KDS tárgyak

Vörös László földmérő elkészítette Buda és Pest kőrajzú térképét, s az első példányok egyikét elküldi Széchenyi Istvánnak, aki a levélből sorai szerint a Hídegyesületnél és az országos küldöttségnél szorgalmazta a térkép elkészíttetését. Vörös köszönetet mond Széchenyi támogatásáért. A borítékra továbbítás előtt vagy közben a JELENKOR szerkesztője, Helmeczy jegyezte rá Széchenyinek szóló üzenetét, mely szerint ˝Budapesten nem titok már Mlsgot megbizatottsága. Az Ingenieurök megírták, s egy nekem azt is beszélte, hogy Mlsgod az orsovai basát fényesen megvendégelte.˝ Kéri Széchenyit, tájékoztassa, mit közölhet lapjában, megelőzendő, hogy egy más lap nem Széchenyi kívánsága szerinti közleményt adjon. -˝A mappát viszi majd a Gőzhajó Zemlinbe Foith generálhoz, addig méltóztassék ajánlani Vörös ügyét.. költségeit.. jutalmát.. a kegyeibe zárkózó Jelenkor Hzy. Pest aug.18.833.˝ A rájegyzésből néhány szó hiányzik. Egy lapos levél, mindkét oldalán magyar kézírásos szöveg. A levélen tinta átitatódásból eredő foltok. Jól olvasható szép kézírás. A borítékon Ó Orsovára irányító címzés, ép piros pecsétviasz bélyegzés címerrel. A borítékon több soros egykorú rájegyzés olvasható. Levélen és borítékon: ˝Gr. Széchenyi István hagyatéka˝ bélyegzés. Nyelv: magyar. A soproni Storno család Széchenyi gyűjteményéből származó dokumentum.

Az 1847-es nagyszalontai tűzvészről Arany János részletesen beszámol egyik Petőfinek írt levelében. A katasztrófa után Arany Nagyszalonta jegyzőjeként anyagi támogatást kér a tűzvész által elpusztított város számára. A segélykérés egy sokszorosított körlevél formájában jutott el a címzettekhez, többek között Széchenyi Istvánhoz. Arany a körlevelében részletesen írja le a tűzesetet. A címzés és aláírás Arany János kézvonása. Piros viaszpecsét, postai bélyegző és címzés a negyedik oldalon. A soproni Storno család Széchenyi gyűjteményéből származó dokumentum.

Fából készült esztergált dobókörte kender kötéllel, piros-fehér-zöld festéssel, FK 412 jelzéssel. Korábban kőből is készítették, napjainkban pedig leginkább műanyagból készül, de időnként homokkal töltött kisebb zsákokat is használtak dobókörte gyanánt. Gyűjteményünk e darabja fából készült, egy körülbelül 20 méter hosszúságú vékony kenderkötél egyik végére van felerősítve. Rendszerint hajók kikötésénél volt használatos, a hajóról a kikötésre szolgáló hajóra vagy partra dobták a körtével nehezített kötelet, hogy segítségével a kikötő- vagy vontatókötelet áthúzhassák.

Vízirányos, azaz horizontális napóra a 19. századból. Középen, a bronz polosz két oldalán két ún. időegyenlítési tábla található a hónap minden napjára. Felette az utasítás: AZ ÓRÁK SZABÁLYOZÁSÁNÁL TEKINTETTEL KELL LENNI AZ IDŐEGYENLÍTÉSI TÁBLÁN KIMUTATOTT KÜLÖNZETEKRE. Igényes, precíz kivitelű, valószínűleg kőnyomatmetsző munkája. Magyar gyártmány, megközelítőleg Magyaróvár földrajzi szélességére készítették.

Ovális, fehérre zománcozott bádogtábla fekete körirattal: Margittaszigeti Ármentesítő és Belvízvezető Társulat Mohács. 1. sz. gátőrház.

Tisza-menti gátőrház eszközkészletéből származó, fa nyéllel ellátott, olajjal működtetett világító/jelző-eszköz. Árvizek idején, az éjszakai védekezés során használták a munkaterület világítására, de az egymástól távol lévő gátőrök jelzéseket is adtak le segítségével egymásnak.

Derékszögek kitűzésére szolgáló, két síktükörből álló, botra erősíthető vagy függeszthető geodéziai műszer. Az érkező, és a kettős tükrözés után távozó sugár törésszöge a síktükör hajlásszögének kétszerese. Az általában állandó, főleg 90 fokos szög kitűzésére alkalmas 45 fokos tükörszögű síktükröket vetítőbotra szerelhető fémfoglalatba erősítik. Tükrözésen alapuló szögkitűző műszer, amelyet két, ugyanazon síkra (a kitűzendő szög síkjára) merőlegesen elhelyezett sík üvegtükör alkot. Az érkező, és a kettős tükrözés után távozó sugár törésszöge a síktükör hajlásszögének kétszerese. E darab gyártási száma: 3935.

Jégtörőhajó makettje. Lépték: 1:50. A Jégtörő X. ún. 837. típusú jégtörő vontatóhajó. Eredetije 1966-ban épült a Magyar Hajó- és Darugyár (MHD) Balatonfüredi Gyáregységében. 1977-ben újították fel SKL főgépekkel. A jégtörő hajók a befagyott folyók és tavak jegének megbontására szolgáló különleges rendeltetésű géphajók a jégmező-támaszpontok és a jégtorlódások megszüntetésére.

Valamely pontosan meghatározott magasságú pontnak állandó megjelölésére szolgáló öntöttvas tábla a 19. század második feléből, Baja környékéről. Pontos származási helye ismeretlen. Az M. J. betűk a „magassági jegy” megnevezést takarják, hátsó felén fémtüskék találhatók, ezek segítségével rögzítették a táblát.

Irma gőzüzemű, személyszállító vontatóhajó léptékhelyes makettje. Eredetijét a Schoenichen Hermann-féle Hajógépgyár, Gép- és Kazánép. Intézet újpesti gyárában építették Balaton néven 1872-ben. A Balaton második gőzhajójaként teljesített szolgálatot az 50 személyes gőzös, 1878-tól már Petőfi néven a Dunán szolgált. Tulajdonosváltások miatt a következő években az Alexandra és Mohács neveket kapta, 1899-től Irma néven ismert. 1944-ben elsüllyedt, 1951-ben emelték ki, ekkortól FK 312 jelzéssel a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat tulajdona. Jelenleg Balatonbogláron található, 2011-ben helyreállították.

A magyar királyi koronával és körben falevelekkel díszített, ismeretlen hajóról származó hajóharang. Az idők folyamán egyre nagyobb hajókat építettek, amelyeknél a vezényszavak már nem jutottak el a jármű minden pontjába, ezért harangot szereltek a fedélzetre, ami figyelmeztetett a szolgálat-váltásra, veszélyre, stb.

Borz Ferenc esztergomi halászmester hagyatékából származó pecsétnyomó. A sárgarézből készült eszköz nyomófelülete vésett, ovális alakú. Körirata: SZ: KIR: ESZTERGOM VÁROSI HALÁSZ CZÉ: PETS. 1810. A pecsétnyomó közepén a halászcéhek jellegzetes jelképe, három, egymást keresztező hal látható.

Dunai hajóról származó vörösréz szócső az 1940-es évekből. Az eszközt a hajósok akkor használták, amikor köd vagy sötétség miatt az egyébként bevett kézjelekkel és zászlókkal nem tudtak kommunikálni egymással.

A díszes cím után ajánlás olvasható, majd alatta a térkép politikai felosztása. (Magyarország, Horvát-Tótország, Kiváltságos Kerületek, Katonai végvidékek, Erdély Jobb alsó sarkában pedig a mértékek és a jelmagyarázat olvasható le, amiket zárójelben német nyelven is ráírtak. Lépték: 1: 720 000. Nyelv: magyar

Az Országos Hadigőzös Mészáros nevű hadihajó 1:50 méretarányú léptékhelyes makettje. Az eredetileg 1830-ban Franz I. néven vízre rakott gőzös faépítésű testét 1841-ben vasszerkezettel cserélték fel. Az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc idején a Batthyányi-kormány megvásárolta és hadihajóvá alakíttatta, elsősorban a déli határ vidékén teljesített szolgálatot. A szabadságharc leverését követően tüzérségi iskolahajóként hasznosították. Később teher- és vontatógőzösként szolgált, majd A-7 néven uszállyá alakították. Elbontásának ideje nem ismert.

Kenderkötélből font, csomózott, ballonos kiképzésű bója. Kikötőkben védte a hajók oldalát az esetleges sérülésektől.

Víz szűréséhez használt porózus kőzetből készített eszköz. Félgömb formájú, alul hengeresen kiképzett. Az adományozó emlékezete szerint az 1880-90-es évektől használták Orosháza környékén. Egy kannába tették, ráöntöttek annyi vizet, hogy ellepje, de a csőréig még ne érjen a víz. Néhány óra alatt a víz beszivárgott a belsejébe, ekkor kiemelték, és a csövén kiöntötték a szűrt vizet.

Hajóács eszközkészletből származó kovácsolt ún. iszkábaszegek. A kapocsszerű szegekkel erősítették a deszkák közé a tömítőanyagot (mohát, vesszőt).

FK-311 jelzésű vontatóhajó-makett. Lépték: 1:50. Eredetije 1895-ben épült Victoria néven csavaros vontató gőzhajóként a Schoenichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó- Gép- és Kazángyárban Újpesten. 1917-től viselte a Roham nevet egészen 1945-ig, ekkor a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat tulajdonába került FK-311 néven. Az 1970-es években dízelüzeművé alakították, majd teljesen átépítve rendezvényhajóként üzemel napjainkban is.

Az Országos Vízügyi Hivatal reklámgyufája, rajta a margitszigeti víztorony ábrázolásával, a kép alatt felirat: a víz érték, ne pazaroljuk!

16-17. századi dunai sajka 1:50 méretarányú makettje. Két oldalán evezősorral, két ún. latin vitorlával, ágyúkkal ellátva. A sajka elsősorban hadi célokra használt hajótípus volt. A sajkások, vagy más néven naszádosok feladata volt a vízi utak ellenőrzése, az áruszállítás biztosítása, a folyamhatárok őrzése és védelme, valamint adott esetben a szárazföldi harcok támogatása.

Műanyaghüvelyes jégrobbantási felszerelés. 10 kg-os, ezt a típust jellemzően jég alatti robbantásra használták. A robbantás célja elsősorban a jégtorlaszképződés, illetve jeges árvízveszély kialakulásának megakadályozása, a jég szabad levonulásának biztosítása.

Textil karszalag, rajta piros cérnával hímzett betűkkel a következő felirat: ÁR ÉS BELVÍZVÉDELMI SZOLGÁLAT MÉRNÖK. Árvíz idején a védekezés irányító- és őrszemélyzetét megkülönböztető jellel, karszalaggal, jelvénnyel vagy kitűzővel kell ellátni. Ezek közül az elmúlt évtizedekben a karszalagok voltak a legelterjedtebbek. Számos változatban készültek, hogy a karszalagot viselő személy beosztása, a védekezésben betöltött funkciója könnyen beazonosítható legyen.

A bécsi C. E. Kraft műhelyében készült szintezőműszer az 1880-as évekből. Egyszerű szálkereszttel, Huyghens-okulárral felszerelve. Emelőcsavarral és egy 120 mm átmérőjű vízszintes körrel, melyen egy nóniusszal a szögpercek olvashatók le. Az alapkörön szelencés libella van. A nóniusz leolvasását eredetileg fehér bakelitlap segítette elő, ez ma már hiányzik.