Pajorból a Czóbelbe 0309

A szentendrei festészet egyik legmeghatározóbb egyéniségének tekinthető Ilosvai Varga István először 1932-ben érkezett Szentendrére, ahol kezdetben nyaranta festett, majd 1935-ben végleg a városba költözött. Festészetének központi témája maga Szentendre, a város utcáinak, tereinek, házfalainak hangulata és lakóinak megörökítése. Az önarcképek – a városkép és a csendélet mellett – kiemelt részét képezik Ilosvai életművének. Az 1936-ban készült Önarckép piros háttérrel című olajfestmény lírai hatását, dinamikus feszültségét nemcsak a portréktól szokatlan harsány színek vagy az expresszív ecsetkezelés, hanem a szokatlan perspektíva, az alak átlós elhelyezése is erősíti. Ilosvai Varga István hagyatékának anyaga 1980-ban került az akkori Ferenczy Múzeum tulajdonába.

Anna Margit kései műveinek egyik legfontosabb témája a késleltetett és évtizedekig elfojtott gyász felszínre kerülése. Férjét, alkotótársát, a munkaszolgálatosként elhurcolt Ámos Imrét 1944-ben vesztette el. Az átélt trauma és fájdalom hosszú ideig nem jutott kifejezésre, de az időskorban alkotott műveken elemi erővel tör elő. A sötét hátterű képen egy asszony látható, akinek fehér lepellel van eltakarva az arca, mellette üres szék rózsával, feje fölött a remény galambja repül tova.

Vajda Júlia művészetében a 70-es évek elején drasztikus stílusváltás történt. Rajzos, grafikus, lírai absztrakt műveinek sora után letisztult színsíkokból és geometrikus formákból építette fel kompozícióit. Az ekkor már idősödő művész nyitása a kor neokonstruktív művészete felé egyértelműen észlelhető vörös képeinek sorozatán. Hűvös távolságtartást sugalló, nyugodt és minden személyes tartalmi utalást nélkülöző művein a teret érzékeltető, éles vonalakkal határolt vörös síkokat csupán a sárga vonalak törik meg. Vajda Júlia Vörös képe autonóm alkotás, semmi másra, csupán önmagára reflektál.

Bálint Endre a második világháborút követő időszak legfontosabb művészcsoportja, az Európai Iskola alapító tagja, Vajda Lajos barátja, később képi és szellemi világának örököse. Művészetére a szürrealizmus, Szentendre sokszínű népi és vallásos építészete, valamint az École de Paris művészei egyaránt hatottak, mindebből kiindulva teljesen egyéni képi világot teremtett. Festői látásmódját a síkszerűség, a réteges festésmód és a kollázsszerű komponálás jellemzi. A negyvenes évek végén készült csendéletén visszatér nem csak Vajda és Szentendre motívumvilágához, de átveszi barátja kompozíciós megoldásait is. A különböző nézőpontok együttes láttatása, a formákat egybefűző transzparencia, a felületkezelés és az egyszerűsített formavilág a tárgyak lényegi – nem csak szimbolikus – összetartozását sugallja. jelezve jobbra lent: Bálint ’48