Ácsolt láda
A XIII. század végén a magyar jobbágyok házaiban is megjelent az ácsolt láda, a szekrény. Ezekben őrizték a becsesebb ruhaneműket és az egyéb értékeket a családok, ezért gyakran feltörték, elhurcolták tartalmukat a háborúskodások, hatalmaskodások idején. Az ácsolt ládák fél évezreden keresztül voltak a parasztháztartások legjellegzetesebb, legjelentősebb tárolóbútorai. A XVI. században megjelentek ugyan az új típusú, asztalostechnológiával előállított ládák a parasztoknál, de a Dózsa féle parasztfelkelés megtorlása és a török megszállás visszavetette a lakáskultúra fejlődését, így ezek a ládák csak a XVIII. század elejétől kezdtek rohamosan terjedni. Mindezek következményeként az ácsolt ládák megtartották kelengyebútor funkciójukat, s a kései háttérbeszorulásuk következményeként több példány megérte a XX. századot is. Kalocsán egy miskei és egy kalocsai ácsolt láda gazdagítja a gyűjteményt. Valószínűleg a XVIII-XIX. század fordulójáról származik. Az összes Bács-kiskun megyei ácsolt láda a gömöri típushoz tartozik.
Az ácsolt ládát hasított és bárdolt keményfa deszkákból állították össze oly módon, hogy a négy sarokpillér hornyaiba zsindelyszerűen fektetett deszkákat faszögekkel rögzítették. A népvándorlás korában és a korai középkorban a falusi barkácsoló specialisták ékrovással cifrázták fatárgyaikat, melyekre az őskori és ókori előzményekre visszatekintő, a legutóbbi évszázadokig igen kedvelt geometrikus elemekből álló motívumkincset véstek. Erre a díszítésmódra utal a szép és csúnya szavaink szinonimája, az ékes és éktelen szópár. Mindezek után felettébb érdekes, hogy a háziiparosok által készített ácsolt ládák geometrikus motívumait nem késsel faragták, hanem a hornyolóval és a hornyolóheggyel ellátott körzővel vésték. Az ácsolt ládának rendkívüli jelentősége volt a régi asszonyok, lányok életében. Az eladósorba érő lánynak az édesapa megcsináltatta a szekrényt, melybe az édesanya segítségével megszőtték és megvarrták a kelengyét. A férjhez ment lány egyéniségének a szimbóluma volt ez a szekrény, ezért a lakodalom szertartásához hozzátartozott annak a kiváltása. A szekrényt ünnepélyesen, külön szekéren vitték, hogy megmutassák a faluközösségnek. A szekrény képei nagyobbrészt a menyasszonyt ábrázolták, részben már menyecske korában, vagy a terhesség és a szoptatás állapotában. Az ácsolt ládák teteje a koporsófedélre emlékeztet, némelyek viszont a régi fanyergek szerkezetét formázzák, amelyek egy hanyatt fekvő nőt mintáznak.
Az asztalos készítette láda
A XVI. századi kezdetek után az asztalos gyártotta láda is elfoglalta végleges helyét a parasztlányok kelengyéjében. A falusi otthonokba kerülő kicsiny számú asztalosbútort ebben az időben még ugyanazok a városi asztalosok készíthették, akik a polgárokét és a nemesekét. Azok a festőasztalosok igazították a divatos virágkompozíciókat a paraszti megrendelők hagyományaihoz, kívánságaihoz, akik a falusi templomok mennyezetét és berendezését faragták, festették, javították. A XVIII. században ugyan még nagy mennyiségben készült az ünnepélyes, menyasszonynak való ácsolt láda, a szekrény, de már mindenütt ott volt az asztalosműhelyekből kikerült, színesen festett láda is. Az asztalos gyártotta láda parasztok körében való terjedésének kezdeteiről csak írásos dokumentumokból lehet ugyan következtetni, mégis megmaradt néhány eredeti darab is a XVII. századból. Az egyik legkorábbi ismert darab a megyéből származik.
A XVIII. századtól kezdődően egyre nagyobb számban maradtak fenn, s a múzeumokban megőrződtek eredeti paraszti bútordarabok. Ezek tanúsága szerint a Duna középső szakaszán a komáromi ládáknak volt nagy népszerűsége, melyek Bács-Kiskun megye egész területén megtalálhatók voltak.
Fazekasság
A legrégibb kalocsai népművészeti ág a fazekasság, melynek bizonyítottan kora-középkori gyökerei vannak. Az újkori kalocsai fazekastermékek típikus edényei a mázatlan, vörös korsók és kanták, valamint a fehér mázas aratótálak. A korsósok a mázatlan vörös edényeiket paksi földdel díszítették. Jellegzetes motívumaik a karmolásos, hullámcifrás, rácsos, nyomkodós és a karcos. A tálasok sötétzöld, zöld, fehér és sárga mázkombinációval égették edényeiket. Az aratótálakra gurgulával írták a kék-zöld-sárga motívumaikat. A minták ugyan emlékeztetnek a korai hímzések rozmaringágas, cakkos, csöppös díszeire, mégis kizárólag a fazekasságra jellemző motívumok ezek. A XIX. század végén jelentek meg a bögréken és a kiskorsókon a fafaragás jellegzetes tulipánjai.
Néprajz kiállítás - 1. terem - Dobogó
Birkabőr.Egyik oldala bunda. Nyolc részből szabott, kiterítve kör alakú. Fölső részén egy gombbal zárható. Az összeillesztéseknél piros-fekete-zöld gyapjúfonallal hímzett, szironybőrrel díszített, alja is hímzett. - Ép.
Puhafa. A két végén hegyes, közép felé vastagodó , hengeres szár. Egyik végén korong, A száron körben futó karikák és piros festés nyomai. Puhafából esztergályozott. A két vége hegyes, közepe felé vastagodó, a száron körbefutó karikák és piros festék nyoma. Egyik végén korong. - Használt.
Keményfa. Hengeres rúd mindkét végén egymással ellenkező irányban rövidebb, szögletes rész, középen kiemelkedő. Egyiknek mindkét, a másiknak egyik vége fölfelé hajlik. - Ép.
Puhafa. A két végén hegyes, a közép felé vastagodó hengeres nyél. Egyik vége korongba illesztve. A korongon vájat. - Használt, a nyél görbült.
Puhafa. A két végén hegyes, a közepe felé vastagodó hengeres szár. Egyik végén kettős korong. - A szára elgörbült. Hegye töredezett.
Keményfából készült, esztergályozott. Két vége hegyesedő, az egyik vége alatt 1,5 cm-re csonka kúp alakú, esztergályozott fonalfogó. - Hegye töredezett.
Egyik végén kissé elkeskenyedő keményfa lap. A két végében félhold alakú kivágás. A közepére kovácsolt vas tüskékkel kivert, k.vas abronccsal körülvett keményfa korong van szögelve. Egyik végén elkeskenyedő keményfa lap. A két végében félhold alakú kivágás. A közepére kovácsoltvas abronccsal körülvett keményfa korong van szögelve, melybe kovácsoltvas tüskék verve. - A fogak rozsdásak.
Középen kiszélesedő keményfa deszka, ív alakú vésett és égetett díszítés között keresztben végződő szív, ebben N É betűk (Nagy Éva). A deszka közepében hosszú kovácsoltvas szögek abronccsal körülfogva. - A deszkán sérülések.
Keményfából faragott. Két hasáb alakú hosszú törője egyik végén két-két vascsavarral összeerősített, az alsó részre rácsapódik a felső rész. Mindkét törőjén V alakú vájatok, amelyek összeillenek. Felső részén két sor vésett díszítés. - Ép.
Keményfa gerenda 4 botlábbal, hosszában keresztül vésve. Ezen fa csapon keményfa penge. A gerenda oldalán két bevésett tulipán között vésett N P B 1856-ba.
Keményfából készült csónaksalakú eszköz. Egyik oldala majdnem teljesen elkopott, másik oldalán a hosszanti nyílás erősen kopott, ez az oldal repedt is, alsó részén 2+1 furat. -Erősen kopott.
Keményfából faragott áspa. Egyik vége a fa természetes Y alakú ága, a másik végére merőlegesen csapolt rövidebb farész . - Ép.
Keményfából faragott hosszú boton a két végén egy-egy egymásra merőleges, vízszintes kissé faragott "fej". - Ép.
Keményfából faragott rúd, a két végén kifúrt közepű keresztfa, amelyek egymáshoz képest 90 fokkal elforgatottak. - Az alja repedt, két helyen bádog folt.
Léc, középső részén kissé bevésve és fölé átívelő lécdarab szegelve. Függőlegesen mindkettő átfúrva. Két végén 3-3 lyuk.
Háziszőttes, a két végén 8 cm széles beleszőtt piros-fehér csíkozás. Két darabból középen kézzel összevarrva. A két széle keskenyen kézzel fölszegve. - Ép.
Házi kenderfonálból készült fehér takácsszőttes, három szőtt piros csíkkal, végein azsúrozással és belehímzett ("mirkölt") K ZS monogrammal.
Házi kenderfonálból készült fehér takács szőttes, három sávban elhelyezett, szőtt piros csíkkal, végein azsúrozás és belehímzett ("mirkölt") KZS monogram. Házi kenderfonálból készült fehér takácsszőttes, három szőtt piros csíkkal, végein azsúrozással és belehímzett ("mirkölt") K ZS monogrammal.
Házi kenderfonálból készült fehér takácsszőttes három szőtt piros csíkkal, végein azsúrozással és belehímzett ("mirkölt") K ZS monogram.
[Rekord frissítve: ]