A_Mit vásárolt Jucika?

Budapesti Háztartási és Illatszerboltok kártyanaptár 1975 Takarító-, tisztító és mosószerek, padló, szőnyeg, -bútorápolók és a háztartásban szükséges cikkek kaphatók a Budapesti Háztartási és Illatszerboltokban. 1961-ben létrejött az Illatszer és Kozmetikai Vállalat, amelybe beolvasztották az Elida Szappangyárat és a BIP-et is. A létrehozott nagyvállalat a hajdani Baeder Rt. jogait is birtokolta, így 1981-ben felvehette Caola nevet. A vegyipari vállalat termékei közt volt például a Baba- és a Gabi termékcsalád, illetve licence alapján szintén itt gyártották a Nivea- és az Axe termékeket is. A fehér háttér előtt egy szőke, házias modell fotója látható, amint egy kitisztítandó vörös szőnyegen mosolyogva ül, eldöntendő, hogy a mellette kiállított háztartásvegyipari cikkek és a poroló, vödör, szemétlapát közül melyiket válassza. A képen nem jelenik meg sem a jártyát kiadó vállalat neve, sem emblémája, sem címe, csak jókívánsága: BOLDOG ÚJ ÉVET. A kép jelzetlen.

Röltex kártyanaptár, 1973 A kártyanaptáron az akkori divatnak megfelelő öltözékben, kötött nejlonpulóverben Pataki Ági, a Fabulon reklámarca - később sztármanöken - látható. Arca alig felismerhető, parókában van. Az alak diagonális beállítása, a kék-piros-fehér színek kontrasztját hangsúlyozó felső, a modell kezében tartott piros telefon a naptár kompozícióját esztétikai értelemben más kártyanaptárak képi megoldása fölé emeli. A vállalatok reklámköltségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A szocializmus idején ismert bolthálózatnak számított a rövidáru-féleségek és lakástextíliák kiskereskedelmére 1950-ben alapított Röltex állami vállalat. A közel 50 üzlettel rendelkező vállalat 1989-ben részvénytársasággá alakult. A bolthálózata gyorsan apadt. A Röltex ismertségéhez első reklámplakátja is hozzájárult. A Röltex Rózsi kedves fiuráját ábrázoló plakátot Mallász Gitta (Mallász Margit Eugénia) és Rusznyák Erzsébet grafikusok készítették az 1950-es években. A reklám a Röltex méteráru, lakástextil kereskedést hirdeti a szabáshoz, kötéshez és varráshoz szükséges eszközök megjelenítésével. (lásd: https://hu.museum-digital.org/index.php?t=objekt&oges=277421) A kép jelzésnélküli.

Budapesti Háztartási és Illatszerboltok kártyanaptár 1975 Takarító-, tisztító és mosószerek, padló, szőnyeg, -bútorápolók és a háztartásban szükséges cikkek kaphatók a Budapesti Háztartási és Illatszerboltokban. 1961-ben létrejött az Illatszer és Kozmetikai Vállalat, amelybe beolvasztották az Elida Szappangyárat és a BIP-et is. A létrehozott nagyvállalat a hajdani Baeder Rt. jogait is birtokolta, így 1981-ben felvehette Caola nevet. A vegyipari vállalat termékei közt volt például a Baba- és a Gabi termékcsalád, illetve licence alapján szintén itt gyártották a Nivea- és az Axe termékeket is. A fehér keretes kártyán kék háttér előtti fotón manöken erősen dekoltált ruhában ajánlja a vállalat különféle háztartásvegyipari tisztítószereit. A kártyán nem jelenik meg sem a kiadó vállalat neve, címe, sem emblémája, csak üzenete: BOLDOG ÚJ ÉVET A kártya jelzetlen.

Utasellátó Vállalat kártyanaptár 1978 Az Utasellátó Nemzeti Vállalat alapítólevelét 1948. november 20-án fogadták el, és november 24-én a vállalat hivatalosan megkezdte működését. Az utasellátás története azonban ennél sokkal régebbi múltra nyúlik vissza, egyidős magával a modern értelemben vett tömegközlekedéssel. Az Utasellátó szerepet játszott Magyarország óvatos nyitásában is a nyugat felé az 1960-as évek elejétől. A cég 1962-től a Budapest-Bécs között közlekedő nemzetközi szárnyashajó járaton szolgálta ki az utasokat. Az 1984-től már a Budapest-Passau útvonalon közlekedő nyugat-német Donauprinzessin (1983) luxus szállodahajón is a vállalat biztosította az ellátást. Nyaranta a Rákóczi (1964) és a Táncsics (1963) kirándulóhajók állandó bérlője volt az Utasellátó, amely a bécsi hajóállomás éttermét is működtethette. Az 1900-as évek második felében gyakorlatilag nyugdíjig tartó életformát jelentő utasellátózásból egész felszolgáló- és szakács korosztályok nőttek ki, amelyek a szakma mestereit adták az ifjaknak. Számos szakács és pincér ifjú több évtizedes munka után igazgatói beosztásból ment nyugdíjba. Az Utasellátó nagyon ismert és elismert márkának számított. A kártya fotóján az előtérben két, utazáshoz lezseren öltözött manöken az Utasellátótól vásárolt szörpöt, brióst és csokoládét tart kezében. A háttérben az autómata sor előtt egy férfi fog a gépből vásárolt , feltehetően szintén üditőitallal telt műanyag poharat. A kép alsó részén jelenik meg a cég emblémája: fehér alapon fekete keretes szárnyban szintén fekete betűkkel: UTASELLÁTÓ. Alatta fehér betűkkel: 30 ÉVE AZ UTAZÓKÖZÖNSÉG SZOLGÁLATÁBAN. A kép jelzetlen.

Skála kártyanaptár , 1978 Egy lépéssel a divat előtt Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház. A kártyanaptáron Komjáthy Ágnes („Skála Ági”) látható farmer overallban. A kedves arcú modell éveken keresztül a cég háziasszonya volt. A fotó bal felső sarkában a Skála emblémája látható. A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. A Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat 1979-ben alakult az ÁFÉSZ-ek közös tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat egyesülésével. Az 1980-as években valóságos Skála-birodalom jött létre. A vállalat sok nagy- és kiskereskedelmi szervezetet olvasztott magába, a játékgépek üzemeltetésétől a televízió-gyártásig szinte mindennel foglalkozott. Igazgatója Demján Sándor volt. Elmosódott természetet ábrázoló kép előtt szürke overálban lépked Skála Ági, a bal felső sarokban a kék-pink Skála embléma, a bal alsóban fehér felirat: Egy lépéssel a divat előtt látható. A kép jelzetlen.

Skála kártyanaptár ,1979 Ragaszkodó illat . Skála Szövetkezeti Nagyáruház A kártyanaptáron Komjáthy Ágnes („Skála Ági”) látható rózsaszín törölközőbe csavart hajjal, előtte Skála márkájú tisztálkodószerek. A kedves arcú modell éveken keresztül a cég háziasszonya volt. A alsó sávjában a Skála emblémája látható. Mellett szöveg: "Ragaszkodó illat". A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. A Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat 1979-ben alakult az ÁFÉSZ-ek közös tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat egyesülésével. Az 1980-as években valóságos Skála-birodalom jött létre. A vállalat sok nagy- és kiskereskedelmi szervezetet olvasztott magába, a játékgépek üzemeltetésétől a televízió-gyártásig szinte mindennel foglalkozott. Igazgatója Demján Sándor volt. Halványkék háttér előtt a Skála Áruház reklámarca, "Skála Ági" reklámozza a Skála márkanevű piperecikkeket, habfürdőt, szappant, dezodort. Az alsó részen fehér alapon a Skála kék-vörös emblémája és felirat látható: Ragaszkodó illat. A kép jelzetlen.

Első Vegyi Industria Szövetkezet kártyanaptár 1980 Eszkimó fagyálló folyadék Első Vegyi Industria (EVI) ZRt. jogelődje, az Első Vegyi Ktsz. 1948-ban alakult háztartás-vegyipari termékek és ipari segédanyagok gyártására. Az 1978-ban megkezdett teljes rekonstrukció lehetővé tette a termékskála bővítését gyógyszeripari intermedierekkel. A szövetkezet 1992. december 31.-vel zárt alapítású részvénytársasággá alakult. A vállalatnál az elmúlt évtizedek alatt számos szabadalmaztatott eljárás került kifejlesztésre, melyekből jelenleg tizenegyet használnak. A kártya fotóján egy fehérbundás hölgy támaszkodik egy szintén fehér személyautó nyitott ajtajának. Bal kezében egy Eszkimó feliratos flakont tart, alatta a felirat: ESZKIMÓ FAGYÁLLÓ HŰTŐFOLYADÉK. A kép jelzetlen.

Utasellátó Vállalat kártyanaptár 1980 Az Utasellátó Nemzeti Vállalat alapítólevelét 1948. november 20-án fogadták el, és november 24-én a vállalat hivatalosan megkezdte működését. Az utasellátás története azonban ennél sokkal régebbi múltra nyúlik vissza, egyidős magával a modern értelemben vett tömegközlekedéssel. Az Utasellátó szerepet játszott Magyarország óvatos nyitásában is a nyugat felé az 1960-as évek elejétől. A cég 1962-től a Budapest-Bécs között közlekedő nemzetközi szárnyashajó járaton szolgálta ki az utasokat. Az 1984-től már a Budapest-Passau útvonalon közlekedő nyugat-német Donauprinzessin (1983) luxus szállodahajón is a vállalat biztosította az ellátást. Nyaranta a Rákóczi (1964) és a Táncsics (1963) kirándulóhajók állandó bérlője volt az Utasellátó, amely a bécsi hajóállomás éttermét is működtethette. Az 1900-as évek második felében gyakorlatilag nyugdíjig tartó életformát jelentő utasellátózásból egész felszolgáló- és szakács korosztályok nőttek ki, amelyek a szakma mestereit adták az ifjaknak. Számos szakács és pincér ifjú több évtizedes munka után igazgatói beosztásból ment nyugdíjba. Az Utasellátó nagyon ismert és elismert márkának számított. A fehér keretes kártya fotóján egy vonat vetett ágyas hálókocsiját mutatják, ahol az alsó ágyon egy fekete hálóruhás hölgy, a felsőn zöld pizsamás férfi készül a kalauz kínálta reggelit elfogyasztani. A fotó alatti ismertetés: MINDEN IDŐBEN MINDENHOL, alatta az cég szárnyas emblémája: UTASELLÁTÓ A kép jelzetlen.

Skála Coop kártyanaptár, 1980 A kártyanaptáron a Skála Coop térbeli emblémájára két reklámhölgy, támaszkodik. Balra a kedves arcú modell, Komjáthy Ágnes („Skála Ági”), aki éveken keresztül a cég háziasszonya volt. A fotó alatt az Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat felirat olvasható. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. A Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat 1979-ben alakult az ÁFÉSZ-ek közös tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat egyesülésével. Az 1980-as években valóságos Skála-birodalom jött létre. A vállalat sok nagy- és kiskereskedelmi szervezetet olvasztott magába, a játékgépek üzemeltetésétől a televízió-gyártásig szinte mindennel foglalkozott. Igazgatója Demján Sándor volt.

FERROVILL - Észak-Dunántúli Vas, Műszaki Kereskedelmi Vállalat kártyanaptár 1980 A kártya színes fotóján egy fülhalgatós hölgy ujját szájára téve csendre intve szalagos magnót hallgat. Akkoriban ez nagyon elterjedt és népszerű volt. A kazettás magnók megjelenésével a használatuk visszaszorult. Néhány lelkes zenerajongó és gyűjtő még most is ezeket hallgatja. Az alsó részén jelenik mega hirdető emblémája: lekerekített háromszögben a rövidített cégnév: FERROVILL, fölötte iránytűvel. A kártyán nem szerepel sem a teljes cégnév, sem annak elérhetősége. A kép jelzetlen.

Traubisoda, kártyanaptár, 1981 A fotón egy szőke hajú, kék inges nő áll, Traubisodás üveget tartva a kezében. A modell ingjének dekoltázsa erotikussá teszi a képet. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. Gyakran egy-egy termékcsalád arcává vált az őt reklámozó hölgy. A modellek, akik főállás mellett űzték ezt a tevékenységet, maguk készítették sminkjüket és saját ruháikban álltak a kamera elé, ezért egy elérhető ideált állítottak a vásárló nők elé. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Sztár megjelenése után egy évvel, 1971-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) egy szőlőízű osztrák szénsavas üdítőital, a Traubisoda gyártását forgalmazását kezdte meg. A balatonvilágosi üzemben gyártott italhoz osztrák aromakompozíciót és saszla csemegeszőlőből készült magyar must-sűrítményt használtak. Az osztrák Lenz Moser találmánya, a Traubisoda, a hetvenes évek hazai üdítőital választékában kiemelkedőnek számító minőséget és gyümölcstartalmat képviselt – nem csekély energiatartalommal együtt. „A Traubisoda kémiai tartósítás nélkül készült, must, cukor, citromsav, aromakompozíció és szénsavtartalmú víz keverésével. Alkoholmentes, szőlőcukortartalma miatt fogyasztása rendkívül egészséges, enyhén savanykás ízű, a szomjúságérzetet azonnal megszünteti. Előnyösen vegyíthető más italokkal, cocktail, vagy úgynevezett „long drink” készítésére kiválóan alkalmas.” – írták a Traubi ismertetőjében, negyven esztendeje. A Traubisoda szénsavas szőlőlé reklámja az első, a kor igényei szerint már szellemesnek számító üdítőital reklám: „Mi is őt szeretjük… csakis őt szeretjük… Traubit akarunk! Gyerekek, talán inkább kérünk! Traubit kérünk! Hurrá!” (Forrás: Csíki Sándor: ÜDÍTŐITAL TÖRTÉNELEM – Sztár, Traubisoda, Márka, Colahttps://foodandwine.hu/2015/04/11/uditoital-tortenelem-sztar-traubisoda-marka-cola/)

Húsipar, újévi kártyanaptár, 1981 Hátoldalon: Naponta találkozik a termékeinkkel A felülnézetből készült fotón piros háttér előtt fehér pólós nő térdel, pólóján a Gutes aus Ungarn (Jó dolgok Magyarországról) felirat olvasható. Kezében tál, rajta húsipari termék: paprikás szalámi friss zöldségekkel: paprikával, paradicsommal. A képen a korban sokat szerepeltetett modell, Bíró Ica látható. Az 1980-as években rengeteg - enyhén erotikus - reklámfotó, plakát, hirdetés készült róla. A hetvenes évek második felétől és különösen a nyolcvanas években a korábbiakhoz képest már túlnyomórészt fotóplakátok hirdették az olyan népgazdasági-népegészségügyi szempontból fontos termékeket is, mint például a tej, sajt, vaj, vagy ez esetben a szalámi, valamint a népszerű márkákat (például a Traubisoda) és az általános üzleteket (például Csemege-bolt). A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. Gyakran egy-egy termékcsalád arcává vált az őt reklámozó hölgy. A modellek, akik főállás mellett űzték ezt a tevékenységet, maguk készítették sminkjüket és saját ruháikban álltak a kamera elé, ezért egy elérhető ideált állítottak a vásárló nők elé. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A kártyanaptárak terjesztésének csúcsideje az újév körüli hetekre esett. Ebből következően e reklámhordozók újévi üdvölőlapként is szolgáltak. Ilyen minőségükben a kártyanaptárok ábrázolázolásmódja érthetően több szabadságot, humort, asszociációt engedtek meg más reklámhordozókhoz képest. Az újévi kártyanaptár az ajándékozás kötetlen gesztusához kötődött, ezért kevésbé tárgyszerű megfogalmazás is megengedhető volt. "Itt pl. inkább helyük van a hiányos öltözetű csinos lányoknak, mint mondjuk egy műszaki jellegű prospektus borítóján!" A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5)

Skála Coop kártyanaptár 1981 A kártyanaptáron a Skála Coop emblémás napernyő előtt két fürdőruhás reklámhölgy pucsit. Balra a kedves arcú modell, Komjáthy Ágnes („Skála Ági”), aki éveken keresztül a cég háziasszonya volt. A fotó alatt az Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat felirat olvasható. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. A Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat 1979-ben alakult az ÁFÉSZ-ek közös tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat egyesülésével. Az 1980-as években valóságos Skála-birodalom jött létre. A vállalat sok nagy- és kiskereskedelmi szervezetet olvasztott magába, a játékgépek üzemeltetésétől a televízió-gyártásig szinte mindennel foglalkozott. Igazgatója Demján Sándor volt.

Minőségi Cipőgyár, MINO kártyanaptár, 1983 A kép modellje Kristyán Judit manöken volt. Az 1980-as években őt tartották a legszebb lábú magyar modellnek, ezért többek között a Minőségi Cipőgyár termékeit, a Mino-cipőket is ő reklámozta. Sikerét a Kálvin téren látható óriásira felnagyított Mino ­plakátnak is köszönhette. A plakát, melyet Bakos István grafikusművész alkotott az emblematikussá vált Fabulon-mozaik mellett helyezkedett el. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. Gyakran egy-egy termékcsalád arcává vált az őt reklámozó hölgy. A modellek, akik főállás mellett űzték ezt a tevékenységet, maguk készítették sminkjüket és saját ruháikban álltak a kamera elé, ezért egy elérhető ideált állítottak a vásárló nők elé. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Minőségi Cipőgyárat 1976-ban alapították. A budapesti székhelyű, egykori állami vállalatnak Csengeren működött az egyik üzemegysége, ahol cipőfelsőrészeket és késztermékeket gyártottak. Magyarországon a 80-as évek közepén még mintegy 40 millió pár cipőt állítottak elő, és a teljes volumen 70-80%-át a Szovjetunióba exportálta az ország. A Minőségi Cipőgyár már a rendszerváltást sem élte meg: 1987-ben felszámolták. (Forrás:Supply Chain Monitor, 2017. szeptember. https://www.scmonitor.hu/cikk/20171013/kis-labak-nagy-eselyek)

Globus Budapesti Konzervgyár kártyanaptára 1986-ból. Fehér fürdőruhás nő átlátszó táskájában különféle konzerveket tart. A reklámfotón a nyolcvanas évek szinte kötelezően elvárt reklámelemeként egy csinos nő látható. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). A korszak reklámhordozóin szereplő nők mind fiatalok, öltözékük is ezt tükrözi. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelennek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. A Globus reklámja a műfaj konszolidáltabb darabjai közé tartozik. A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Globus Konzervgyár a Globus Konzervipari Zrt. egykori gyártelepe Budapest X. kerületében a Maglódi út 47. alatt volt, ahol 2009 óta nem folyik termelés. 2019-ben ezen a címen a Globus lőtér található. A gyártelep eredetileg sörgyárnak épült 1912-ben, melyben a Fővárosi Serfőző működött. 1943-ban vásárolta meg a Dreher Sörgyárak Zrt., később pedig a mai Globus Konzervipari Rt.-hez került. A termelés 2009-ben szűnt meg, mikor a Globus eladta védjegyeit egy csehországi cégnek és bezárta a gyárat.[2] A Globus székháza ugyanakkor továbbra is a telep területén van. A telep épületein jól látható az építtető Fővárosi Serfőző védjegye, egy kör alakú eozinmázas koszorúban „Véd-jegy Mátyás király” feliratú, Mátyás királyt ábrázoló profilkép, amit a pécsi Zsolnay porcelángyárban készítettek 1914 körül.

Dél-pest megyei ÁFÉSZ kártyanaptár 1986 A képen egy hosszú hajú, ruhátlan nő ÁFÉSZ emblémával takarja magát. Balra fent: Dél-Pest megyei, jobbra lent: Cegléd feliratok. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Nem egyedi esetként még az Állami Biztosító, a Centrum Áruházak, vagy ahogy ezen a lapon látható, az ÁFÉSZ is meztelen nővel reklámozta magát. (A reklámozás ezen módja is a kor lenyomatának tekinthető.) „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) Az ÁFÉSZ a rendszerváltás előtti Magyarországon elterjedt, elsősorban a vidéki boltokat üzemeltető szövetkezetek egységes neve, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet rövidítése. Területileg és helyi szinten is több ÁFÉSZ működött, de például szövetkezetekbe tömörültek a fodrászok, cukrászok, cipészek stb. is.

A Divatcsarnok prospektusa az 1960-as évek elejéről. IA kiadványban ismert színészek hirdetik a Divatcsarnok termékeit. A címlapon Krencsey Marianne színésznő látható, aki a 1954-es Liliomfi című filmmel robbant be a köztudatba. A rendhagyó árukatalógusban Lórán Lenke, Zenthe Ferenc, Rátonyi Róbert színészek mellett Tichy Lajos legendás magyar labdarúgó, edző, középcsatár is megjelenik a Divatcsarnok egy-egy öltözékét hirdetve. A címlapon a művsznő aláírása felett a Divat a Divatcsarnokból szöveg olvasható. A Divatcsarnok elődje a Párisi Nagy Áruház volt, melyet egy testvérpár: Goldberger Jakab és Sámuel alapított. Az akkori Kerepesi és Klauzál utca sarkán álló Nagy Áruház 1898-ban nyitotta meg kapuit, nem sokkal ezután már az egymilliomodik vevőt ünnepelték. Az épület 1903-ban leégett, ezt követően Goldbergerék az Andrássy úton nyitották meg újra áruházukat. A második világháborúban az árusítás megszűnt. Az államosítással az Állami Áruházak Vállalat tulajdonába került. Az addig raktárként használt épület 1964-ben nyílt meg ismét áruházként Divatcsarnok néven. 1966-ban a Centrum Áruházak kötelékébe került az üzlet. (Forrás: Kulich Júlia-Török Róbert: A jó kalmár a világ jótevője". Két évszázad magyar kereskedelem történetéből. MKVM, BUdapest)

Állami Biztosító, kártyanaptár 1984 A képen egy szőke hajú, piros fejpántos, ruhátlan nő áll, aki az Állami Biztosító emblémával takarja magát. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Nem egyedi esetként még az ÁFÉSZ, a Centrum Áruházak, vagy ahogy ezen a lapon látható, az Állami Biztosító is meztelen nővel reklámozta magát. (A reklámozás ezen módja is a kor lenyomatának tekinthető.) Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. A képen látható modell hasonló beállításban hirdeti a Centrum Áruházat is. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A magyar biztosítás története A XIV. században Magyarországon a céhek létrehozták a pénztári alapot. A tagok részére a felhalmozott pénzalapból árvasági, temetkezési, öregségi, betegségi, özvegyi segélyt nyújtottak a tagoknak illetve hozzátartozójuknak. A gabonaszállítás hatására Magyarországon is elérhetővé vált a XVIII. században a szállítmány biztosítás, mely a Rév-Komáromi Hajózást Biztosító Társaság létrejöttét eredményezte. A hazai biztosítási piac alaptulajdonsága volt a külföldi tőke aktív jelenléte. Ez a jelenlét a gazdaságunk elmaradásának volt köszönhető. Az első biztosítási társaságot Magyarországon 1831-ben alapították meg Triest Általános Biztosító Társulat pesti képviseletével. A modern magyar biztosítás Magyar tulajdonban lévő társaság 1857-ben alakult Első Magyar Általános Biztosító Társaság néven, ebben számos főnemes, főrend, és egyházi vezető vett részt köztük Deák Ferenc is. 1858-ban elteltével megalakult a gyári viszontbiztosítási egyezmény a Generali vezetésével. Magyarországon 1860-ban 8 társaság, 1895-ben 12, 1900-ban 18 biztosító működött. 1913-ban 114 biztosító vállalat, 1938-ban 49 magánbiztosító társaság működött hazánkban. A világháború közötti folyamatok A háborúk sajnos akadályt szültek a fejlődésnek, a világválságot követő pénzromlás a biztosítók állományait teljes mértékben felszámolta, ennek hatására a bizalom is eltűnt. 1946-ban újraszervezték állományukat és helyre álltak a biztosítók. 1948-ban a biztosítási piacot állami irányítás alá vonták. 1949. június 20.: az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat (ÁB) alapítása 1986-ban elfelezték a magyar Állami Biztosítót, nem függetlenül a szintén akkor létrehozott kétszintű bankrendszertől, és a különböző piaci reformpróbálkozásoktól. A lakás- és életbiztosítási állományt a ma Aegonként ismert Állami Biztosító, a gépjármű- és vállalati biztosításokat pedig a ma Allianzként ismert Hungária Biztosító vitte tovább. A két biztosító egykori erőfölényének utóhatásai évtizedekkel a szakadás és a privatizáció után is érződnek a biztosítási piacon. (Forrás: https://www.biztoshely.hu/magyar-biztositas-tortenete.html)

Centrum Áruházak kártyanaptár, 1983 A képen egy szőke hajú, ruhátlan nő áll, aki a Centrum emblémájával takarja magát. A modell, Bálint Ági, több cég reklámarca is volt, szerepelt a Csemege vagy az Állami Biztosító reklámjain. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Nem egyedi esetként még az ÁFÉSZ, az Állami Biztosító, vagy ahogy ezen a lapon látható, a Centrum Áruházak is meztelen nővel reklámozta magát. (A reklámozás ezen módja is a kor lenyomatának tekinthető.) Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. A képen látható modell hasonló beállításban hirdeti az Állami Biztosítót is. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Centrum Áruházak Magyarország egyik legnagyobb áruházlánca volt, a Skála mellett. Az áruházlánc évtizedeken keresztül árulta termékeit Magyarország nagyobb városaiban. A vállalat 1999-ben fuzionált a Skála Divatházzal. Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet. A rendszerváltást követően a vállalatot privatizálni kezdték. Az 1948-1949-es évek nagy államosításainak a sokéves múlttal rendelkező patinás áruházak is áldozatul estek, és az Állami Áruházak vállalat keretein belül folytathatták tevékenységüket. A vállalat szoros felügyeletet tartott boltjai felett, melyek nem voltak önelszámolók. "Viszonylagos önállóságot csak 1966-tól kaptak az üzletek, mikor megalakult a Centrum Áruházak nagyvállalat. Az üzletek Centrum Áruházként folytatták tevékenységüket. Az élen a Centrum Corvin állt, de több Centrum áruház szerzett magának nagy nevet, ilyen volt az Újpesti Centrum." (Forrás: Kulich Júlia-Török Róbert: "A jó kalmár a világ jótevője". Két évszázad a magyar kereskedelem történetéből. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum, Budapest, é.n.) Szocialista áruházakról képes összefoglaló olvasható: https://welovebudapest.com/toplista/szocialista-aruhazak-egy-letunt-korszak-plazai

Egy cipőbolt igényes, az aktuális politikai események alkalmából berendezett kirakata látható.

Két hölgy látható egy felvonuláson.

Egy cipőbolt igényes, az aktuális politikai események alkalmából berendezett kirakata látható.

Egy cipőbolt igényes, az aktuális politikai események alkalmából berendezett kirakata látható.

A Szivárvány Áruház augusztus 20-a alkalmából berendezett kirakata.