Bálint E.

Bálint Endre először 1935-ben látogatott Szentendrére Vajda Lajos és Korniss Dezső meghívására, majd barátságuknak köszönhetően évről-évre visszatért, és a nyaranta a Vajda köré gyűlt szentendrei fiatal művészek csoportjában alkotott. Többször megfordult Párizsban, 1957 és 1961 között Franciaországban élt. Bálint kedvelt, sokat ábrázolt alakja az angyal alakja volt, melyhez az inspirációt egyrészről a temetőkben gyakorta látható kőangyalokból merítette, másrészt gyermekkori élménye, a népligeti vurstli körhintájáról származó harsonázó angyal figurái adták. A valószínűleg Franciaországi tartózkodása alatt készült Angyal című kép jól tükrözi a Bálint egész életművét átjáró kísérteties, fantasztikus de mégis borongós hangulatot. A festmény magányos, kimerevített alakja betölti a kép egészét, az arc hiánya az időn kívüliségét, a klasszikus szobrok töredezettségét idézi.

Bálint Endre először 1935-ben látogatott Szentendrére, Vajda Lajos és Korniss Dezső meghívására, majd barátságuknak köszönhetően évről-évre visszatért, és a nyaranta a Vajda köré gyűlt szentendrei fiatal művészek csoportjában alkotott. Többször megfordult Párizsban, 1957 és 1961 között Franciaországban élt. Franciaországban született a Kastély Blois-ban című olajfestménye is, mely Bálint egyik visszatérő alapmotívumát, a házat, mint az éjszaka hidege és veszélye ellen védelmet nyújtó védőbástya motívumát dolgozza fel. A szürrealisztikus hangvételű, elvarázsolt kastély tetején egy lidérc félig kibújó alakja látható, a festmény sötét és sárgás-vöröses színárnyalatának köszönhetően már-már szakrális emelkedettséget nyer. Bálint Endre érdeklődése középpontjában állt az éjszaka hangulatának, atmoszférájának megfestése, a Kastély Blois-ban című mű ennek a törekvésnek az egyik kiemelkedő darabja.

Bálint Endre a második világháborút követő időszak legfontosabb művészcsoportja, az Európai Iskola alapító tagja, Vajda Lajos barátja, később képi és szellemi világának örököse. Művészetére a szürrealizmus, Szentendre sokszínű népi és vallásos építészete, valamint az École de Paris művészei egyaránt hatottak, mindebből kiindulva teljesen egyéni képi világot teremtett. Festői látásmódját a síkszerűség, a réteges festésmód és a kollázsszerű komponálás jellemzi. A negyvenes évek végén készült csendéletén visszatér nem csak Vajda és Szentendre motívumvilágához, de átveszi barátja kompozíciós megoldásait is. A különböző nézőpontok együttes láttatása, a formákat egybefűző transzparencia, a felületkezelés és az egyszerűsített formavilág a tárgyak lényegi – nem csak szimbolikus – összetartozását sugallja. jelezve jobbra lent: Bálint ’48