a kiadóvállalatok, nyomdák és könyvkereskedések visszakerültek a korábbi tulajdonosok kezébe. A második világháborút követő koalíciós időkben, 1945-1948 között a könyvkereskedelem jelentős része még magánkézben volt, a háborús pusztítások és egyéb megpróbáltatások miatt azonban a régi könyvesboltok csak nehezen tudtak újból kereskedelemmel foglalkozni. A koalíciós korszak és a többpártrendszer 1949-ben véget ért. A szocialista kultúrpolitika jellemzői – a központi pártirányítás, a más világnézetek iránti harcos intolerancia és a magánkezdeményezések elfojtása – lettek az irányadóak. Már 1948-ban elkezdődött a nagy könyvkiadók (Athenaeum, Révai, Franklin, Hungária, Új Magyar Könyvkiadó Vállalat) államosítása, majd a következő évben államosították a közép- és kisvállalkozások legtöbbjét is. A könyvterjesztés 1949-től a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá került. Létrejött a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat, mely az állami kézben levő könyvtárakat és azokat a könyvesboltokat foglalta magában, amelyek jogutód nélkül maradtak. E szervezetekből vált ki 1950-ben a kiskereskedelem irányítására a Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat. Ezen vállalatok, valamint a Szikra Könyv- és Propagandaanyag-terjesztő összevonásával született meg az Állami Könyvterjesztő Vállalat 1951-ben. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat megindította az országos könyvesbolti hálózat kiépítését. Megszűntek azok a több évszázados hagyományra visszatekintő vegyes könyvesboltok, amelyek a könyveken kívül papírárut és írószert is árusítottak. Szakkönyvesboltokat és antikváriumokat hoztak létre (orvosi, műszaki, mezőgazdasági, zenemű, idegen nyelvi, stb.). 1972-től a fővárosban a bolti és az üzemi könyvterjesztést az Állami Könyvterjesztő Vállalat, vidéken pedig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat látta el. (Wikipedia) A zöld alapszínű kártya fekete rajzán egy biedermeyer ruhás hölgy ül a természetben, Pán isten olvas fel neki egy könyvből, a másik kömyv a fűben hever. A kép jelzetlen.

Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal kártyanaptár 1980 A képen látható szegedi árvízi emlékművet - Segesdy György alkotását -nagy árvíz századik évfordulóján 1979-ben avatták fel. Az emlékmű egymásnak feszülő hullámokkal egyrészt a természet iszonytatos erejét, másrészt az ember diadalmas helytállását kívánja szimbolizálni. Emlékoszlopok a segítséget nyújtó városoknak Miközben az emlékműhöz közelítünk az egyetem és a klinika épületi mellett, fekete gránitoszlopok kísérik az embert a centenáriumi emlékalkotáshoz. A fekete emlékoszlopokon városok címerei láthatóak, Szegedét és még hat másik európai nagyvárosét. Azon nagyvárosok címerét, amelyek a katasztrófa után a legtöbb segítséget nyújtották, hogy Szeged újjáépülhessen. Külön emlékoszlopot állítottak Róma, Brüsszel, Berlin, Párizs, London és Bécs jó szándékú polgárai tiszteletére. A szegedi Nagykörút egyes szakaszait is ezekről a városokról nevezték el. Állnak ott üres hasábok is, melyek a jövő nagy történéseinek megörökítését hivatottak szolgálni. Remélhetőleg nem ilyen ehhez hasonló hatalmas tragédiának az emléke lesz rajtuk. A szegedi „nagy” árvíz volt a török kor óta a legdrámaibb hatást gyakorló esemény a szegedi városkép fejlődésére. 1879. március 12-én, Gergely napján, hajnali 2 órakor betört a víz, amely felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott ugyan, és döntő csapást mért a város ősi életformájára, sajátos egyéniségére, de ugyanakkor a modern fejlődés páratlan lehetőségeit is megnyitotta előtte. A katasztrófa közvetlen oka, mint Lechner Lajos, az akkori idők legilletékesebb szakértője leírta, az volt, hogy a Tisza árja a partokkal párhuzamosan haladó töltéseket Szegedtől északra, mintegy 20 km távolságra, Petresnél átszakította, a várost valósággal hátba támadta, és északnyugatról, Rókus felől nyomult be. Hiába erősítették az ún. alföldi (Fiume-Szabadka-Békéscsaba-Nagyvárad közötti) vasút töltését (ami északnyugat-nyugat felől védte - védi a várost ma is), a víz – a föltámadt szélvihartól is fölkorbácsolva – mindent elsöpört. Már 1879. március 17-én Szegedre látogat Ferenc József osztrák császár és magyar király Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében. Töltésekről és csónakról is megtekintik a romvárost a katasztrófa közvetlen színterein. Ferenc József a saját magánvagyonából is áldozott Szeged újjáépítésére. Az újjáépítés rendkívüli feladat volt, hiszen egy teljesen új várost kellett megteremteni. Ezt az egyedülálló vállalkozást Tisza Lajos királyi biztos vezette. A szigorú és nagy tekintélyű politikusnak döntő szerepe volt abban, hogy megszületett az új Szeged. Az újjáépítési tervet Lechner Lajos készítette. Az ő elgondolásai és alig négy év megfeszített munkája nyomán Szeged szebb lett, mint valaha. Az egykori girbegurba keskeny utcák helyén kirajzolódott az új körutas-sugárutas, rakparttal beépített városszerkezet. Elkezdték „eszményi szintre” feltölteni a belvárost és a várost körülvevő töltésrendszert. Újszegedet egyesítették Szegeddel, és hozzákezdtek a közúti híd építéséhez. Számos középület (pl. Szegedi Nemzeti Színház, Törvényszéki palota, posta) felépítésére és felújítására (pl. városháza, Piarista Gimnázium) került sor. Több mint 2600 lakóházat és 600-nál több, egyéb rendeltetésű épületet emeltek a romok helyére. Lechner Lajos mintegy húszféle mintatervvel szabályozta a háztípusok anyagát, alaprajzát, homlokzatát. Külön nagy figyelmet fordítottak az alapozásra. A mintatervekben megszabottaknál jobbat bárkinek, de egyszerűbbet senkinek nem volt szabad építenie. A fehér keretes kártya színes fotóján az emlékmű és annak a Tiszában tükröződő képe, mellette több látogató látható. A kép jelzetlen.