Néprajz - Pásztorművészet

Somfa nyélen rézből öntött gombos fokosfej. Az erdőn járó pásztorok hagyományos eszköze, fegyvere.

Hosszú nyelű fokosbalta, erdőkerülő használta. Az erdőn járók és a pásztorok hagyományos eszköze, fegyvere. Keményfa nyélre erősített öntöttvas baltafej, éle keskeny, foka a csákányfokosokhoz hasonlóan hegyes.

Juhász kampónyél réz kampóval. Keményfa, réz, színes csont berakásos, szironyozott. Anyaga keményfa, réz, kisebb részben celluloid. A nyél szilvafa, kör keresztmetszetű, fent a kampó enyhén sokszögű. Díszítése, a nyél felső végén sárgaréz szironyozás és színes celluloid berakás. A szironyozás egyenesen elágazó ágas-bogas mintákat és félkoszorú mintát ábrázol, stilizált levelekkel. A celluloid berakás piros-kék, a kis részben sárgászöld színalakokból áll, de van köztük 3 db sárgászöld négy levelű lóhere minta is. A színminták a kampóhoz közel eső fődíszítések alatt ovális koszorúformában vannak elhelyezve és közrefogják a sárgarézből berakott "Bukta János és Barnus" ráírást. A rézkampó hármas levélben végződő rákarcolt rózsás mintával díszített, rézműves munka. Használat módja: bárány fogására való. A juhokat a hátsó lábuknál fogva emelték ki a nyájból a kampó segítségével. Használták: 1925-1936 között.

Pásztorbot, ünnepi. Anyaga: szilvafa. Igen dús sárgaréz és alumínium szironyozással és kivágott szaruból készült berakással. A bot keresztmetszete laposan sokszögű, felül fél ellipszis alakban gömbölyített, alul másfél ujjnyi szélességben szaruval körülrakott. A szironyos motívumok leveles és levél nélküli ágas-bogas minták, kettős kígyóvonalak. A berakások szem alakú minták, továbbá balta, kés, villa, kereszt-figurák csillaggal és négy levelű lóherével. A rézzel rárakott szövegrészek: fent a pásztorbotot két széles lapján Bukta János (minden betű egy kockában). A keskeny lapokon egy-egy szövegrész: "Készítette eszt a botot Bukta János juhász Borsod megye Egerlövőn ezerkilencszázötben örök emlékü". "Bukta Károjé ez a kézbeli bot készitete édesapám Bukta János születésem napja 1900 márczius 19 dikén V.J.B.J.". Használat módja: Díszbot ünnepi alkalomra. Használták: 1900-1936 között.

Pásztorbot. Anyaga: fa és csont. Vörösre fényezett meggyfa bot, nem teljesen simára faragva. A fogója felé 18 cm-re díszítve van, ólom, réz, és szíves spanyol öntéssel: kutya, szív kereszt, virágcserép ággal és "1933", mind csak körvonalakkal, egészen keskenyen kiöntve. E felett a rész felett egy 5,5 cm-es csont hüvely van a botra húzva. Ez is vésett vonalazással és spanyolozott pontokkal van díszítve. A pontok lyukjaiba ólom van öntve valószínűleg. Lapos felső vége a csontkereten belül ólom, karcolt díszítéssel. Népi név: fütykös.

Juhász kampósbot. Hosszú nyele borostyánfa, egyszerűen lefaragva a két végén. Vaskampója madárfej alakban végződik. Vasműves munkája. A vastokot alul és felül 3-3 körkörös gyűrűbevágás díszíti. A bárány lábát megfogják vele a juhászok, amikor a nyájból ki akarják emelni.

Juhász kampósbot. Anyaga: barkócafa (berkenye) és kovácsoltvas. A hosszú nyél igen sűrű bütyközetű, két végén egyszerűen lefaragott, vékonyabbik vége sárgaréz hüvellyel védve. Vastagabbik végére kampó szögezve. A vaskampó vége kétszeresen bekunkorodó és elvékonyodó. A kampó középső szakasza külső oldalán hullámosra van vágva. A bárány lábának megfogására való, amikor ki akarják emelni a nyájból.

Pásztorbot, juhászbot. Görcsös, fényezett, feltehetőleg almafa bot. Felső végén ólomberakásos dísszel. Az ólomberakás széles felső pereme alatt kereszt alakú motívum, alsó befejező része fogazott. A bot végén ólomkarika, erősen rongált. A bot több helyen megrepedt és erősen szúette, szénkénegezéses eljárással műtárgyvédelmi kezelésen átesett 1950 augusztus havában. Használat: juhász botja.

Pásztorbot, népi nevén "barkóca bot". Fiatal barkóca-berkenye facsemete. Gyökeréhez közel elvágva, hántott, lefaragott. A gyökeréhez közel eső rész bunkó formában kiszélesedett. Kissé szúette. Megjegyzés: törött, 20 cm hiányzik. Használat módja: fegyver.

Pásztorbot, népi nevén "barkóca bot". Anyaga: barkóca-berkenye fa, fiatal facsemete a gyökeréhez közel kiszélesedő végén levágva. Hántolt görcsös, fogója laposra faragott végű görcs. Gulyás használta.

Pásztorbot, "barkóca bot". Fiatal berkenyefából vágott. A növő csemete kérgét behasogatták, a seb idővel beforrt cifra dudorok formájában. A csemetét közel a gyökérhez vágták ki. Ezért a gyökér felé eső rész bunkószerűen kiszélesedett. Ez a bot feje. Használat módja: Pásztorember fegyvere. Népi név: "barkóca bot".

Pásztorbot. Berkenye csemetéből lefaragott, hántolt. A növő berkenye-barkóca csemete kérgét bevágásokkal és bevésésekkel megsértették. A sebek behegedése után szemformájú díszek keletkeztek, innen ered a "fájdalmas bot" elnevezés. A csemetét a gyökérhez közel vágták le, azon a helyen a bot bunkószerű. Állapota szúette. Használata: pásztorfegyver.

Fütykös, "F. K." jellel. Berkenyefából vágott, hántolt, bemetszett, ólmozott. A növekvő berkenyefa csemetéjét végig és köröskörül bevagdalták. A csemete a sebeket díszes dudorok formájában kiforrotta. A bot vastagabbik vége ólommal be van öntve, az ólomtok alul cakkos. Alatta kettős cakkos ólomgyűrű van ráöntve a fa bevésésével. A ráöntés nélkül hagyott részek F. K. 1899 szöveget mutatnak. Az ólmozás hiányos, a fütykös markolati vége letört, hiányos, az egész farész szúette. Pásztorfegyver.

Pásztorbot. Fiatal keményfából kivágott, hántolt, faragott, és három szakaszon ólommal díszesen beöntött bot. A bot feje bunkó formában kiszélesedett, mivel a fiatal facsemetét a töve közelében vágták ki. Az ólombeöntések nagyobbrészt egymásba folyó nyílhegyes végű kereszt alakokat, és kisebb részben a legfelső szakasz tetején pedig csúcs mintákat alkotnak. A bot kopott, az ólombeöntés kissé hiányos. Használata: pásztorfegyver.

Szilvafából készített, felül ívesen hajlított, vörösre politúrozott és fémdíszítéssel ellátott görbebot. Nyakára vörösrézhüvely van ráhúzva. Felirata: LÁDHÁZA. NYÉK. SÓLYOM:GY: szövegű rákarcolással, 1937 pontozással. A vörösrézhüvely alatt alumínium berakás van hullámos, cakkos, rácsos és pontozott motívumokkal. A bot alsó végét vashüvely védi, a bot végébe vasszög van beleverve.

Mintás bot, pásztorbot. Juharfából hengeresre faragott, vágott, karcolt, választóvízzel festett. Két szélén és közepén látható többszörös, gyűrűs díszítés két nagyobb szakaszra bontja a bot felületét. Az egyik szakaszon csak bekarcolt naturális motívumú minták (tulipánok, cserfalevél, boglár) nyúlnak ferdén körbe, a másik szakaszon ugyanazok a motívumok már részben választóvízzel meg vannak festve. A bot sárgára van pácolva. Mintadarab.

Puhafából készült bot, a végén disznófej faragva. Két részből áll. Kopott, hiányos állapotban. Sétabotként, dísztárgyként használták.

Barkócafából (berkenyéből) készült pásztorbot, görcsös hegekkel, piros színű. Szabó József Miskolc-felsővárosi csordás használta 1957-ig, amikor a múzeumba került. A botot úgy készítik, hogy a barkócafa ágát még élő, lábon álló korában kiválasztják, és késsel a kérgét sűrűn megsebzik. Ettől a fa felületén görcsök, forradások keletkeznek. A botot kivágása után trágyadomb alá helyezve érlelik, ettől kapja jellegzetes piros színét.

Barkóca-csemetéből vágott pásztorbot, behasogatott nyaka ólmozott, feje marhacsont. Sebdíszítéses: a növő csemetét késsel körbe-körbe behasogatták, majd gyógyulni (kiforrni) hagyták. Pásztormunka. Népi név: "barkóuca"

Juharfából (jávorfából) faragott, kígyós pásztorbot. A miskolc-görömbölyi Dulai család (juhász dinasztia) hagyatéka. A fogója köralakban összeér, kinyújtott nyelvű kígyót formáz. A bot felső felére egy végigtekerődző kígyó van faragva. Mindkét kígyó szemét és a nyelvét kinyújtó kígyó fogait fémberakással jelöli a készítő. A kígyótest mellett szabadon maradó részek díszesen faragottak, ezek a motívumok jelennek meg: koronás címer, pásztorélet, erdei állatok. A botot Berze János (Berzi Jani vagy Berze Jani) Heves megyei faragó pásztor készítette, és a Dulai család hozta magával Miskolc-Görömbölyre.

Hántolt fiatal borókafa ágból készült görbebot. Vágott, meleg vízben hajlított.

Feje diófából vágott, dombormívesen koronaformára faragott, tulipánmintás bevéséssel. Csúcsáról hiányzik, letörött a ferde kereszt. A bot szára utólag lett beleerősítve a faragott felső részbe. Használat módja: 1938-ban Borbély Maczky Emil, Borsod vármegye főispánja 150 darab, Szent Koronával ékesített botot készíttetett egy cserépfalusi faragóval. A későbbiekben különböző ünnepi eseménysorozatok részeként minden megyebeli település bíráját megajándékozta a mívesen megmunkált bottal, a bírói hatalmi jelvénnyel. A készítés időpontja a Szent István Emlékév, Szent István király halálának 900. évfordulója, egyben a budapesti Eucharisztikus Világtalálkozó éve.

Természetes ágból vágott bot, kézhez alakított fogóval.

Juhászkampó. Fa nyélen kampószerűen meghajlított, végén ellapított, köpüs felerősítésű vas. A juhászok pásztorbotja nem csak terelőeszköz, hanem a juhok nyájból való kifogására szolgál a kampót a juh hátsó lábára akasztva.