MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ_FRANK JÁNOS

Z. Gács György festőművész kiállítása 1968 Helyszín: Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem Budapest Dorottya utca 8. Idő: 1968 augusztus 23.- szeptember 8. Kiállítást rendezte: Kiállítási Intézmények Fotó: Kónya Kálmán Katalógust tervezte: Katona László Előszó: Frank János Kossuth Nyomda Kiadó: Magyar Hírdető Csipes Antal gyűjteménye Z. Gács György (Bp., 1914. okt. 18. – 1978. máj. 1.): festő, iparművész, egyetemi tanár, Munkácsy-díjas (1956, 1970), érdemes művész (1974). Vaszary János, valamint Szőnyi István szabadisk.-jában tanult. 1934-ben bekapcsolódott a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájába. 1935-től a Képzőművészeti Főisk. növendéke. Előbb Benkhard Ágost tanítványa, majd 1937-től 1940-ig Szőnyi István növendéke volt. Diplomamunkáját Az építészet és a festészet kapcsolata címmel írta; 1940-től 1944-ig tanoncisk.-ban tanított. Több csoportos kiállításon (Szinyei Fiatalok, 1939, 1940; Balatoni Őszi Tárlat, 1940; XVI. Tavaszi Szalon, 1941; Képzőművészek Új Társasága [KÚT] kiállítás, 1943. Csoportkiállítás, 1944) vett részt. A Balatoni Ösztöndíjasok Kiállításán (Nemzeti Szalon, 1942) figyelt fel rá a kritika. 1945-től 1953-ig a Képzőművészeti Gimn.-ban tanított, közben 1950–1952 között az iskola ig.-ja volt. Részt vett a Művészeti Alap, a Képzőművészek Szövetsége létrehozásában, ill. munkájában. 1953-tól az Iparművészeti Főisk.-n a díszítőfestő tanszéket vezette 1965-ig. 1957-ben rendezte első önálló kiállítását. Lazúros technikájú, lendületes grafikákat mutatott be a Fényes Adolf Teremben. Figyelme egyre inkább az építészettel összefüggő képzőművészetre irányult. 1955-ben bízták meg a dunaújvárosi Bartók Kultúrház üvegkupolájának elkészítésével, amelyet több üvegablaka, sgraffito-, műkő- és zománckompozíciója követett (Bp.-i Török u.-i Szabó Ervin Könyvtár, a debreceni Épületgépészeti Technikum). 1965-ben az Iparművészeti Főisk.-n megszervezte a szilikátipari tanszéket, amelynek nyugdíjazásáig (1978) vezetője volt. Közben 1962–1978 között a Képzőművészeti Főisk.-n is tanított. A hatvanas évek közepétől új techikákat honosított meg, figyelme a festészetről mindinkább az üveg, a kerámia, a különféle fémek és a beton felé fordult. 1968-as bp.-i tárlatán már kizárólag üvegplasztikákkal szerepelt. A neokonstruktivizmus szellemében először dekoratív, majd op art és kinetikus műveket alkotott (Közlekedési Múz. üvegablaka, 1966; a Váci u.-i Ofotért üzlet belső terét díszítő Optikai törvények, 1967; a Galaktikák, 1970). Fénymobiljait 1970-ben az Iparművészeti Múz. állította ki. Utolsó munkája, a Bábszínház előcsarnokának falát díszítő üvegkompozíció 1976-ban készült el. 1953-ban jelent meg A festészet technológiája c. könyve, társszerzője volt A képzőművészet iskolája c. kiadványnak (1977). Műveiből emlékkiállítást rendeztek a Bartók Béla úti Galériában (1978. szept.). Autóbaleset áldozata lett. – Irod. Vadas József: Z. G. Gy. (Bp., 1975). (arcanum.hu/Magyar életrajzi lexikon)

Gádor István kiállítása 1984 Kiállítás helyszíne: Helikon Galéria Kiállítás időpontja: 1984 szeptember 14- október 14. Grafika/katalógusterv: Koppány Simon Előszó: Frank János (Budapest, 1925. június 11. – Budapest, 2004. június 13.) Széchenyi-díjas művészettörténész. Fotókat készítette: Nádor Katalin és Szelényi Károly Felelős Kiadó: Néray Katalin Nyomda: Zalai Nyomda Zalaegerszeg A katalógust szerkesztette és a kiállítást rendezte: Herczeg Ibolya Nyelv: Magyar és angol Csipes Antal gyűjtemény Gádor István (Kóka, 1891-Budapest, 1984) 1906-tól Iparművészeti Iskola, mesterei: Lórántfi Antal, Simay Imre, Maróti Géza. 1911 és 1916 között Maróti műtermében, az 1920-as években a Wiener Werkstättében dolgozott, majd 1926-ban tért vissza Magyarországra. 1945 és 1957 között az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára volt. A Siklósi Kerámia Szimpozionon 1972-1973-ban vett részt. 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszeli Világkiállítás, aranyérem; 1961: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1962: Prága, Nemzetközi Kerámia Kiállítás, aranyérem; érdemes művész; 1967: kiváló művész; 1971: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1975: Kossuth-díj; 1976: Szocialista Magyarország Érdemrend. Tagja volt az Országos Képzőművészeti Társaságnak, a Képzőművészek Új Társaságának, az Új Művészek Egyesületének, a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, az Országos Iparművészeti Társulatnak, a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének. A modern hazai kerámia megteremtője. Pályája korai szakaszában groteszk formálású állatszobrokat készített, majd összefoglaló, egyszerűsített formákból építette fel kompozícióit. Munkásságát pályakezdésétől fogva a szobrászi érdeklődés jellemezte. Műveiben feldolgozta a hazai fazekasság motívumvilágát és formakincsét, majd a 40-es évek közepétől bontakozott ki organikus stíluskorszaka. Pályája kései szakaszában a nonfiguratív kifejezésmód felé fordult, elvont nyelvezetű faliképeket is tervezett

Engelsz József ötvös és Szuppán Irén textiltervező iparművészek kiállítása Kiállítás helyszíne: Budapest VII. kerület Rákóczi út 30. Fényes Adolf Terem Kiállítás időpontja: 1960. december 30. - 1961 január 15. Grafika/katalógusterv: Katona László Fotó: Kónya Kálmán Előszó: Frank János Felelős kiadó: Globus Rozványi Márta Kiállítást rendezte: Nyelv: Magyar Csipes Antal gyűjteménye