VAjda MTA

Vajda 1937-ben készült színes temperakollázsainak motívumai jellegzetes szentendrei elemek. Azonban a gyűjtőútjai során rögzített épületmotívumokat, a pléhkrisztus árnyékként megjelenő alakját nem egymás mellé helyezi, hanem a montázstechnika segítségével az egyes elemeket egymásra vetíti, darabokra szedi és újracsoportosítja. Így a város tipikus motívumai csupán jelentésüktől megfosztott valóságdarabok Vajda absztrakciójának szolgálatában. A mű hátoldalán egy 30-as évekbeli reklámgrafika nyomai fedezhetők fel a lepattogzott festékréteg alatt.

Az apró, örvénylő és vesszőfonadékra, illetve göcsörtös faágakra emlékeztető formákból egy befelé megnyíló, megközelítőleg félkörívben záródó szövevény bontakozik ki, negatív, világos részekkel. A baloldalon lefelé egy borona fogaira emlékeztető kinyúlás van. Fent jobbra hármas karom.

Az utolsó szénrajzokon minden vizuális, képi konvenciót végképp maga mögött hagyva – a hazai kortárs művészetben társtalanul – az önmagáért megszülető vonal elementáris erejű expresszivitásában és szubjektivitásában oldódik fel Vajda Lajos egész művészete és lénye. Az Örvénylő tér kompozíciójának nincsenek határai, nincsen tárgya és nincs tere, a kép síkját teljesen betöltő vonalrendszer pulzálása és dinamikája az indulat kiáradását sejteti.