KDS Néprajz (Kiegészítés)

Dulai Ferenc görömbölyi juhász hagyatéka. Kampósbot, más néven juhászkampó, melynek kampója kosszarvból készült, szára pedig úgynevezett "fájdalmas" fanyél (barkóca-berkenye). A "fájdalmas" botot még élő, lábon álló korában kiválasztják és késsel sűrűn bevagdossák. A megsebzett kérgen görcsös forradások nőnek, innen ered az elnevezése.

Csikóbőrös kulacs. Fából készült, kerek formájú, lapított ivóedény, bőrrel bevonva. Egyik oldalán címeres hímzés és 1898-as datálás, másik oldalán indás virágmotívum és S.G. monogram. Pásztorművészeti alkotás, ünnepi használatú bortároló-borivó kulacs volt.

Keményfából esztergályozott, csiszolt, kerek formájú, lapított, üreges fa ivóedény, csikóbőrrel bevonva és bőrszíjazással megerősítve, mindkét oldalán cserzett bőrrátétes díszítéssel. Vascsatos vállszíjjal ellátott fakulacs. Egyik lapjának alján "1865 MDCCCLXV" felirat. Datált pásztorművészeti tárgy. HOM_NT_53.571.1.2. leltári számú dugó tartozik hozzá.

Keményfából esztergályozott, kerek formájú, lapított, üreges ivóedény. Csiszolt, lapjain körkörösen ráesztergályozott párhuzamos gyűrűdíszítésekkel. Nyakának két oldalán egy-egy lyuk, az egyik lyukhoz egy vas kallantyú van erősítve. Pásztorok, erdőn-mezőn járók, mezőgazdaságban dolgozók használták. HOM_NT_53.574.1.2. leltári számú dugó tartozik hozzá. Fadugója kocsányos gombbal esztergályozott. A dugóhoz vasláncot erősítettek.

Fekete bőrtarisznya. Csattal záródik. Ráhajló fedelén négy kör alakú bőr rátét, fölötte hullámvonalas szegélyű lyuggatott bőr rátétdíszítés. Oldalán a fülek alatt egy-egy kör alakú bőr rátét díszíti. Vékony bőrszíjon akasztható a vállra, mely egyik végén réz csattal van a tarisznyához erősítve. Pásztortáska, a napi élelem és egyéb felszerelés tárolására szolgált.

Színes madzagból szőtt, csíkos mintázatú tarisznya, mely úgy készült, hogy az anyagot kettéhajtva, szélein és alján bőrrel erősítették meg. Hosszú bőrszíjjal akasztható a vállra. Pásztortáska, a napi élelem tárolására szolgált.

Bőrből készült pásztortarisznya, belül vászonnal bélelt, kívül kecskekörmökkel díszített. Vállpántja hiányos. Használata: napi élelem, tűzszerszámok, dohányzó felszerelés tárolására használta a pásztor.

Marhabőrből készült, kétrészes tarisznya, fedele riglis, sallangos, tartószíja csontkarikákkal és rézcsattal kapcsolódik. Kopott, két sallangja leszakadt. Használat módja: élelmet, tűzkészséget, dohányzószereket tartott benne a pásztor. Népi név: "paasztortaóska"

Keményfából esztergályozott csikóbőrös, szironyos, rézcsatos fakulacs. Egyik oldalán M. K. monogram, másikon 1874-es évszám található. Bevonása szíjjártó és szűcsmunka. Ép. Dugója esztergályozott. Használat módja: díszedényként is funkcionált. Hozzá tartozik a HOM_NT_53.562.1.2. leltári számú dugó.

Fakulacs, bőrben, sugarasan szíjazott, középen kerek, szironyozott és lyuggatott bőrdísszel, csatos, sallangos vállszíjjal. Egyik oldalán szironyozással készült "R G / 1417" [értsd: 1917] felirat, másik oldalán koronás címerábrázolás. Anyaga keményfa, esztergályozott, bőrrel bevont, szironyozott, sugarasan szíjazott, rézcsatos, sallangos, vállszíjjal ellátott. Pásztorművészeti munka, datált, címeres tárgy. Dugója fa, gombos. A hozzá tartozó dugó leltári száma: HOM_NT_53.567.1.2.

Kovácsolt vasból kivert, kivágott, lyukasztott, szegecselt sarkantyú. Íve sima, két tulipán formájú végén középen át van lyukasztva. Taréja sima kör alakú lemez. Fogója vízszintesen, aránylag erősen elágazik, s így a taréjnak kiadós mozgást biztosít.

Kovácsolt vasból kivert, vágott, hajlított, lyukasztott lópatkó. Végei erősen közelítenek egymáshoz és alul 1-1 háromszög alakú kapaszkodó körömben végződnek. A patkószögek lyukait vájolatok kötik össze. A patkónak hátul egy kis támasztólemeze van.

A matyó férfiviselet jellegzetes darabja a szerfölött bő ujjú ünneplőing. Gyolcsból készült, vállfoltos, galléros, a nadrágba, bő gatyába bekötve viselték, fölötte lajbival. Pamuthímzés díszíti a gallérját, elején a gomboláspántot, legfőképpen pedig a kézelőbe nem fogott, 70 cm bő ingujj végét. A hímzés piros, kék és sárga színű pamuttal készült, cakkos szélű gallérján és elején keskeny sávban elhelyezett apró virágok és levélsorok szabályosan ismétlődő váltakozása díszíti. Leglátványosabb az ingujj hímzése, amely széles felületet borít be. A minta alapja a folyókának vagy vízfolyásnak nevezett hullámos levélsor. Az ingujjat színes horgolt csipke szegélyezi, amely ún. cipóshorgolással készült. Ez az ingtípus a 19- század második felében általánosan elterjedt az alföldi parasztságnál, de ilyen bő és hosszú ujjal csak a matyók hordták. Díszítése kezdetben fehér lyukhímzés, singolás volt. A jellegzetes körtés mintákon először csak kevés piros hímzés jelent meg, majd a singolát teljesen háttérbe szorította a színes laposhímzés. A divat változásával a keskeny csíkminta lassan 30-40 cm szélessé vált, megnőttek a motívumok is. Az 1920-as években a piros-kék pamutfonalat a színes műselyem váltotta fel. Az ingujjak szélét a századfordulón még cakkal díszítették, a széles horgolt csipke divatja ezután terjedt el. Ez a csipke olyan tömött és súlyos volt, hogy a legények verekedéskor megcsavarintva az ingujjat, ütő fegyverként is használták. A hímzett inget a keresztanya ajándékozta a legénynek, és újlegényként öltötték fel először a suhanckorból legénnyé avatott fiatalemberek. Az avatás általában télen, a környék első lagzija alkalmából történt, több egykorú legény egyszerre tartotta meg a legényavatást. A díszes lobogós inget a legény házasember korában is viselte. In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999. Fügedi Márta: 169. katalógustétel (kép: 233. oldal, tárgyleírás: 353. oldal)

Kötény, női ünneplő viselet. Kékfestő alapon tarka hímzés. A hímzőfonal berliner piros, sárga, pirosas lila, zöld, fehér színekben. Technikája virágos keresztszem, tűzőöltés "egyszerű". Mintája a kötény alsó szélén torony, felette öt, színekben váltakozó ferde csík között piros háromszög, felette torony, majd e felett nagy rózsák, melyből négy oldalt egy-egy hármas levél ágazik ki (hat és fél rózsa), e felett asztallábas csillagos (nyolc és fél csillag), majd felette zeg-zug vonal, e felett pedig nagy bokor csillagos, négy csillag, a két végén egy-egy félcsillag. E mintasor felett egy 4 cm széles dupla anyagból kihúzott és rávarrott rojt, mely váltakozó színű berliner tűzőöltéssel és egyszerűvel van rávarrva. A rojt felett két zeg-zug vonal között 10 különböző színnel kontúrozott csillag. Ugyanilyen és sárgával kontúrozott csillag van a kötény felső két sarkában. A kötény felső szélén hét behajtás van, mely felett 5,2 cm hosszúságban tarka mértani keskeny csíkok vannak ráhímezve. Az alsó dupla rojt 5,5 cm és váltakozó színű tarka berlinerrel és egyszerűvel van felerősítve. Az anyag állapota jó, a színek fakultak, a berliner molyrágott.

A bokáig érő hosszúságú, palástszerű ujjatlan bunda fehér báránybőrből készült, fekete gyapjúszállal hímezve. A bunda 8 szabott részből áll: 1 vállbőr, 2 válltányér, 2 eleje, 1 hátsóbőr és 2 oldalbőr alkotja. A szabást, szerkezetet követi és hangsúlyozza a virágozásnak nevezett díszítés is. A díszítményt egyszerű motívumok, virágelemek és levelek változatos variációi alkotják. A bunda felső részén, a vállbőrön és az ehhez kétoldalt kapcsolódó válltányéron a legdúsabb a hímzés. A vállrész jó szabása és tartóssága a jó bunda lényege, hiszen ez tartja a nem csekély súlyt. A vállrész és az alsó bundarész összedolgozását keresztkötésnek nevezik, ez tagolja a díszítést is, ennek vonalában a kompozíció oldódik. Az aljabőrök enyhén trapéz alakúak, számuk meghatározza a bunda bőségét. Az aljabőrök egymással való összedolgozási vonalát erisztéknek nevezik, ezt általában lefelé futó levélsor hangsúlyozza. A bunda alján körben keskeny folyókás mintasor zárja a díszítést, ehhez pedig a színes bőrcsíkok összedolgozásából nyert csipkézés csatlakozik. A bunda zárásához egy nagy makk alakú gombot használtak a nyaknál, s belülről két kézzel összefogta a viselője. Gallérja fekete rövid szőrű kisbárány bőréből készült. A dél-borsodi Bükkalján nagy hagyománya volt a szűcsmesterségnek. Bükkábrányban, Mezőkeresztesen, Gelejen, Mezőkövesden jelentős paraszti szűcsipar virágzott, elsősorban a színes viseletükről híres matyók igényeinek, de emellett a környék szükségleteinek ellátására is. A nőknek díszes ködmönöket, a férfiaknak pedig hosszú bundákat készítettek, megrendelésre. A parasztszűcsök nemcsak a bunda varrását és díszítését, hanem azt megelőzően a bőr kikészítését is maguk végezték. Az irha megmunkálása és a prém kifésülése nagy szakértelmet kívánó, hosszadalmas, nehéz munka volt. A szabás papírminta, „módla" alapján történt. A kiszabott bőrdarabokra kékítővel és lúdtollal rajzolták elő a mintát, majd a kihímzett darabokból állították össze a bundát. A köznapi bunda hasznos szolgálója volt a pásztorembernek, ruhadarab, ülő- és fekvőalkalmatosság is egyszerre. Használaton kívül a kamrában szegre akasztva volt a helye. A bükkalji szűcsök mesterségbeli tudását bizonyítja az is, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon egy remekbe készített mezőkeresztesi bekecs bronzérmet nyert. In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999. Fügedi Márta: 186. katalógustétel (kép: 250. oldal, tárgyleírás: 362-363.) Használat módja: gazdálkodó templomba járó bundája volt.

A szűr a híres és nagy múltú debreceni szűrszabómesterség stílusát tükrözi. E vidéken terjedt el ugyanis az ún. nyakas szűr, melyet a nagy négyszögletes gallér mellett még kis állógallér is díszített. Ezt a fajtát a pásztoremberekkel szemben elsősorban a falusiak, a földműves nép viselte. A szűrt széles barna posztórátét szegélyezi, ehhez kapcsolódik a barna különböző árnyalataival varrt hímzés. Ez foltszerűen illeszkedik az eleje vállához, két barna posztócsík közé. Kétoldalt az ujjak alatt szélesen díszített az aszajrész is, de a háromsoros keskeny hímzés mellett itt is a csipkézett posztórátét dominál. Ujja kézfején a díszes posztószegést szintén egy-egy szimmetrikus felépítésű virágbokorhímzés egészíti ki. Változatos a szűr aljának díszítése, ahol a széles posztórátét a feleresztésnek nevezett összevarrásokat követi, és ezt hangsúlyozzák a rátétek közé illeszkedő hímzett egységek is, hullámos szárú virágbokor és folyóvirág váltakozásával. Leglátványosabb a nagyméretű négyszögletes szűrgallér, melyet a barna posztókereten belül szinte teljesen kitölt a hímzés. A több árnyalatú barna szín váltogatásával készült hímzés fő motívumai stilizált növényi elemek, ún. malomrózsa, szegfű és rozmaringlevél. A motívumok tömören sorakoznak a hímzett felületen, így a díszítés foltszerű, melyben a zsúfoltságot a szín- és formaritmus oldja. A szűr elöl gombkötő által készített összeakasztóval kapcsolható össze. Ehhez csatlakozik a háton lelógó, hátravetőnek nevezett cifra több ágú zsinór. Szintén gombkötőmunka az ún. komlórózsák sora, ezek a színes zsinórból hurkolt kerek díszítmények ismétlődnek a gallér csücskein, valamint az aszajdísz két oldalán, a szűr ujján és alján is körben. A szűr a magyar parasztság és különösen a pásztorember legősibb, legkedveltebb, népdalokban is gyakran emlegetett felsőruhája volt. Kizárólag férfiak viselték, elsősorban ünnepi alkalmakra. Csak a múlt század eleje óta díszítik, eleinte csak színes posztócsíkokkal szegték, majd színes rátéttel és hímzéssel mind gazdagabban díszítették, így alakult ki a cifraszűr. Ez a díszes ruhadarab a paraszti társadalomban a reprezentáció kelléke is volt, ebben illett esküdni, hivatalos helyre menni. In.: Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei. Miskolc, 1999. Fügedi Márta: 187. katalógustétel (kép: 251. oldal, tárgyleírás: 363.)

Női fejviselet. Főkötő, menyecske főkötő. Anyaga kék brokát selyem, díszítés csipke, gyári slingelés, selyemhímzésű pántlika. Használat módja: női viselet.

Keménycserép tányér TELKIBÁNYA fenékbélyeggel. Peremmintája kék tulipános, két szélén egy-egy bordó csíkkal, közepén két rózsa és alul egy kék nefelejcs alkotta félkoszorúban egy sárga kereszt, rozmaringágakkal díszítve.

Fehér vászon alapanyagból varrott, sötét szőrfonallal, huroköltéssel, hímzéssel díszített főkötő, női fejviselet. A sötét hímzés két fehér hullámvonalat szabadon hagy, ez adja a tárgy díszítésének mintáját. Használat módja: női viselet. Népi név: "fékető".

Fából készült, réz díszítésekkel ellátott, bordó bársonnyal bevont, csúcsíves építmény, felül, a timpanonba (háromszögbe) egy felhúzhatós óraszerkezet van beépítve. A középső részen egy bordó selyemmel bevont fülke van, melynek hátsó falán fekete bársony kereszt látható INRI felirattal, a kereszten fehér porcelán(?) Krisztus szobor, a lábánál két térdeplő, imádkozó porcelán(?) angyal. A fülkét két oldalra széthúzott, arany szélű, fehér függöny keretezi, mindez üveg alatt. Az építmény alsó részén, a felhúzható zenélő szerkezetet rejtő dobozon egy festett rézlemezen Páduai Szent Antal képe, körbe felirattal: Páduai Szent Antal könyörögj érettünk.

Ezüstszínű (tükörre) festett, csiszolt szentkép, keretben, az alja lefestve. Oltáron álló kereszt, rajta Jézus, két oldalán egy-egy imádkozó asszony (Mária Magdolna balról térdepel; jobbról áll, glóriával a feje fölött Szűz Mária). A felső sarkokban festett rózsák. A kép alján, az oltár alatti részen német nyelvű szöveg: Es ist Weltbracht. A római katolikus népi vallásosságban használt kegytárgy, a népi ikonfestészet jellegzetes alkotása. Az üvegképek vagy tükörikonok dél-német, osztrák, cseh területekről kerültek a magyar népi kultúrába.