A_Mit vásárolt Jucika?

Fabulon kéz és testápoló, márkaplakát Jlezés nélkül. Balra fent a Mahir akkori logója. Sárga alapon félmeztelen, világos alsóneműben ülő nő háta látszik. Középtájt a Fabulon márkanév, alatt a termék típusa "kéz és testápoló" olvasható. A hetvenes évek második felétől és különösen a nyolcvanas években már túlnyomórészt a grafikai megoldásokat mellőző fotóplakátok hirdették a különféle termékeket. A kor ismert, iskolateremtő művésze Finta József (1931–1994) tervezőgrafikus, reklámfényképész volt, aki többek között az első hazai reklámkampány márkájának, a Fabulonnak betűsorát is megalkotta. A hetvenes évek az öltözködési kultúra szempontjából is egy új, a korábbi kötöttségeket elvető korszak kezdetét jelentette, elfogadottá vált például a miniszoknya, a forrónadrág stb. viselete. Mindez – megspékelve a korszak zenei és szexuális forradalmának hatásával – a reklámok képi világát, a hirdetéseken szereplő nőképet is nagymértékben megváltoztatta. Nem egyszer hiányos öltözetű nők is megjelennek a reklámnyomtatványokon. Ez a plakát ennek a típusnak egy visszafogott, ízléses példája, az ekkoriban kedvelt sárga alap színe inkább festményszerűvé teszi a képet, mint erotikussá. A Fabulon-story 1971-ben a Kőbányai Gyógyszerárugyár (1948 előtt: Richter Gedeon Rt.) kozmetikumokkal kezdte bővíteni termékeinek palettáját, így született meg a Fabulon termékcsalád. A hazai reklámtörténetben az első nagyszabású kampánysorozat e márkához köthető. Fabulon betűsort Finta József (1931 – 1994) tervezőgrafikus, reklámfényképész alkotta. Az arculat fontos eleme volt Pataki Ágnes manöken arcképe, aki olyannyira összefonódott a márkával, hogy Fabulon Ágiként is emlegették. "Eredetileg egy fotós lány, Németh Andrea vizsgasorozatához készült a felvétel. A képekben azonban a lány tanára, Finta tanár úr fantáziát látott és felajánlotta őket a Kőbányai Gyógyszergyárnak, ahol Veres Marika, a gyár PR-igazgatója felfedezett. Így nemsokára plakátokon láttam viszont magam, s egy csapásra a Fabulon kozmetikumok arca lettem, tulajdonképpen véletlenül.” (Pataki Ági) „…úgy gondolom, hogy sokkal inkább a nőkre voltam hatással, mint a férfiakra. Az nem véletlen, hogy egy női kozmetikai szer arcának választottak. A szakember, aki engem erre kiszemelt, nő volt, és olyan arcot keresett, amivel a nőket lehet megcélozni…” (Pataki Ági) A Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Magyar Hirdető közös munkájával, dr. Veres Gáborné reklámszakértő, tanácsadó közreműködésével nagyszabású reklámkampányba kezdtek a Fabulon népszerűsítésére. Az esztétikus felirat, az ikonikus arc és a Mahirben született fülbemászó szlogen ̶ „Fabulon a bőre őre, Ezt használja nyakra, főre!” ̶ együttes alkalmazásán túl, számos olyan lehetőséget kihasznált a Fabulon reklámkampány, ami által joggal tekinthető fordulópontnak a magyar reklámiparban. Felismerték a csomagolás fontosságát, formatervezőkkel terveztették meg a flakonokat, tubusokat és más csomagolóeszközöket. A boltok önkiszolgáló rendszere miatt a tervezésnél szempont volt, hogy feltűnő, csalogató csomagolások szülessenek. A praktikusság olyan szempontjaira is odafigyeltek, mint például, hogy a leginkább csúszós kézzel megfogott naptejes flakonnak érdemes olyan formát adni, ami meggátolja, hogy az kiessen a használó kezéből. A Fabulon-kampány során használták az árukapcsolás lehetőségét is, így például Medicor kvarclámpához ajándék Fabulon napozó krémet adtak a Keravillban. A testápoló megjelenésekor például két hétig azt kizárólag a Luxus Áruházban lehetett beszerezni. (A ma mindennapos testápoló kifejezést is a Fabulon használta először). A hagyományosa reklámeszközökön túl (feliratos napernyők, műanyag szatyrok, táblák, hirdetések, rádió és tv reklám, prospektus) olyan szenzációnak számító attrakciókat is bevetettek, mint például a Fabulon szót kiíró repülő a Balaton fölött. Pataki Ági, mint a Fabulon arca több mint két évtizeden át tekintett le a Kálvin térre. A reklámmozaikot, az avantgárd képzőművész, Erdély Miklós készítette 1982-ben. A különleges technikával készült fotókerámia teljesen fagyálló, tisztítható volt és az évek során sem fakult ki. A művész a kép minden kerámiadarabkáját egyenként válogatta ki, s ezeket összeillesztve alkotta meg művét. A Kálvin téri mozaikhirdetést 2000-ben távolították el a tűzfalról. Hiányát a járókelők nehezen szokták meg, hiszen sokak szemében ez a kép több volt, mint reklám. „Fabulon kéz és testápoló. Egész bőrének őre! Rendszeres használata a bőrt rugalmassá, simává, a kiszáradt kézbőrt finom tapintásúvá teszi. A bőrbe dörzsölve azonnal felszívódik, a fürdés vagy mosakodás során elveszett zsírréteget pótolja.”

Molnár Kálmán: Trapper farmer, plakát 1979, Szikra Nyomda A plakáton egy szakállas férfi, a poros vadnyugatot idéző háttér előtt áll, lazán, csipőre tett kézzel, bal kezének hüvelykujját felemelve. A felirat az olasz spagetti western filmek címfelirataira emlékeztet. Hazai fejlesztésű és gyártású kultikus ruhadarab a hetvenes-nyolcvanas években: ez a Trapper farmer! 1977-ben mutatta be a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat az őszi BNV-n a Trapper fantázianévre hallgató szövetet és a belőle készült nadrágokat. A Trapper (prémvadász) gyártását 1978-ban kezdték meg. Bevezetését erős reklámkampány kísérte, főszereplője Kocsis Mihály kaszkadőr volt, akit a későbbiekben csak „Trapper Misiként” emlegettek. 1979-ben a Trapperből 50 000 darab fogyott el! A farmerből hiány volt 1977-ben és 1981-ben is, a korabeli tudósítás szerint főként alapanyaghiány miatt. 1983-ban már hamisították is. 2005-ben a Trapper farmert újra gyártani kezdték, az eredeti szabásminta alapján. „Az utóbbi évek egyik legsikeresebb reklámfilmsorozata a Trapper farmeré, s a tv előtt, a mozikban, mindig jókedv, derültség fogadja a hol lóháton, hol libegőn, hol vízisín, hol pedig a víz alól érkező Kocsis Mihály kaszkadőrt.” ̶ írta a Népszava 1979-ben. Divata a külföldi márkás farmerek bejövetelekor kezdett hanyatlani. A farmer közismert plakátját Molnár Kálmán (1943 ̶ 2017) Munkácsy Mihály-díjas (1990) tervezőgrafikus készítette 1979-ben. Molnár Kálmán (Budapest, 1943 ̶ 2017) 1957–1961 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákja volt. 1963–1967 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Fónyi Géza és Konecsni György oktatta. 1966 óta kiállító művész. 1967 óta önálló grafikusművész. 1967 óta a Művészeti Alap tagja. 1989 óta a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Tervező Grafikai Szakosztályának tagja. 1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tervezőgrafikus tanszéken dolgozik. 1991 óta egyetemi tanár. 1992–2007 között tanszékvezető volt. 1992–2003 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorhelyettese volt.

A plakát felirata: "Psssz...PEPSI...és lesz egy jó napod" A Pepsi Cola reklámján négy görkorcsolyát viselő és egymásba karoló nő látható semleges színű háttér előtt. Mind a négyen egy lábon állnak, a másikat felemelik, a kezükben egy-egy kinyitott kólás üveget tartanak. A "Psssz...PEPSI" felirat a plakát bal felső sarkában, egy szövegbuborékban olvasható, míg a másik oldalon a PEPSI márka emblémája látható. Az 1968-as Új gazdasági mechanizmus révén a Pepsi Cola Company 1969-ben a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalattal franchise szerződést köthetett, ezzel az ország középső részén; későbbi, más cégekkel kötött szerződései által pedig hamarosan az egész ország területén forgalmazhatta termékeit.1971. február 23-án került először hazai palackba Pepsi-Cola, a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalatnál. A termékek népszerűsége nőtt, hamarosan túlkereslet állt be.

A Baricz Katalin fotóművész által készített plakát felirata: "Helia-D naptej, napolaj, bőrnyugtató. Napról-Napra." A kép közepén, egy szörfdeszkán fekvő (kék színű és sárga övvel kiegészített) fürdőruhát viselő nő napozik, a bal oldalon lent olvasható a "Helia-D" márkanév, illetve a jobb oldalon lent három Helia-D termék is látható. A magyar és nemzetközi piacon is közkedvelt szépségápolási termék, a Helia-D története az 1980-as évek elején kezdődött egy szinte mesébe illő történettel. A krémet egy addig ismeretlen 80-as éveiben járó néni találta ki, amikor a napraforgó szárából készített kivonatot saját használatra. Egyedülálló találmányát a televízió is bemutatta, a nézők ezrei lehettek szemtanúi a hölgy sima és ápolt bőrének, amely egyértelműen bizonyította a krém hatását. Olyannyira látványos volt a néni fiatalos arcbőre, hogy a Biogal Gyógyszergyár alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetette alá. A vizsgálatok eredményei a gyógyszergyár felkészült kutatóit is gyorsan meggyőzték, így haladéktalanul megkezdték, a napraforgószár-kivonaton alapuló testápoló termékcsalád kifejlesztését. A Helia D márkanévből a D betű Debrecen városára utal ahol a Biogal Gyógyszergyár működött. Az 1980-as évek közepére a termékcsalád tagjainak száma meghaladta a harmincat, és éves szinten több millió doboz krémet vettek a vásárlók. Pár év múlva a krém az amerikai piacon is keresett termékké vált. A már akkor sem túl fiatal, magyar származású híresség, Gábor Zsazsa azt mondta, hogy a még akkor is szép bőrét a Helia-D-nek köszönheti. A TV reklámokat a szocializmusban megszokott finom erotikával fűszerezték. A jellegzetes Helia-D felirat jelentős reklámerővel bírt. A rendszerváltozás viharos gazdasági eseményei, és a sorozatos tulajdonosváltások a Helia-D-t is megviselték, de a krém sohasem tűnt el a polcokról, és csendben megőrizte jelentős piaci részesedését a magyar arckrémpiacon. 2004-ben egy magyar befektetői csoport elhatározta, hogy a Helia-D-t visszahelyezi az őt megillető helyre mind a hölgyek pipereasztalán, mind az illatszerboltok és drogériák polcain.

"Asszonyok keltessünk minél több baromfit, könnyebb a beadás, több kerül a piacra" Lent apróbetűvel: Begyűjtési Minisztérium Tájékoztatási és Propaganda Osztálya. Jelzés nélkül A meglévő Földművelésügyi Minisztérium mellett 1950-ben létrehozták az Élelmezési Minisztériumot, melynek vezetője Nagy Imre lett. Az új minisztérium azonban nemcsak a begyűjtéssel foglalkozott, így az megszűnt és 1952-ben megkezdte működését a csak begyűjtési feladatokat ellátó Begyűjtési Minisztérium, melyet szintén Nagy Imre irányított. A begyűjtés mértéke évről évre nőtt, 1946-tól számítva 1952-re a beszolgáltatási teher megnégyszereződött. 1952-ben rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, ezért a padlásokat teljesen lesöpörték. 1953-ban meghalt Sztálin. Ez jelentős hatalmi átrendeződést jelentett. 1953 júliusában Nagy Imre lett az új miniszterelnök, és a begyűjtés mértéke csökkent. Az 1956. októberi események elsöpörték helyéről az addigi pártvezetést. A begyűjtés intézményét 1956. október 30-án szüntették meg. A szovjet intervenció pedig megdöntötte a rendelkezést kiadó, Nagy Imre vezette kormányt. Az 1956 novemberében felálló kádári vezetés nem újította fel a beszolgáltatás rendszerét. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna. Ez a plakát ennek némileg ellentmondani látszik, ami a kép stílusából fakad. A plakát az izmos, jól táplált, egészségtől kicsattanó nőtípust ábrázoló szocialista realista képek csoportjába sorolható, melyek kötelező optimizmust sugárzó ábrázolásukkal az eszmét dicsőítették.

Finta József grafikus által készített plakát a következő felirattal (kép jobb felső sarka): "Lady Tannimpex ’79". A hosszan elnyújtott téglalap formátumú reklámon, egy bőrdzsekit viselő fiatal nő látható motorkerékpár mellett. A TANNIMPEX Bőr- és Szőrme Külkereskedelmi Vállalat az 1940-es évek végén létrehozott állami külkereskedelmi vállalatok egyike volt. 1948. június 1-jén alakult a Magyar Külforgalmi Vállalat szőrme, bőr és cipőosztályának nemzeti vállalattá történt átszervezésével. Az új vállalat november l-jén helyileg is különvált, és telephelyét a Budapest, Nádor u. 31. sz. alá helyezte át. A 100 millió Ft-ot meghaladó nyereségű külkereskedelmi vállalatok 1973. évi listáján a TANNIMPEX a 17. helyen szerepelt, 106,1 millió Ft összegű eredménnyel. A rendszerváltás után megkezdték a felszámolását, amely tíz évig tartott. A felszámolás lezárultával a Tannimpex megszűnt.

Fabulon Kék alapon kör alakú arany keretben hátratekintő szép női arc: Pataki Ágnes manöken műszempillás, parókás portréja. 1971-ben a Kőbányai Gyógyszerárugyár (1948 előtt: Richter Gedeon Rt.) kozmetikumokkal kezdte bővíteni termékeinek palettáját, így született meg a Fabulon termékcsalád. A hazai reklámtörténetben az első nagyszabású kampánysorozat e márkához köthető. Fabulon betűsort Finta József (1931 – 1994) tervezőgrafikus, reklámfényképész alkotta. Az arculat fontos eleme volt Pataki Ágnes manöken arcképe, aki olyannyira összefonódott a márkával, hogy Fabulon Ágiként is emlegették. "Eredetileg egy fotós lány, Németh Andrea vizsgasorozatához készült a felvétel. A képekben azonban a lány tanára, Finta tanár úr fantáziát látott és felajánlotta őket a Kőbányai Gyógyszergyárnak, ahol Veres Marika, a gyár PR-igazgatója felfedezett. Így nemsokára plakátokon láttam viszont magam, s egy csapásra a Fabulon kozmetikumok arca lettem, tulajdonképpen véletlenül.” (Pataki Ági) „…úgy gondolom, hogy sokkal inkább a nőkre voltam hatással, mint a férfiakra. Az nem véletlen, hogy egy női kozmetikai szer arcának választottak. A szakember, aki engem erre kiszemelt, nő volt, és olyan arcot keresett, amivel a nőket lehet megcélozni…” (Pataki Ági) A Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Magyar Hirdető közös munkájával, dr. Veres Gáborné reklámszakértő, tanácsadó közreműködésével nagyszabású reklámkampányba kezdtek a Fabulon népszerűsítésére. Az esztétikus felirat, az ikonikus arc és a Mahirben született fülbemászó szlogen ̶ „Fabulon a bőre őre, Ezt használja nyakra, főre!” ̶ együttes alkalmazásán túl, számos olyan lehetőséget kihasznált a Fabulon reklámkampány, ami által joggal tekinthető fordulópontnak a magyar reklámiparban. Felismerték a csomagolás fontosságát, formatervezőkkel terveztették meg a flakonokat, tubusokat és más csomagolóeszközöket. A boltok önkiszolgáló rendszere miatt a tervezésnél szempont volt, hogy feltűnő, csalogató csomagolások szülessenek. A praktikusság olyan szempontjaira is odafigyeltek, mint például, hogy a leginkább csúszós kézzel megfogott naptejes flakonnak érdemes olyan formát adni, ami meggátolja, hogy az kiessen a használó kezéből. A Fabulon-kampány során használták az árukapcsolás lehetőségét is, így például Medicor kvarclámpához ajándék Fabulon napozó krémet adtak a Keravillban. A testápoló megjelenésekor például két hétig azt kizárólag a Luxus Áruházban lehetett beszerezni. (A ma mindennapos testápoló kifejezést is a Fabulon használta először). A hagyományosa reklámeszközökön túl (feliratos napernyők, műanyag szatyrok, táblák, hirdetések, rádió és tv reklám, prospektus) olyan szenzációnak számító attrakciókat is bevetettek, mint például a Fabulon szót kiíró repülő a Balaton fölött. Pataki Ági, mint a Fabulon arca több mint két évtizeden át tekintett le a Kálvin térre. A reklámmozaikot, az avantgárd képzőművész, Erdély Miklós készítette 1982-ben. A különleges technikával készült fotókerámia teljesen fagyálló, tisztítható volt és az évek során sem fakult ki. A művész a kép minden kerámiadarabkáját egyenként válogatta ki, s ezeket összeillesztve alkotta meg művét. A Kálvin téri mozaikhirdetést 2000-ben távolították el a tűzfalról. Hiányát a járókelők nehezen szokták meg, hiszen sokak szemében ez a kép több volt, mint reklám. „Fabulon kéz és testápoló. Egész bőrének őre! Rendszeres használata a bőrt rugalmassá, simává, a kiszáradt kézbőrt finom tapintásúvá teszi. A bőrbe dörzsölve azonnal felszívódik, a fürdés vagy mosakodás során elveszett zsírréteget pótolja.”

Ruházati Bolt. Férfi és női készruhák Lent apróbetűvel: Typopress felirat. Balszélen, középtájt: viaszba nyomot pecsétként RB monogram látszik. Jelzés nélkül. Sárga alapon őszi kabátban egy férfi és egy nő beszélget, a szél a nő haját borzolja, a férfi kalapjához nyúl, hogy a fején maradjon. Balra a képhez hasonlóan hangsúlyos felirat: RUHÁZAT BOLT. A hatvanas évek reklámjain a nők ruházata nőiesebb és változatosabb képet mutat, mint az előző időszakban. Már nem a munkásruhás vagy fejkendős nő az ideál, hanem a konfekcióruhába öltözött városi nő. Ezeken a reklámokon a nők csinosan, rendezett frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. "Vásároljon készruhát!" – olvasható a propagandareklámon a hazai textilipar dicsőségére. "Legyen mindig jól öltözött" – hirdette a Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat. Az 1956-os forradalmat követő „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikájában, a könnyűipar fejlődésével párhuzamosan lendületet kapó kereskedelmi reklámozás korai – a hatvanas évek második harmadáig tartó – korszakát idézi meg ez a villamosplakát is. Ebben az időszakban már egyre több szakbolt, szakvállalat, az Állami Áruházak Vállalat (1966-tól Centrum Áruházak nagyvállalat) filiáléja hirdette tevékenységét és árukínálatát. Ezeken a reklámokon a nők már csinosabb öltözékekben, divatos frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. A plakátok, szórólapok elsősorban grafikus eszközökkel készültek, a villamosplakátok megjelenésére a festői megoldások a jellemzők. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.

Bútorértékesítő Vállalat propagandareklámja. Minőségi bútort a dolgozóknak hirdeti a villamosplakát felirata. Jelzett. Budapest Szikra Nyomda terméke. A képen egy mai szemmel szegényesen berendezett szoba látható, feltehetően egy szoba-konyhás lakás fő helyiségeként. A Bútorértékesítő Vállalatot 1949-ben alapították és ezen a néven 1974- ig működött. A hazai áruházi bútorkereskedelem alapjainak lerakása fűződik a nevéhez. 1974-től a Bútorértékesítő Vállalat Domus Áruház néven folytatta a tevékenységét. Hamar kiépítette az országos hálózatot. A Domus név választásával és egy új hálózat kiépítésével a céget az ország akkor legnagyobb és legismertebb áruházi láncává tette. A rendszerváltás előtt a magyarországi bútorkereskedelem lényegében egybeforrott a Domus névvel, amely éppoly közismert volt, mint a Keravill, a Skála vagy a Centrum áruházlánc. A budapesti Róbert Károly körúton található a Domus első áruháza, amely Közép-Európa legnagyobb lakberendezési áruházaként indította útjára 1974-ben. Az épületet az Iparterv két munkatársa Reimholz Péter és Lázár Antal tervezte. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.

"Járjunk szebb ruhában vásároljuk készruhát", propaganda plakát. Jelzés nélkül. Jobbra fent a Mahir akkori logója. A villamosplakáton munkába igyekvő férfiak gyűrűjében iskolás gyermekét vezető, csinos egybeszabott ruhában siető nő látható. A reklám mindkét nemnek szól, de a hölgy piros ruhája a kép középrészén odavonzza a szemet. A hatvanas évek reklámjain a nők ruházata nőiesebb és változatosabb képet mutat, mint az előző időszakban. Már nem a munkásruhás vagy fejkendős nő az ideál, hanem a konfekcióruhába öltözött városi nő. Ezeken a reklámokon a nők csinosan, rendezett frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. "Vásároljon készruhát!" – olvasható a propagandareklámon a hazai textilipar dicsőségére. "Legyen mindig jól öltözött" – hirdette a Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat. Az 1956-os forradalmat követő „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikájában, a könnyűipar fejlődésével párhuzamosan lendületet kapó kereskedelmi reklámozás korai – a hatvanas évek második harmadáig tartó – korszakát idézi meg ez a villamosplakát is. Ebben az időszakban már egyre több szakbolt, szakvállalat, az Állami Áruházak Vállalat (1966-tól Centrum Áruházak nagyvállalat) filiáléja hirdette tevékenységét és árukínálatát. Ezeken a reklámokon a nők már csinosabb öltözékekben, divatos frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. A plakátok, szórólapok elsősorban grafikus eszközökkel készültek, a villamosplakátok megjelenésére a festői megoldások a jellemzők. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.

Ajándékozzon illatszert az Állami Áruházból Az Állami Áruház Nemzeti Vállalatokat 1949 májusában alapították. Az első Állami Áruház 1952-ben nyílt meg Újpesten az Árpád és az István út sarkán Rákos Pál tervei alapján. A szocialista, realista stílusban épült hatalmas bevásárlóközpont árkádos kialakítása miatt igazi kuriózum volt. Fontos történelmi mozzanat, hogy itt játszódik az Állami Áruház című film, az 1953. január 23-án bemutatott magyar zenés, propagandisztikus filmvígjáték. Ma Újpesti Áruház néven üzemel lényegében változatlanul.

A Globus Konzervgyár által gyártott konzerv készételek reklámnyomtatványa. A villamosplakáton különböző konzervek masíroznak egymás után, jobbra egy nő és egy férfi munkás integetve üdvözli őket. Gönczi Gebhardt Tibor (1902–1994) alkotása. A Plakát és címke Nyomda, Budapest terméke. A plakát jól illusztrálja, hogy a korszak elfogadott ideálja az egyszerűen – overallba, vagy fejkendővel kiegészített olcsó ruhába – öltöző dolgozó (lehetőleg sztahanovista) nő. A könnyűipari dolgozók két műszakos munkarendje miatt már az ötvenes évek második felétől előirányzott terv volt, hogy a nők otthoni munkavégzését háztartási gépek gyártásával, konzerv- és készételekkel könnyítsék meg. E szándék korai dokumentuma például Gönczi Gebhardt Tibor : Már 36-an vagyunk! (1950) villamosplakátja. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.

Tehéntúrót reklámozó villamosplakát/kisplakát. A képen egy túróból, kifliből és zöldségekből kirakott tehénfej látható. Tóth József Füles alkotása, mely szinte a művész "védjegyévé" is vált. A hetvenes évek elején vált ismertté Tóth József Füles. Tehéntúró című munkája az "év legjobb kereskedelmi plakátja" címet is elnyerte. Az ötletes plakát a grafikusok körében nem váltott ki osztatlan sikert, az alkotó elbeszélése szerint Töreky Ferenc grafikusművész volt az, aki a legerőteljesebben állt ki e plakát mellett. Bár a reklám technikailag fotózással készült, képileg azonban inkább grafikai szemléletet tükröz. Tóth József Füles saját bevallása szerint ötletet merített Giuseppe Arcimboldo, 16. századi olasz festő művészetéből. A Tejipar számára készített munkáját a Piért részére alkotott elefántot formázó Papírporzsák című követte. A tárgymontázsaival, humoros kompozícióival elhíresült reklámfotós másoktól megkülönböztethető stílust teremtett. Plakátjai a hétköznapok részévé váltak. Munkáira a szellemes ötletek, a humor és a groteszkre való hajlam a jellemző. Az általa komponált plakátokon asszociációkat keltő tárgyakat, fogalmakat kötött össze, azzal a céllal, hogy a néző számára a felismerés élménye világítsa meg a csattanós és humoros reklámüzenetet. Részben Tóth József Fülesnek is köszönhető, hogy a reklám fontos eszközévé vált a humor. Ezt érdemes megnézni! https://www.youtube.com/watch?v=Ls_84_VIMC4

KÖZÉRT Vállalat által kiadott villamosplakát mely a boltjaiban kapható készételeket reklámozza. Balra lent látható a Közért felirat, mely az iratokra nyomott pecsétre emlékeztet. A vállalat jóváhagyta a terméket. A képen egy befőttes, csavaros üvegben rakott káposzta látható. A befőttes üveget felülről ábrázolta a grafikus, így rálátunk annak tetejére, melyen egy óra számlapja látható. Az óra az étel gyors elkészíthetőségére utal, melyet a felette olvasható szöveg ("percek alatt") nyomatékosít. Az üveg oldalán, a címkén egy háziasszony, mögötte füstölgő gyárkémény látható. A gyár kéményének füstje és a befőtt mögött látható tálétel gőzölgése egybefonja a mondanivalót. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a gyárban jól teljesítő munkásnőről van szó, aki a konyhában is remekel: pillanatok alatt elkészíti a meleg ételt. A plakát jól illusztrálja, hogy a korszak elfogadott ideálja az egyszerűen – overallba, vagy ahogy esetünkben is, fejkendővel kiegészített olcsó ruhába – öltöző dolgozó (lehetőleg sztahanovista) nő. A könnyűipari dolgozók két műszakos munkarendje miatt már az ötvenes évek második felétől előirányzott terv volt, hogy a nők otthoni munkavégzését háztartási gépek gyártásával, konzerv- és készételekkel könnyítsék meg. E szándék korai dokumentuma ez a villamosplakát is. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.

KÖZÉRT Vállalat által kibocsátott villamosplakát, mely polietilénbe csomagolt, vágott, tisztított, darabolt baromfit reklámozza. A képen egy egész, darabolt baromfi látható zacskóban, alatta egy fazék.

Hajdú megyei Tejipari Vállalat által gyártott sűrített tejet reklámozó reklámlap. Hátoldalán felhasználási javaslatok találhatóak. A képen egy csésze kávé látható, melybe sűrített tejes nyomnak.

A természet ajándéka Traubisoda A plakáton Pintér Mária szupermodell, sztármanöken látható. Az 1980-as években rengeteg - enyhén erotikus - reklámfotó, plakát, hirdetés készült róla. Itt a nyolcvanas években népszerű járgányon, egy camping biciklin ül, szalmakalapban, feltehetően Trapper farmerban, szívószállal a szájában. A "természet ajándéka" üdítő szlogenje a modell szépségére is utal. "A Sztár megjelenése után egy évvel, 1971-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) egy szőlőízű osztrák szénsavas üdítőital, a Traubisoda gyártását forgalmazását kezdte meg. A balatonvilágosi üzemben gyártott italhoz osztrák aromakompozíciót és saszla csemegeszőlőből készült magyar must-sűrítményt használtak. Az osztrák Lenz Moser találmánya, a Traubisoda, a hetvenes évek hazai üdítőital választékában kiemelkedőnek számító minőséget és gyümölcstartalmat képviselt – nem csekély energiatartalommal együtt. „A Traubisoda kémiai tartósítás nélkül készült, must, cukor, citromsav, aromakompozíció és szénsavtartalmú víz keverésével. Alkoholmentes, szőlőcukortartalma miatt fogyasztása rendkívül egészséges, enyhén savanykás ízű, a szomjúságérzetet azonnal megszünteti. Előnyösen vegyíthető más italokkal, cocktail, vagy úgynevezett „long drink” készítésére kiválóan alkalmas.” – írták a Traubi ismertetőjében, negyven esztendeje. A Traubisoda szénsavas szőlőlé reklámja az első, a kor igényei szerint már szellemesnek számító üdítőital reklám." „Mi is őt szeretjük… csakis őt szeretjük… Traubit akarunk! Gyerekek, talán inkább kérünk! Traubit kérünk! Hurrá!” (Forrás: Csíki Sándor: ÜDÍTŐITAL TÖRTÉNELEM – Sztár, Traubisoda, Márka, Cola https://foodandwine.hu/2015/04/11/uditoital-tortenelem-sztar-traubisoda-marka-cola/)

Taurus angol nyelvű plakát a nyolcvanas évekből. Fekete háttér előtt piros, feszes nadrágban, meztelen felsőtestű szőke nő áll. A képen a korban sokat szerepeltetett modell, Bíró Ica látható. Az 1980-as években rengeteg - enyhén erotikus - reklámfotó, plakát, hirdetés készült róla. A plakáton angol nyelvű feliratok olvashatók: The bull on the road. TAURUS Hungarian Rubber Works Budapest. A plakát felteheően a cég külföldi ügyfelei számára készült. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. Gyakran egy-egy termékcsalád arcává vált az őt reklámozó hölgy. A modellek, akik főállás mellett űzték ezt a tevékenységet, maguk készítették sminkjüket és saját ruháikban álltak a kamera elé, ezért egy elérhető ideált állítottak a vásárló nők elé. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A Taurusról Schottola Ernő 1882-ben alapította az első jelentősebb hazai gumiipari üzemet, amely 1891-ben az osztrák Österreichische-Amerikanische Gummifabrik A.G. kezébe került, s a budapesti Kerepesi úti telepen Magyar Ruggyantaárugyár Rt. néven működött tovább. Az eleinte elsősorban az államvasutaknak dolgozó gyárban műszaki gumiárut, gumiabroncsokat, tömör abroncsot, kerékpárgumit, majd gumijátékot és játéklabdát készítettek. 1912-ben nagy sikert aratott a Semperittel versengő Tauril Pneumatik néven piacra dobott autógumi, nem különben a minden minőségi igényt kielégítő Palma kaucsuk cipősarok. 1913 óta használják a Taurus márkanevet. A világháború előestéjére a cég komoly vállalattá növekedett, termelése és forgalma mind belföldön, mind külföldön jelentékenyen növekedett. Az első világháborút követően leányvállalatokat is alapított, elsősorban fogyasztási cikkek gyártására. Az 1920-as évektől megindult - új gyártási szabadalmakon alapuló korszerű - autógumi-gyártás, valamint a szivacspadló, gumipadló és -szőnyeg nagy üzletet jelentett, s erre 1937-ben két értékesítő vállalatot is alapítottak, a Cordatic Magyar Gumiabroncs Értékesítő Rt.-t és az Emergé Palma Kaucsuk Rt-t. E cégnevek a későbbiekben egybefonódtak az árukkal, s jól csengő márkanévvé váltak. Az exporttevékenységet az újjászervezett képviselői hálózat hatékonyan támogatta. A gyár részvényeinek érdemi hányada az idő tájt az amerikai Dunlop cég tulajdonába került, majd a vállalatnak döntő szerepe volt a második világháború idején a hazai műgumigyártás megteremtésében. A vállalatot 1949 végén államosították Ruggyantaárugyár néven. Az extenzív fejlesztések idején egy sor gumiipari profilú vállalattal együtt többször átszervezték és összevonták, míg 1963-ban hat fővárosi és három vidéki vállalatból megalakították az Országos Gumiipari Vállalatot. A vállalat elégítette ki a gumiipari termékek iránt ugrásszerűen megnőtt keresletet (autóbuszgyártás, a bányászat és más ágazatok gépesítése, nagyüzemi mezőgazdaság), s gyártottak nagy mennyiségben bicikli, személy- és tehergépkocsi, motorkerékpár köpenyt és tömlőt, szállítóhevedert, hajtó- és ékszíjakat, latexcikkeket, s a későbbiekben kemping gumiárut. A vállalat 1973-ban vette fel a Taurus Gumiipari Vállalat nevet. A beruházások és fejlesztések az export növelését szolgálták, az 1970-es évek sikerterméke a világ olajbányászatában elterjedt és jól eladható olajipari mélyfúrótömlő volt. Az 1980-as évek végén 3-3 fővárosi és vidéki gyárában előállított gyártmányait Taurus, Palma, Emergé, Cordatic márkanévvel forgalmazta. A cég 1990-re csődközeli állapotba került, a következő években egy sor üzemét bezárta, megszűnt a kempingcikk- és az ékszíjgyártás. A vállalat az abronccsal foglalkozó és az azokhoz kapcsolódó részlegeit megtartotta, a többit értékesítette. A Taurus Gumiipari Rt. 1996-os privatizációja során a francia Michelin óriáscég tulajdonába került, s összevonások és átszervezések után mára három leányvállalata maradt: a gumigyártáshoz szükséges korom átfejtésével foglalkozó tuzséri Carbonpack Kft., a társaság tulajdonában álló seregélyesi kastélyhotelt üzemeltető kft, illetve a legnagyobb, a nyíregyházi Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft. (Forrás: MAGYAR MÁRKÁK TÖRTÉNETE. https://hvg.hu/magyarmarka/20050329taurus)

Vidám hangulatú tejreklám a nyolcvanas évekből.Tejipari reklámsorozat része.Tóth József Füles alkotása. Piros sapkás, macskaálarcos nő belenyalint a piros, fehér pöttyös bögrébe. Sapkáján sárga teeej! felirat. A maszkot, mely Kristyán Judit modellt rejti, maga az alkotó, Füles készítette. Balra lent a Tejipar ismert, tehenes emblémája. A hetvenes évek második felétől és különösen a nyolcvanas években a korábbiakhoz képest már túlnyomórészt a grafikai megoldásokat mellőző fotóplakátok hirdették az olyan népgazdasági-népegészségügyi szempontból fontos termékeket is, mint például a tej, sajt, vaj, vagy a népszerű márkákat (például a Traubisoda) és az általános üzleteket (például Csemege-bolt). A fotóplakát szellemes képviselője Tóth József Füles – a korszak népszerű reklámfotósa. Az általa komponált plakátokon asszociációkat keltő tárgyakat, fogalmakat kötött össze, azzal a céllal, hogy a néző számára a felismerés élménye világítsa meg a csattanós és humoros reklámüzenetet. A nyolcvanas években a reklámmondanivaló közvetítésének fontos eszközévé vált a humor: a viccesen jó szlogen, illetve a márkát hirdető fülbemászó versike. A plakátkészítés "receptkönyvében" a humor mellett szinte kötelezően elvárt reklámelem volt: a NŐ. Nem véletlenül született az alábbi, nem kevés éllel megfogalmazott reklámrecept a nyolcvanas évekből: „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). Ezt érdemes megnézni! https://www.youtube.com/watch?v=gqVeSo7zZKQ

Vidám hangulatú sajtreklám a nyolcvanas évekből.Tejipari reklámsorozat része.Tóth József Füles alkotása. Piros sapkás, macskaálarcos nő sajtba harap. Sapkáján sárga saaaj! felirat. A maszkot, mely Kristyán Judit modellt rejti, maga az alkotó, Füles készítette. Balra lent a Tejipar ismert, tehenes emblémája. Pécsi Szikra Nyomda, Mahir A hetvenes évek második felétől és különösen a nyolcvanas években a korábbiakhoz képest már túlnyomórészt a grafikai megoldásokat mellőző fotóplakátok hirdették az olyan népgazdasági-népegészségügyi szempontból fontos termékeket is, mint például a tej, sajt, vaj, vagy a népszerű márkákat (például a Traubisoda) és az általános üzleteket (például Csemege-bolt). A fotóplakát szellemes képviselője Tóth József Füles – a korszak népszerű reklámfotósa. Az általa komponált plakátokon asszociációkat keltő tárgyakat, fogalmakat kötött össze, azzal a céllal, hogy a néző számára a felismerés élménye világítsa meg a csattanós és humoros reklámüzenetet. A nyolcvanas években a reklámmondanivaló közvetítésének fontos eszközévé vált a humor: a viccesen jó szlogen, illetve a márkát hirdető fülbemászó versike. A plakátkészítés "receptkönyvében" a humor mellett szinte kötelezően elvárt reklámelem volt: a NŐ. Nem véletlenül született az alábbi, nem kevés éllel megfogalmazott reklámrecept a nyolcvanas évekből: „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). Ezt érdemes megnézni! https://www.youtube.com/watch?v=gqVeSo7zZKQ

Márka üdítőital kártyanaptár, 1974 A kártyanaptár a természet lágy ölén vidám, Márka üdítőitalt tartó, lezserül az autó tetején pózoló fiatalokat ábrázol. Tipikus „életérzés reklámok” egyik jellegzetes darabja, mely azt sugallja, hogy az élet sokkal boldogabb egy Márkával . Hasonló kaptafára számos más üdítőital reklámja ismert, legismertebbek talán a Coca-Colás boldog pillanatokat bemutató reklámok. A vállalatok reklámköltségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. "A Márka az első olyan hazai üdítőital család, melynek a feltalálói – Kállay Miklós és Sárkány Péter – is ismertté váltak. A szőlő Márka 1973-ban került piacra. Sikerét látva, a Dél-Alföldi Pincegazdaság hamarosan piacra dobta a málna, alma és meggy Márkát is. A termelés más pincegazdaságokban is megkezdődött, azonban az 1980-as évek közepére a kereslet visszaesett, a gyártását több üzemben is leállították, majd egyedül a Pest-megyei Pincegazdaság szentendrei egysége gyártotta az üdítőt. Új, egzotikus ízekkel (kiwi, ananász, maracuja) is próbálkoztak, azonban a 1990-es évek végére már csak a klasszikus szőlő, meggy, málna és narancs maradt piacon." (Forrás: Csíki Sándor: ÜDÍTŐITAL TÖRTÉNELEM – Sztár, Traubisoda, Márka, Cola. https://foodandwine.hu/2015/04/11/uditoital-tortenelem-sztar-traubisoda-marka-cola/) A kártyán fiatalok jobb hijján egy IX-84-31- es rendszámú autó tetején ülve a természetben reklámozzák a Márka üdítőitalt. A kép jelzés nélküli.

Vásárolja ruházati cikkeit a helyi Szövetkezeti Boltban, áruházban! Kártyanaptár 1974-ből. A kártyanaptáron fiatal, parókás és műszempillás, sárga kötött nejlonfelsőbe öltözött nő látható, a Szövetkezeti Bolt korábbi évek propaganda szövegeit idéző reklámfeliratával. Arca mellett vörös rózsafej grafikája, talán annak szimbólumaként, hogy a szövetkezet szeretettel ajánlja a termékeit. Balra fent a Szövetkezeti Bolt emblémája látható. A vállalatok reklámköltségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A fehér alapú kártyanaptárron egy fiatal szőke nő mosolyog a távolba. Feje fölött a cég emblémája látható: házra emlékeztető kontúrban SZ. Arca előtt egy rózsaszínű rózsa virít, kötött blúza fölött egy táblával hívja fel a figyelmet -nem magára - a hirdető vállalatra: Vásárolja ruházati cikkeit a helyi Szövetkezeti Boltban, áruházban! A kép jelzés nélküli.

Debreceni Ruhagyár kártyanaptár 1980 Elegancia, divat, korszerűség. Mind ez megtalálható a Debreceni Ruhagyár termékeiben. A Debrecen nevét viselő ruhagyár elődjének számító konfekcióüzemet 1949 januárjában, a Délibáb nevű, kisipari varrodából hozta létre 56 személy a Hungária-palota Arany János utca 2. szám alatti, első emeleti helyiségében. Az először csak molinó inget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették az olasz Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba. A Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer – többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár. A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette. Egy 1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek. Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is. (Debreceni Képeslapok) Az osztott kártya balfelén megjelenő fotón egy kétrészes, plisszírozott szoknyát , fehér szandált viselő szőke manöken bordó háttér előtt piros labdán ül. A kép alatti szöveg: Elegancia, divat, korszerűség MINDEZ MEGTALÁLHATÓ A DEBRECENI RUHAGYÁR TERMÉKEIBEN. A kártya jobboldalának fényképén már két, szintén kosztümös hölgy ezúttal a természetben, bokrok előtti pázsiton áll. Alattuk a reklámozó cég neve: DEBRECENI RUHAGYÁR, föllöttük a kibocsátás éve: 1980 jelenik meg. A kép jelzetlen.

Pepsi Cola kártyanaptár, 1976 A képen egy nő és egy férfi összeborulva koccintanak, a meghittnek szánt jelenet középpontjában egy üveg Pepsi-Cola látható. Jobbra lent a Pepsi közismert kék-piros-fehér emblémája. A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. Az első elképzelés szerint, a Pepsi-Cola, „Pesti-Kóla” néven, hasonmás termékként jelent volna meg a magyar piacon. A Fővárosi Szeszipari Vállalat már egy osztrák sűrítmény-gyártót is megbízott a termék kifejlesztésével. A terveket keresztülhúzta, hogy a Pepsi – újabb kalandos fordulattal – időközben megegyezett a magyarországi palackozásról. A történet szerint, a Fővárosi Ásványvíz Vállalat egy német üdítőital gyártó gépsor beszerzéséről tárgyalt, amikor a szándékról tudomást szerző Pepsi emberei felajánlották, hogy az üzemet a Pepsi-Cola gyártására alkalmassá teszik, ha palackozási szerződést kötnek. A Pepsivel kötött üzlet ugyanazt, a ma már elképzelhetetlennek tűnő modellt követte, mint a Coca-Cola megállapodás. A Pepsi-Cola köteles volt a sűrítmény értékének megfelelő értékű magyar terméket vásárolni. Bár a Bambi vesztét közvetlenül nem a Pepsi-Cola okozta, a kólák megjelenése jelentős hatással volt a hazai fejlesztésű üdítők, s általában az üdítőital ipar sorsára, fejlődésére. A kólák iránti kereslet miatt a gyártók a jövedelmezőbb nyugati üdítőitalokat kezdték palackozni, a felhalmozott készleten maradt üvegekbe pedig szovjet piacra szánt vodkát és bort töltöttek, így szabadultak meg tőlük. A Pepsi-Cola és Coca-Cola diktálta és gerjesztette piaci verseny csillapodása után, 1998 tájától lehetőség kínálkozott a korábban kedvelt üdítőital márkák némelyikének feltámasztására, amivel a privatizáció óta levegőben lógó, perekkel végződő márkaviták is azonnal megkezdődtek. Ez azonban, már egy teljesen más történet. (Forrás: Csíki Sándor: ÜDÍTŐITAL TÖRTÉNELEM – Sztár, Traubisoda, Márka, Cola https://foodandwine.hu/2015/04/11/uditoital-tortenelem-sztar-traubisoda-marka-col) A Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat Budapesten a Margit-sziget déli részén lévő Magda-kutat 1936-ban tárták fel, ennek a vizét is az időközben megépült sportuszoda melletti ásványvíztöltő üzembe vezették. 1938-ban megépült a Margit-szigeti ásványvízüzem. A Margit-sziget a 20. század elején Budapest főváros tulajdonába került, és a palackozást a Fővárosi Ásványvíz Vállalat vette át. A második világháború után, 1948-ban megalakult a Fővárosi Ásványvíz és Szikvízüzem. Itt készült az 1960-as években a Bambi üdítőital, amelynek gyártását 1970-ben szüntették be. Az NDK-ból beszerzett gépsorokat az ekkortól importált Pepsi-Cola üdítőital palackozására állították át. Kezdetben 0,25 literes kiszerelésű Pepsi-Colát gyártottak. Miután az ásványvízüzemet összevonták a jéggyárral, az újabb nevén Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat a szikvíz mellett Margitszigeti Kristályvizet is forgalomba hozott. A kékkeretes kártyán egy fiatal, örömmel teli, elegánsan öltözött ifjú pár koccint pepsikólával, kezükben pepsis poharat tartanak, előttük egy teli pepsis üveg. Az előző üveg, amiből már töltöttek, nyilván üres, nem is szerepel a képen. A jobb alsó sarokban a gyártó cég pepsis logója büszkélkedik. A kép jelzetlen.