Európai Iskola kiállítás

Anna Margit, eredeti nevén Sicherman Margit vidéki zsidó családból származott. 1930 körül került Budapestre, ahol Vaszary János magániskolájában tanult. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Ámos Imre festőművésszel is. Művészetére nagy hatással volt a francia modern festészet, kezdetben a posztimpresszionizmus, később a szürrealizmus irányzata. A bábu alakja először 1940-ben nyert központi jelentőséget művészetében, de a primitív vonásokat mutató groteszk alak Anna Margit egész életművében visszatérő szereplő. Az emberi sorsok kiszolgáltatottságára reflektáló figura korának egyfajta groteszk embereszményét testesíti meg Anna Margit számára, ahogy egyszerre naiv és bölcs beletörődéssel képes tudomásul venni a XX. század eseményeit. A harsány színekkel festett Mézeskalács című olajképén a bábu figurájának korai változatát láthatjuk. Az alak ábrázolásakor Anna Margit egyszerre nyúlt vissza a gyermekrajzok világához és a népművészet elementáris erejéhez.

Bálint Endre a második világháborút követő időszak legfontosabb művészcsoportja, az Európai Iskola alapító tagja, Vajda Lajos barátja, később képi és szellemi világának örököse. Művészetére a szürrealizmus, Szentendre sokszínű népi és vallásos építészete, valamint az École de Paris művészei egyaránt hatottak, mindebből kiindulva teljesen egyéni képi világot teremtett. Festői látásmódját a síkszerűség, a réteges festésmód és a kollázsszerű komponálás jellemzi. A negyvenes évek végén készült csendéletén visszatér nem csak Vajda és Szentendre motívumvilágához, de átveszi barátja kompozíciós megoldásait is. A különböző nézőpontok együttes láttatása, a formákat egybefűző transzparencia, a felületkezelés és az egyszerűsített formavilág a tárgyak lényegi – nem csak szimbolikus – összetartozását sugallja. jelezve jobbra lent: Bálint ’48

Vajda Lajossal együtt a XX. századi magyar festészet legfontosabb megújítója, a magyar avantgárd törekvések egyik legjelentősebb művésze. Ketten, hasonló indíttatásból, a népi- és vallási szimbólumok, a szentendrei építészet és a szürrealizmus világából merítve – Bartók zenéjéhez hasonlóan – új festői formanyelvet dolgoztak ki, melyet „konstruktív-szürrealista sematikának” neveztek. Csók István és Vaszary János tanítványaként hamar összeütközésbe került a korabeli művészetoktatással, majd rövid ideig Kassák Munka-körében folytatta tanulmányait, ezt követően pedig részt vett az Új Progresszív Művészek művészcsoport megalapításában (1930). Az Európai Iskola rövid fennállásának idején, 1947-ben készíti Bölcső III. c. festményét, melyen monokróm, mélyzöld héttér előtt, percízen kivitelezett, élesen elhatárolt, végletekig egyszerűsített zenei és népi motívumokból építi meg a pillanatnyi egyensúlyt érzékeltető, tömör, konstruktív kompozíciót.

Korniss Dezső, aki már a Képzőművészeti Főiskolán is a progresszív művészeti törekvésekkel rokonszenvezett, Bartók Béla munkásságára hivatkozva nyúlt vissza a népművészethez, hogy azt integrálja az avantgárd formanyelvvel. Barátjával, Vajda Lajossal ehhez Szentendrén eszményi helyszínt találtak, ahol 1935-ben a helyi paraszti- és tárgykultúra motívumkincsét feldolgozó gyűjtésbe kezdtek. Az 1945 után, a különféle művészeti irányzatoknak szabadabb mozgásteret biztosító időszakban, az európai orientációjú magyar művészetet képviselő Európai Iskola tagjaként festette meg Korniss a magyar folklór számos elemét ötvöző Tücsöklakodalom című főművét. Az alcímében is Bartóknak ajánlott mű a folklór világából indul ki, amelyben a zeneszerző által is feldolgozott, Házasodik a tücsök kezdetű gyermekdal könnyed, táncos, a nyolcad ütemeire épülő ritmusa és szürreális képi világa tárul fel a konstruktív képépítés és a tiszta színviszonylat rendjére épülő képszerkesztésben.

Korniss Dezső, aki már a Képzőművészeti Főiskolán is a progresszív művészeti törekvésekkel rokonszenvezett, Bartók Béla munkásságára hivatkozva nyúlt vissza a népművészethez, hogy azt integrálja az avantgárd formanyelvvel. Barátjával, Vajda Lajossal ehhez Szentendrén és a közeli Szigetmonostoron eszményi helyszínt találtak, ahol 1935-ben a helyi paraszti- és tárgykultúra motívumkincsét feldolgozó gyűjtésbe kezdtek. Az 1945 után, a különféle művészeti irányzatoknak szabadabb mozgásteret biztosító időszakban az európai orientációjú magyar művészetet képviselő Európai Iskola tagjaként Korniss számos játékos, néhol drámai asszociációkat keltő szürrealista kompozíciót készített. Ennek a korszaknak a záró főműve a Reménytelen harc című festmény, amely éles színkontrasztjával és metszőn kivágott két fekete madárfigurájával a fennmaradásért vívott küzdelmet állítja középpontba, így utalva az 1948 körüli, a szabadabb szellemi életet követő nyomasztó légkör előérzetére.

Vajda Lajos utolsó alkotói évében készítette az életműben egyedülállóan nagyméretű, enigmatikus szénrajzait. A vészjósló történelmi-politikai események, a művész betegsége mind előrevetítették az elmúlás közeli lehetőségét. A szénrajzok sodró lendületű vonalhálókból, kötegekből, áramló gesztusokból épülnek fel. A művek későbbi – már a művész halála utáni – címadása organikus, a természetből merítő témákat feltételez: mintha egy öreg fa törzsét és gyökérzetét, indák bonyolult összefonódását vagy épp az örvénylő vizet látnánk e lapokon.