A_Mit vásárolt Jucika?

A Csemege üzlethálózatot népszerűsítő naptár plakát, amelyiken egy rózsaszín ruhás szőke nő tartja a vállán a csemegekosarat szimbolizáló, papírból kivágott csemege feliratot. A kelléket maga az alkotó, Tóth József Füles készítette. A Csemege Kereskedelmi Vállalat elődjét 1952-ben alapították és egészen rendszerváltásig működött, az után eladták a Julius Meinl cégnek. A hetvenes évek második felétől és különösen a nyolcvanas években a korábbiakhoz képest már túlnyomórészt a grafikai megoldásokat mellőző fotóplakátok hirdették az olyan népgazdasági-népegészségügyi szempontból fontos termékeket is, mint például a tej, sajt, vaj, vagy a népszerű márkákat, mint például a Traubisoda és az általános üzleteket, mint például Csemege-bolt. A Csemege plakát alkotója: Tóth József Füles, a hetvenes évek végének, a nyolcvanas éveknek népszerű reklámfotósa, a fotóplakát kiemelkedő képviselője. Az általa komponált plakátokon általában asszociációkat keltő tárgyakat, fogalmakat kötött össze, azzal a céllal, hogy a néző számára a felismerés élménye világítsa meg a csattanós és humoros reklámüzenetet. Minden egyes munkáját ötletesség, szellemesség jellemzi. Részben Tóth József Fülesnek is köszönhető, hogy a korszak hirdetésein a reklámmondanivaló közvetítésének fontos eszközévé vált a humor, a blikkfang, továbbá a jó szlogen, illetve a márkát hirdető fülbemászó versike. A nyolcvanas évek plakátkészítésének "receptkönyvében" a humor mellett szinte kötelezően elvárt reklámelem volt: a NŐ. Nem véletlenül született az alábbi, nem kevés éllel megfogalmazott reklámrecept a nyolcvanas évekből: „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3).

Trapper farmer reklámszatyor Fehér nejlonszatyor, rajta a farmermárka jellegzetes, western stílusú vörös felirata és a szakállas reklámarc kékkel a zacskóra nyomva. Az 1980-as években nagy újdonságnak és ritkának számított a "nejlonszatyor"-nak nevezett műanyag táska/reklámszatyor. Az évtized közepén ennek a reklámhordozónak a jelentősége még mindig nem volt tisztázva. A reklámszatyor hirdetési értékével a Magyar Reklámszövetség Propagandista szakosztályának keretei között működő Reklámkritikai Fórum is foglalkozott, 1986-ban elemző vizsgálatot folytattak többek között e témában is. Közel 200 vállalat szatyrait vizsgálták meg. Megpróbálták e média ismérveit összefoglalni, szerepét behatárolni. Azt fogalmazták meg, hogy a reklámszatyor a médiastratégia kiegészítő eszköze kellene, hogy legyen. A "merítésből" kiderült, hogy a szatyrok megrendelését többnyire a propagandisták intézték, nem mindig végiggondolt célkitűzésekkel, e reklámhordozó specifikumainak (minimális szövegfelhasználás, vizuális motívumok, jól felismerhető logók, figyelemfelkeltő színek használata, teherbírás, alkalmazhatóságuk) figyelembe vétele nélkül. (Forrás: Frank Erika: Mi van a hazai reklámszatyrokon kívül? Propaganda. Reklám, 1986/2,3, 25-26.) Hazai fejlesztésű és gyártású kultikus ruhadarab a hetvenes-nyolcvanas években: ez a Trapper farmer! 1977-ben mutatta be a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat az őszi BNV-n a Trapper fantázianévre hallgató szövetet és a belőle készült nadrágokat. A Trapper (prémvadász) gyártását 1978-ban kezdték meg. Bevezetését erős reklámkampány kísérte, főszereplője Kocsis Mihály kaszkadőr volt, akit a későbbiekben csak „Trapper Misiként” emlegettek. 1979-ben a Trapperből 50 000 darab fogyott el! A farmerből hiány volt 1977-ben és 1981-ben is, a korabeli tudósítás szerint főként alapanyaghiány miatt. 1983-ban már hamisították is. 2005-ben a Trapper farmert újra gyártani kezdték, az eredeti szabásminta alapján. „Az utóbbi évek egyik legsikeresebb reklámfilmsorozata a Trapper farmeré, s a tv előtt, a mozikban, mindig jókedv, derültség fogadja a hol lóháton, hol libegőn, hol vízisín, hol pedig a víz alól érkező Kocsis Mihály kaszkadőrt.” ̶ írta a Népszava 1979-ben. Divata a külföldi márkás farmerek bejövetelekor kezdett hanyatlani. A farmer közismert plakátját Molnár Kálmán (1943 ̶ 2017) Munkácsy Mihály-díjas magyar tervezőgrafikus készítette még 1979-ben.

Centrum Áruház reklámszatyor, 1982 Narancssárga reklámszatyor, erős műanyagból, a Centrum Áruház közismert logójával. Az 1980-as években nagy újdonságnak és ritkának számított a "nejlonszatyor"-nak nevezett műanyag táska/reklámszatyor. Az évtized közepén ennek a reklámhordozónak a jelentősége még mindig nem volt tisztázva. A reklámszatyor hirdetési értékével a Magyar Reklámszövetség Propagandista szakosztályának keretei között működő Reklámkritikai Fórum is foglalkozott, 1986-ban elemző vizsgálatot folytattak többek között e témában is. Közel 200 vállalat szatyrait vizsgálták meg. Megpróbálták e média ismérveit összefoglalni, szerepét behatárolni. Azt fogalmazták meg, hogy a reklámszatyor a médiastratégia kiegészítő eszköze kellene, hogy legyen. A "merítésből" kiderült, hogy a szatyrok megrendelését többnyire a propagandisták intézték, nem mindig végiggondolt célkitűzésekkel, e reklámhordozó specifikumainak (minimális szövegfelhasználás, vizuális motívumok, jól felismerhető logók, figyelemfelkeltő színek használata, teherbírás, alkalmazhatóságuk) figyelembe vétele nélkül. (Forrás: Frank Erika: Mi van a hazai reklámszatyrokon kívül? Propaganda. Reklám, 1986/2,3, 25-26.) A Centrum Áruházak Magyarország egyik legnagyobb áruházlánca volt, a Skála mellett. Az áruházlánc évtizedeken keresztül árulta termékeit Magyarország nagyobb városaiban. A vállalat 1999-ben fuzionált a Skála Divatházzal. Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet. A rendszerváltást követően a vállalatot privatizálni kezdték. Az 1948-1949-es évek nagy államosításainak a sokéves múlttal rendelkező patinás áruházak is áldozatul estek, és az Állami Áruházak vállalat keretein belül folytathatták tevékenységüket. A vállalat szoros felügyeletet tartott boltjai felett, melyek nem voltak önelszámolók. "Viszonylagos önállóságot csak 1966-tól kaptak az üzletek, mikor megalakult a Centrum Áruházak nagyvállalat. Az üzletek Centrum Áruházként folytatták tevékenységüket. Az élen a Centrum Corvin állt, de több Centrum áruház szerzett magának nagy nevet, ilyen volt az Újpesti Centrum." (Forrás: Kulich Júlia-Török Róbert: "A jó kalmár a világ jótevője". Két évszázad a magyar kereskedelem történetéből. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum, Budapest, é.n.) Szocialista áruházakról képes összefoglaló olvasható: https://welovebudapest.com/toplista/szocialista-aruhazak-egy-letunt-korszak-plazai

Utasellátót reklámozó kártyanaptár 1969-ból. A naptáron karcsú fürdőruhás, csípőre tett kezű nő fotója látható, lent az Utasellátó logója. Naptároldalon: "Hálókocsival mindennap pihenten érkezik" felirat olvasható. Az Utasellátó Vállalat 1948. november 24-én meg működését a MÁV égisze alatt. Alapítólevele szerint a közlekedés valamennyi ágánál jogosult volt kielégíteni az utazóközönség sokoldalú (vendéglátóipari, szállodaipari, élelmiszerkereskedelmi stb.) igényeit. Profiljába tartozott a vasúti restik és éttermek üzemeltetése, jelen volt a buszpályaudvarokon és a hajóállomásokon is. Tevékenységének fontos részét képezte a nemzetközi és belföldi forgalomban nyújtott klasszikus utasellátás az étkező-, háló- és fekvőhelyes kocsikon. Megalapítását követően szolgáltatásainak köre egyre bővült. Megjelent a belföldi és külföldi dunai kirándulóhajókon, valamint a Budapest-Bécs között közlekedő szárnyashajókon is. 1984-től a vállalat biztosította a Donauprinzessin luxus szállodahajó teljes vendéglátását a Budapest-Passau útvonalon. A bécsi hajóállomáson működő Tegethoff étteremben szintén az Utasellátó szakemberei öregbítették a magyar gasztronómia hírnevét. A cég tevékeny részt vállalt parlamenti fogadások és egyéb rendezvények gasztronómiai részének lebonyolításában is. 1986-ban az Utasellátó Vállalat elnyerte az első magyarországi Forma 1-es futamhoz kapcsolódó teljes vendéglátás jogát. Ezen kívül több éven át a cég gondoskodott a Budapest Sportcsarnokban rendezett szilveszteri mulatságok vendégeinek jóltartásáról. 1992-ig az Utasellátó Vállalat valutás hálózattal is rendelkezett. Az Utastourist-üzletekben, pályaudvarokon, a Ferihegyi repülőtéren, egyes szállodákban magyar és külföldi állampolgárok vásárolhattak akkor kuriózumnak számító áruféleségeket dollárért, schillingért, nyugat-német márkáért. 1996. december 1-jén a MÁV Rt. – az 50 éve működő Utasellátó Vállalat utódjaként – megalapította a MÁV Utasellátó Részvénytársaságot. A részvénytársaság megalakulásakor kettévált a mozgó- és az állószolgálat. Az állószolgálat – a pályaudvari büfékkel és éttermekkel – a Resti Kft. kezelésébe került. A mozgószolgálatot továbbra is a MÁV Utasellátó látta el. A járatokban közlekedő étkező-bisztró kocsik üzemeltetését „haszonbéresek” végezték, akik pályázat alapján nyerték el az üzemeltetési jogot. Megalapítását követően szolgáltatásainak köre egyre bővült. Megjelent a belföldi és külföldi dunai kirándulóhajókon, valamint a Budapest-Bécs között közlekedő szárnyashajókon is. 1984-től a vállalat biztosította a Donauprinzessin luxus szállodahajó teljes vendéglátását a Budapest-Passau útvonalon. A bécsi hajóállomáson működő Tegethoff étteremben szintén az Utasellátó szakemberei öregbítették a magyar gasztronómia hírnevét. Csokiroló, „sztaniolba” csomagolt csemege, csatos üveges üdítő; Herendi, Hollóházi logózott porcelánok – ezek ma már több évtizedes vasúti utazásos emlékek. A modern magyar vasúti közlekedés egyik szimbóluma, az Utasellátó és termékei azon kevés vasút- és vendéglátástörténeti emlék tartozik, amely szinte kivétel nélkül mindenkiben nosztalgikus érzetet ébreszt. A kép jelzetlen. Forrás: https://kvik50.uni-bge.hu/utasellato-kiallitas/ http://atszallo.blogspot.com/2008/12/60-ves-az-utasellt-az-utasellt.html

Állami Áruházat reklámozó kártyanaptár 1968-ból. Fotó és grafika kombinációjával komponált kép. Rövid strandköpenyes, kiscipős, kontyos fiatal nő néz a rajzolt vidám arcú napba. Jobbra lent az áruház háromszögletű logója látszik. A hatvanas évekre jellemző fotó-grafikus megoldású reklámnyomtatvány. Naptároldalon: "Minden idényben vegye igénybe az Állami Áruházat" reklámszöveg olvasható. Az 1949-ben létrehozott Állami Áruházak Nemzeti Vállalatnak tizenkét egységét saját nevükön ismerte a vásárlóközönség (Lottó, Otthon, Verseny, Csillag stb.), az "Állami" az újpestihez köthető. A kép jelzetlen.

Állami Áruházat reklámozó kártyanaptár 1968-ból. Fotó és grafika kombinációjával komponált kép. Bundás nő csomagot és seprűt tartó hóember állát cirógatja. Középtájon az áruház háromszögletű logója látszik. A hatvanas évekre jellemző fotó-grafikus megoldású reklámnyomtatvány. Naptároldalon: "Minden idényben vegye igénybe az Állami Áruházat" reklámszöveg olvasható. Az 1949-ben létrehozott Állami Áruházak Nemzeti Vállalatnak tizenkét egységét saját nevükön ismerte a vásárlóközönség (Lottó, Otthon, Verseny, Csillag stb.), az "Állami" az újpestihez köthető. A kép jelzetlen.

Állami Áruházat reklámozó kártyanaptár 1968-ból. Fotó és grafika kombinációjával komponált kép. Divatos őszi kabátos, körömcipős nő a képből kitekintve áll, mögötte palettát tartó festőfigura. Festőállványán az áruház háromszögletű logója látszik. A hatvanas évekre jellemző fotó-grafikus megoldású reklámnyomtatvány. Naptároldalon: "Minden idényben vegye igénybe az Állami Áruházat" reklámszöveg olvasható. Az 1949-ben létrehozott Állami Áruházak Nemzeti Vállalatnak tizenkét egységét saját nevükön ismerte a vásárlóközönség (Lottó, Otthon, Verseny, Csillag stb.), az "Állami" az újpestihez köthető. A kép jelzetlen.

Állami Áruházat reklámozó kártyanaptár 1965-ből A naptáron felirat: "Választék minőség". Grafikai naptár. Karikatúra stílusban megrajzolt női figura miniszoknyában dobozt emel le a jelzésszerűen ábrázolt polcról. A színek és a geometrizáló kompozíció a hatvanas éveket idézi. Lent az Állami Áruház logója látható. Az 1949-ben létrehozott Állami Áruházak Nemzeti Vállalatnak tizenkét egységét saját nevükön ismerte a vásárlóközönség (Lottó, Otthon, Verseny, Csillag stb.), az "Állami" az újpestihez köthető.

Centrum áruházak kártyanaptár, 1970 A társaság eredete 1882-re vezethető vissza, Magyarország első áruháza, a „Guttman Jakab" megnyitásához. A vállalat történetének fontos állomása volt a Párizsi Nagyáruház (későbbi nevén Divatcsarnok) megnyitása, melyet 1926-ban a Corvin Áruház követett. Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet. A rendszerváltást követően a vállalatot privatizálni kezdték. 1991-ben az átszervezést követően a vállalat Centrum Áruházak Kft. néven működött, később részvénytársasági formát vett fel. 1997-ben tulajdonosváltás történt, mivel a német Tengelmann tulajdonban lévő Skála Coop Rt. többségi tulajdont szerzett a Centrum Rt.-ben. Az új vezetés 1999-ben úgy döntött, hogy a Skála és a Centrum Áruházak egyesüljön, és így létrejött a Skála és Centrum Rt. Ezt követően a két áruházlánc profilja keveredni kezdett, de a domináns fél végül a Skála lett, és a Centrum Áruházakat felváltotta a Skála márkanév. 2001-ben sok áruház zárt be. 2005-ben a vállalati vezetés belátta, hogy nem váltak valóra a reményeik, és az áruházak eladása mellett döntöttek, négy kivételével az összes áruházat eladták. Jelenleg az áruházak a Skála áruházlánc áruházaiként működnek. (Wikipedia) A kártyán sárga alapon fekete ruhás eladó segít rá a zöldruhás "Jucikára" egy kabátot. Az eladó ruhája háromszög alapon a CENTRUM ÁRUHÁZAK FELIRATTAL maga az áruház logója. A kép jelzetlen.