KDS tárgyak

Ismeretlen gyártmányú anemométer, bőr borítású fa dobozban. A műszer a légáramlás-sebesség, vagy szélsebesség mérésére szolgál. A szerkezet két fő részből áll: egy henger alakú sárgaréz tokban rögzített, alumíniumból készült 8 lapátos szélkerékből, valamint a fordulatszámláló berendezésből. A forgások számát a fordulatszámláló szerkezet maximálisan 10 millió fordulatig képes egyfolytában mérni. A műszert főleg a bányalégáramlatok erősségének mérésére használták - a vízügyi szolgálatban a vízsebességmérésnél a pillanatnyi szélsebesség mérésére szolgált.

M=1:1. Ólomkristály csiszolt fürdő korsó. Falán a füredi kút, a Kerektemplom, a Fürdőház és a Tihanyi apátság ábrázolása látható, felirata: Füredi emlék

3 db egyforma horog kovácsoltvasból, kötélcsonkokkal. Deák József halászmester eszközkészletéből. A hazai vizeinkből mára már kiveszett vizát hosszú hegyes horgokkal fogták. A folyó medrét átfogó kötélre 120–200 horgot is kötöttek. A horognak nyárfából, fűzfából volt úszója, amely révén a horog a vízben lebegett. Az ide-oda csapkodó viza rendszerint a farkával a horogba akadt.

19. századi készlet egy darabja. Mosakodásra használt porcelánból készült tál, díszes, világoskék széllel, arany mintázattal.

Mosakodáshoz használt porcelánból készült kiöntő kancsó, világoskék csíkkal és arany mintázattal. Kb. 1,5 l-es. Apró virágmintás. 19. századi készlet egy darabja.

19. századi mosdókészlet egy darabja. Porcelánból készült, világoskék csíkkal, arany mintázattal, apró virágos, perforált betéttel. A lyukak arra szolgáltak, hogy a szappanos víz lecsorogjon az alsó tálba, és a szappan ne ázzon el.

Porcelánból készült, világoskék csíkkal, téglatest alakú, fedeles, fogantyúval ellátott, apró virágmintás, arany mintázattal díszített fogkefe tárolására alkalmas eszköz.

Piperecikk vagy fogpor tárolására (fedeles) használt tégely. Világoskék csíkkal, apró virágmintával, arany díszítéssel. 19. századi készlet egy darabja

20. század elején készült zománcozott mosdókészlet, mely a mindennapi tisztálkodás kelléke volt a polgári otthonokban. A virágmintával díszített tárgy-együttes 3 részből áll: egy szappantartóból, egy fogkefetartóból és egy szivacstartóból. Zománcozott, virág- és levélmintás bordó és kék színű: 1. Szivacstartó. Mérete: átmérő 165 mm, hossz 122 mm, szélesség 110 mm. 2. Fogkefetartó. Mérete: átmérő 253 mm, hossz 108 mm, szélesség 100 mm. 3. Szappantartó. Mérete: átmérő 180 mm, hossz 50 mm.

A Női Bazár magazin által az árvízkárosultak javára kibocsájtott érme. Kétoldalas. Előlap: NŐI BAZÁR PEST 1871. MÁJ. 6. 7. 8. Hátlap: A VÍZKÁROSULTAK JAVÁRA.

Kétoldalas ezüst emlékérem, előlapján körirat: POZSONY-DÉVÉNYI EMLÉK - A MAGYAR HONALAPÍTÁS EZREDIK ÉVÉRE; középen a Dévénynél felállított millenniumi emlékmű, alatta a Duna és a Morva összefolyásának ábrázolása a két folyó nevének feltüntetésével. Hátlapján koszorúval övezve Pozsony város címere, felette 896, alatta 1896. október 18. dátumok.

Az Erzsébet híd újjáépítésének alkalmából kiadott emlékérem. A hidat a visszavonuló német csapatok robbantották fel 1945-ben, az érem előlapján az évszám mellett a romos híd ábrázolása látható. A híd újjáépítésére a fővárosi Duna-hidak közül utolsóként került sor, a három évig tartó helyreállítási munkálatok után 1964-ben adták át a forgalomnak a Sávoly Pál által tervezett hidat. Az érem hátlapján a már újjáépített híd látható, alatta a főváros címre, felette az 1970-es évszám olvasható.

A fekete alapszínű aranyozott szegélyű jelvényen a Balaton ábrázolása látható, felette BALATONI TÁRSASÁG 1921, alatta DOLGOZZUNK A BALATONÉRT! feliratok. 1921-ben irodalmi, tudományos és művészeti egyesületként alakult meg Budapesten a Balatoni Társaság, amely a Balaton-kultusz szószólójaként tevékenykedett. Pártos Arthur hagyatékából.

Ganz-gyári vízicserkész csapattiszti kitűző. Háromszög alakú, zászlót formázó kitűző, fehér alapon piros,fehér, zöld sávozással, rajta egy G (Ganz) betű, mely körbefog egy Anjou-liliomot.

Weiss Manfréd gyárában, a 20. század első felének egyik legjelentősebb magyar nagyüzemében készült a képen látható mángorló. A háziasszonyok munkáját megkönnyítő eszköz a 19. század második felében kezdett elterjedni a hazai – elsősorban városi – háztartásokban, csak a modern mosógépek tömeges elterjedésével szűnt meg használatuk. Az öntöttvas állványra szerelt kétoldalt felhajtható fa asztal közepén forgatható két keményfa henger végezte a tulajdonképpeni mángorlást, simítást. A manuálisan, kézikerékkel hajtott fa hengerek a közéjük helyezett vászonból kipréselték a vizet, ezáltal centrifugaként működtek; mivel azonban egyúttal ki is simították a kelméket, a vasalást is megkönnyítették, időnként helyettesítették is. Bár háztartási alkalmazásuk mára megszűnt, a textiliparban a háztartási mángorlókhoz hasonló, motorral hajtott hengerpárokat vagy több hengerből álló gépeket ma is sok helyen használnak.

Az ún. Sárosvölgy látképe az 1895-ös tiszai árvíz idején (paszpartuban). A kép bal alsó sarkában Pokorny Tódor PT monogramja, a jobb alsó sarokban Keglevich Emil - Szeged benyomott jelzés. A színezett fényképen a Tisza gátja látható a hullámtér felől. Az előtérben egy részben elöntött tanyaudvar, a háttérben a védvonal, a gáton a töltés erősítését végző emberek. A fénykép a Szeged-sövényházi Ármentesítő Társulat kiállítási tárgya volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Árvédelmi töltés színezett látképe az ún. Nagyszakadásnál az 1895-ös tiszai árvíz idején. A képen a töltés víz felőli oldala látszik, rajta a védekezésben részt vevő emberek sorakoznak, az előtérben egy kikötött ladik. A kép a Horgos-Martonosi Ármentesítő Társulat kiállítási tárgya volt az 1896. évi ezredéves (millenniumi) kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Látkép az 1895-ös tiszai árvízről Ráczkeresztúrnál (Szerbkeresztúr) és Martonosnál. Színezett fénykép paszpartuban. Bal alsó sarokban: Keglevich Emil Szeged. Jobb aló sarokban: TP. 895 Pokorny Tódor festett kézjegye A fényképen a Tisza ártere látható, jobb oldalon az árvédelmi gát. A háttérben Martonos és Szerbkeresztúr épületei. A fénykép kiállítási darab volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) kiállítás vízügyi pavilonjában (Horgos-martonosi Ármentesítő Társulat).

Látkép a felső-bugelbachi dunabalparti párhuzamműről a Felső-Duna szabályozásakor (paszpartuban). Felirata: Felső Dunaszabályozási M. Kir. Művezetőség. Felső-bugelbachi dunabalparti párhuzammű. Az öblözet lezárása párhuzammű építésével. A párhuzamművet két uszály között építik, kőszórásból. A kép előterében ladik, magyar zászlóval.

Hosszmérésre használt fém mérőszalag Klipp Alajos mérnök, magyar királyi műszaki főtanácsos eszközkészletéből.

Térképi hosszúság-adatok lemérésére és adott arányban történő átvitelére alkalmas eszköz. A körzőszárak mindkét vége tűszerűen kiképzett. A két körzőszárat rögzítőcsavar fogja össze, mely csavarral lazítható tolóka a szárakon egyidejűleg elcsúsztatható. A körzőszáron található beosztások a nyitott körzőszárak végpontjai közti arányt adják. A beosztások melletti kis lyukak a beállítás pontosságát segítik elő, adott esetben egy-egy tű beszúrásával csak a megfelelő beosztásig tolható a tolóka. Veöreös Györgynek, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökének hagyatékából.

A metszet a mezőkövesdi Zsóry fürdőből származik. A cső belsejében körülbelül 3 cm vastag kőlerakódás van.

Mechanikus számológép saját fa dobozában, réz hordozófüllel ellátva. A gép a négy alapművelet elvégzésére képes.

Gőz- vagy dízelüzemű hajók irányítását segítő szerkezet. Kezelője rendszerint a fedélzeti géptiszt volt. A géptávíró biztosította a kapcsolatot a géptér és a parancsnoki híd között, ahonnan a hajó műveleteit jól be lehetett látni, és ahol a kormánykereket is elhelyezték. Ez kezdetben szócsőrendszer volt, de a 20. század kezdetétől mechanikus működtetésű jelzőrendszert építettek be a nagyobb géphajókba. A fedélzeti tiszt a távíró kör-alakú tárcsáján választotta ki a kívánt haladási irányt és géperőt (Egész erő, Fél-erő, Több erő, Egész lassan, Állj) a vezérlő karokkal (minden főgéphez volt egy külön tárcsa és kar), amelyeket a hajósnyelv nyuszi-fülnek nevezett. A huzalokból és kerékpárláncokból kialakított telegráf a géptérben elhelyezett hasonló tárcsán egy mutatót állított a kívánt helyre, minden mozdítás figyelemfelkeltő csengetéssel járt együtt. A gépkezelő a gépeken beállította a kért erőt, majd a géptéri tárcsákon levő karokkal visszajelezte, ezzel a hídon levő tárcsákon a mutatók a megfelelő helyre kerültek.