El Kazovszkij Alapítvány Kiállítás_2015 MNG

Kiállítás_2015 MNG

A túlélő árnyéka. Az El Kazovszkij-élet/mű
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, A épület, 2015. november 6. – 2016. február 14.

El Kazovszkij (1948–2008) a XX. század vége és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt. Festőként, performerként, díszlettervezőként és – ma már tudjuk – költőként is hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek roppant elevenségét és infernális mélységeit a kortársak is azonnal fölismerték. Bár már életében kanonizálódott, a kutatók és kritikusok éppoly kevéssé tudták hagyományos eszközeikkel megközelíteni, mint Csontváryt, Gulácsyt vagy Kondor Bélát.

A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria reprezentatív kiállítása sem arra vállalkozik, hogy monografikus módon áttekintse és mintegy művészettörténetileg „helyére tegye” mindazt, amit El Kazovszkij fájdalmasan korai halálával örökül hagyott. Nem cél, hogy az életút szakaszait a jól ismert zseni-esztétika jegyében, a „koraitól” az „éretten” át a „kései” felé tartó pálya szerves egymásutánjaként mutassuk be. A bemutatandó művek kiválasztása sem hagyományos szempontok szerint történik – nem protokolláris emlékkiállításra, inkább vitákat provokáló, izgalmas kortárs eseményre készülünk.

A kiállítás egymástól markánsan elkülönülő szekciói egy-egy karakteres metszetben villantják fel El Kazovszkijt és művészetét. A rendezés nem állít fel közöttük fontossági sorrendet, illetve nem határoz meg a nézőknek egyértelmű bejárási útvonalat, inkább arra ösztönöz, hogy a labirintusszerű térben járkálva szokatlan összefüggésekre figyeljenek fel vagy ismerjenek rá.

A művésznek erős hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, műalkotások FETISIZÁLÁSára. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése festményeinek, installációinak és híres performanszainak központi témája volt: csillapíthatatlan, szerelmes sóvárgása az elérhetetlen Szépség után a Másik eleven testének roppant sokféle, gazdag érzékiségű művészi pótlékait hívta életre. A FIKCIÓval, a keretekkel, a síkvetületekkel, a képregény formával és az irodalmi szerepekkel való játék tartja életben művészetének mélyről fakadó TEATRALITÁSát. A színek, terek, méretek, formák intenzív és szenvedélyes ellenpontozása révén alkotásai roppant erős, szinte mágneses vonzerővel hatnak a nézőre.

Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik szenzációja is, a több mint húsz éven át ismételt ünnepélyes játékai, a DZSAN-PANOPTIKUMok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének rekonstrukciója, melyeknek egykor ő maga volt a főszereplője. El Kazovszkij és eleven modelljei távollétére korabeli videofelvételek és az egykori résztvevőkkel rögzített videointerjúk emlékeztetnek.

Külön foglalkozunk El Kazovszkij MAGÁNMITOLÓGIÁjával is: ismétlődő kultúrtörténeti utalásokkal teli vezérmotívumai – Wagnerére emlékeztető – szinte monolitikus rendszert alkotnak. Mitológiájában is tükröződik a NEMI IDENTITÁS problémája, amelynek önálló – tapintatos, de karakteres – tárgyalása nélkül a vállaltan transznemű (biológiailag női testbe született, társadalmilag azonban homoszexuális vonzódású férfi) El Kazovszkij minden bemutatása képmutatás lenne. A művész mindig bátran fordult szembe a nemi sztereotípiák zsarnokságával: mivel saját önértékelése szerint „19. századi stilizált férfitudattal” nőtt fel, saját köztes pozícióját a markáns férfi és női szerep-előírásokkal konfrontálódva formálta meg. Mélyreható családi és kulturális gyökereit, a nyelvhez, A KLASSZIKUS OROSZ IRODALOMHOZ ÉS KULTÚRÁHOZ VALÓ KÖTŐDÉSÉT szintén külön szekcióban dolgozzuk fel.

Noha lényegében független az eddigiektől, nem kerülhető meg El Kazovszkij indulásának egykori avantgárd gyökere, az 1970–1980-as évek hazai UNDERGROUND ELLENKULTÚRÁJA sem. Végezetül egy provokatívan „WHITE CUBE”-nak elkeresztelt önálló szekcióban irányítjuk a figyelmet El Kazovszkij festészetére. A kifejezés a kortárs művészeti szakirodalomban azt a látszólag semleges galériateret jelöli, amely kizárólag a művek „tisztán” esztétikai, „abszolút festői” minőségeit állítja fókuszba, vagyis kizár a műértésből minden, úgymond, külső, alkalmi és helyi vonatkozást, társadalmi, nemzeti, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbségi kontextust, hogy semmi se zavarja az abszolút festői értékek érvényesülését.

A kiállítás kurátorai: Rényi András, Jerger Krisztina, Százados László

http://elkazovszkij.hu/index.html

[ 310 Tárgy ]

L. Ny. Tolsztoj: Háború és béke (illusztráció)

F. M. Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak (illusztráció)

Állat a színházban (Rajz két felvonásban)

Az utolsó állat és a ruméliai csillag története

Táncosnő két kísérővel II. Én, Angster, Kozma vagy más

Vajda-lapok és nem Vajda-lapok. Színházi képregény

Vajda-lapok XII. Válogatott emlékművek IV. (Válogatott emlékművek VI.)

Kinek a természete ez a természet? (Papírfríz I.)

[Rekord frissítve: 2015.12.11]