Önkormányzat

Ilosvai Varga István 1929-ben kezdett Szentendrére, a három éve itt működő művésztelepre járni, ahol önálló kompozíciókon örökítette meg a szabadiskola munkáját: a modell utáni és a szabadban való festés gyakorlatát. Ezt követően születtek meg a város egy-egy jellegzetes részletét megörökítő, erős színdinamikájú és merész nézőpontot alkalmazó művei. A szentendrei művészek által kedvelt témát választotta egyik legszebb korai, a Szamárhegyről letekintő és így egy megemelt nézőpontból ábrázolt, átlós szerkesztésű, széles távlatú látképén. Még életében több festményét a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta, hagyatékát a Ferenczy Múzeum őrzi.

Bartl József művészetében a nyolcvanas évek közepére az érzékeny színátmeneteket, a derengő vagy kirobbanóan erőteljes színstruktúrákat homogén koloritmezők váltják fel. Ezzel együtt a művész kilép a képsíkból, és a faktúrák, plasztikus élek, festőkéssel létrehozott négyzetes képmezők révén halad tovább a harmadik dimenzió irányába. E korszak kulcsműve a Nemzetközi parcellák című kép, melynek alapszíne a fehér. A festmény terében a parcellákat rovátkák, csíkozott felületek töltik meg, az ablakszemként kitáruló képnégyzetekbe geometrikus jelek, síkidomok kerülnek (ék, kör, négyszög, kereszt).

Aknay János festőművész posztgeometrikus művészete a szentendrei iskola konstruktív-szürrealista hagyományait folytatja. 1985-ben, Zsennyén készített sorozatán merész kompozícióban szintetizálja korábbi korszakára jellemző, a sajátos szentendrei architektúrából merítő motívumokat (ablak), valamint az újonnan megjelenő, jellé redukált formákat, mint az archaikus rovásírás és a hullámzó körvonalú angyalfigura. A rovásírásjelek folklorisztikus eleme és az angyalbáb-figura központi jelentőségű kifejezőelemeivé váltak későbbi művészetének.