Fekete-fehér fotók az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot.
Vízügyi tevékenységek
![Rotter B. és édesanyja a "Dunán" (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636963-dm_tk_24105719/rotter_b_es_edesanyja_a_d/200w_rotter-b-es-edesanyja-a-dunan-1928-majus-636963-163243.jpg)
A budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal mérnöki tanyahajóján készült felvétel. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![A budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal mérnöki tanyahajója (vízügyi...](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636962-dm_tk_24105718/a_budapesti_m_kir_folyamm/200w_a-budapesti-m-kir-folyammernoeki-hivatal-mernoeki-tanyahajoja-636962-064762.jpg)
Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![A budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal mérnöki tanyahajója (vízügyi...](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636961-dm_tk_24105717/a_budapesti_m_kir_folyamm/200w_a-budapesti-m-kir-folyammernoeki-hivatal-mernoeki-tanyahajoja-636961-999336.jpg)
Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636960-dm_tk_24105716/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636960-228006.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636959-dm_tk_24105715/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636959-213378.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között(vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636958-dm_tk_24105714/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636958-034794.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636957-dm_tk_24105713/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636957-985586.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636956-dm_tk_24105712/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636956-603320.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636955-dm_tk_24105711/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636955-979112.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636954-dm_tk_24105710/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636954-006917.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygrafálás Dunaadony-Paks között (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636953-dm_tk_2410579/szondirtahygrafalas_dunaa/200w_szondirtahygrafalas-dunaadony-paks-koezoett-1929-szeptember-december-636953-102263.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Szondirtahygraf (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636952-dm_tk_2410578/szondirtahygraf_1928_juni/200w_szondirtahygraf-1928-junius-636952-563252.jpg)
A hirtelen elmozduló célok pillanatnyi bemérésére a normál teodolit nem alkalmas, ehhez olyan berendezés szükséges, amely az irányzás időpontjában a leolvasás szögértékeit feljegyzi.Ha a leolvasás időpontját is rögzítjük, az összetartozó szög és idő értékek a mozgó cél nyomonkövetését lehetővé teszik. Az áramlások, örvénylések felszíni áramvonalainak megfigyelése felszíni úszókkal történhet. Az úszók helyzetét nappal szondirtahigrafikus vagy regisztrálóteodolitos méréssel rögzítik. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Háromszögelés (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636951-dm_tk_2410577/haromszoegeles_1928_april/200w_haromszoegeles-1928-aprilis-junius-636951-291465.jpg)
A háromszögelés egy trigonometriai, geometriai művelet, amellyel egy háromszög két csúcsának koordinátáit, valamint a belső szögeket ismerve meghatározhatóak a harmadik csúcs koordinátái. Leggyakrabban geodéziai mérések során alkalmazták, mivel egyes pontok egymáshoz viszonyított helyzetét viszonylag pontosan meg lehet vele határozni. A háromszögeléshez ún. teodolitot használtak, mely a vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas mérőműszer. A GPS rendszerek elterjedése előtt a háromszögelés volt az egyetlen módszer a földmérők, térképészek kezében. Jelentősége a GPS terjedésével csökkent, de nem szűnt meg teljesen. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Háromszögelés (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636950-dm_tk_2410576/haromszoegeles_1928_april/200w_haromszoegeles-1928-aprilis-junius-636950-110802.jpg)
A háromszögelés egy trigonometriai, geometriai művelet, amellyel egy háromszög két csúcsának koordinátáit, valamint a belső szögeket ismerve meghatározhatóak a harmadik csúcs koordinátái. Leggyakrabban geodéziai mérések során alkalmazták, mivel egyes pontok egymáshoz viszonyított helyzetét viszonylag pontosan meg lehet vele határozni. A háromszögeléshez ún. teodolitot használtak, mely a vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas mérőműszer. A GPS rendszerek elterjedése előtt a háromszögelés volt az egyetlen módszer a földmérők, térképészek kezében. Jelentősége a GPS terjedésével csökkent, de nem szűnt meg teljesen. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Háromszögelés (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636949-dm_tk_2410575/haromszoegeles_1928_april/200w_haromszoegeles-1928-aprilis-junius-636949-681186.jpg)
A háromszögelés egy trigonometriai, geometriai művelet, amellyel egy háromszög két csúcsának koordinátáit, valamint a belső szögeket ismerve meghatározhatóak a harmadik csúcs koordinátái. Leggyakrabban geodéziai mérések során alkalmazták, mivel egyes pontok egymáshoz viszonyított helyzetét viszonylag pontosan meg lehet vele határozni. A háromszögeléshez ún. teodolitot használtak, mely a vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas mérőműszer. A GPS rendszerek elterjedése előtt a háromszögelés volt az egyetlen módszer a földmérők, térképészek kezében. Jelentősége a GPS terjedésével csökkent, de nem szűnt meg teljesen. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Háromszögelés (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636948-dm_tk_2410574/haromszoegeles_1928_april/200w_haromszoegeles-1928-aprilis-junius-636948-591465.jpg)
A háromszögelés egy trigonometriai, geometriai művelet, amellyel egy háromszög két csúcsának koordinátáit, valamint a belső szögeket ismerve meghatározhatóak a harmadik csúcs koordinátái. Leggyakrabban geodéziai mérések során alkalmazták, mivel egyes pontok egymáshoz viszonyított helyzetét viszonylag pontosan meg lehet vele határozni. A háromszögeléshez ún. teodolitot használtak, mely a vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas mérőműszer. A GPS rendszerek elterjedése előtt a háromszögelés volt az egyetlen módszer a földmérők, térképészek kezében. Jelentősége a GPS terjedésével csökkent, de nem szűnt meg teljesen. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Háromszögelés (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636947-dm_tk_2410573/haromszoegeles_1928_april/200w_haromszoegeles-1928-aprilis-junius-636947-714933.jpg)
A háromszögelés egy trigonometriai, geometriai művelet, amellyel egy háromszög két csúcsának koordinátáit, valamint a belső szögeket ismerve meghatározhatóak a harmadik csúcs koordinátái. Leggyakrabban geodéziai mérések során alkalmazták, mivel egyes pontok egymáshoz viszonyított helyzetét viszonylag pontosan meg lehet vele határozni. A háromszögeléshez ún. teodolitot használtak, mely a vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas mérőműszer. A GPS rendszerek elterjedése előtt a háromszögelés volt az egyetlen módszer a földmérők, térképészek kezében. Jelentősége a GPS terjedésével csökkent, de nem szűnt meg teljesen. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Háromszögelés (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636946-dm_tk_2410572/haromszoegeles_1928_april/200w_haromszoegeles-1928-aprilis-junius-636946-470249.jpg)
A háromszögelés egy trigonometriai, geometriai művelet, amellyel egy háromszög két csúcsának koordinátáit, valamint a belső szögeket ismerve meghatározhatóak a harmadik csúcs koordinátái. Leggyakrabban geodéziai mérések során alkalmazták, mivel egyes pontok egymáshoz viszonyított helyzetét viszonylag pontosan meg lehet vele határozni. A háromszögeléshez ún. teodolitot használtak, mely a vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas mérőműszer. A GPS rendszerek elterjedése előtt a háromszögelés volt az egyetlen módszer a földmérők, térképészek kezében. Jelentősége a GPS terjedésével csökkent, de nem szűnt meg teljesen. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
![Háromszögelés (vízügyi tevékenységek)](https://asset.museum-digital.org/hu-ke/images/114/636945-dm_tk_2410571/haromszoegeles_1928_april/200w_haromszoegeles-1928-aprilis-junius-636945-404202.jpg)
A háromszögelés egy trigonometriai, geometriai művelet, amellyel egy háromszög két csúcsának koordinátáit, valamint a belső szögeket ismerve meghatározhatóak a harmadik csúcs koordinátái. Leggyakrabban geodéziai mérések során alkalmazták, mivel egyes pontok egymáshoz viszonyított helyzetét viszonylag pontosan meg lehet vele határozni. A háromszögeléshez ún. teodolitot használtak, mely a vízszintes és függőleges szögek precíz mérésére alkalmas mérőműszer. A GPS rendszerek elterjedése előtt a háromszögelés volt az egyetlen módszer a földmérők, térképészek kezében. Jelentősége a GPS terjedésével csökkent, de nem szűnt meg teljesen. Fekete-fehér fotó az 1920-as évek második feléből Horváth Sándor BUDAPEST című albumából. Az albumban Duna-menti vízügyi munkák és gyakorlatok képei találhatók, e mellett számos magánjellegű és nem a Dunához köthető fénykép színesíti az albumot. Dr. Horváth Sándor okleveles vízépítő mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1929-ben szerezte meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen, majd több folyammérnöki hivatalnál teljesített szolgálatot, 1941-től a komáromi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1945-46-ban a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekítette, majd azokat később hazahozta. 1948–1950 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal főmérnöke lett, majd a Nemzetközi Dunabizottság osztályvezetője a romániai Galacban, illetve Budapesten. Az 1956. évi árvíz után átfogó tanulmányt készített a Duna jégjárásáról, amelynek felújított változatát a VITUKI 1979-ben, mint ma is helytállót, adta ki. Kandidátusi értekezését ugyanebben a tárgykörben 1964-ben védte meg. 1963–1972 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben főosztályvezetője, majd műszaki igazgató-helyettese volt. Fontos szerepe volt a dunai folyammeder-felvételek irányításában, a folyócsatornázási tervek kidolgozásában. Kutatási területe a folyók jégviszonyainak vizsgálata, illetve a víziúthálózat fejlesztési koncepcióinak kidolgozása volt. Szakmai munkásságának elismeréseképpen a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
[Rekord frissítve: ]