tárgyválogatás az új állandó kiállításhoz
hu
Rippl-Rónai Múzeum
ÚJ ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS
ÚJ ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS
Pamutból szőtt, bordó pamut felszedéses mintával. 15 soros mintasor. Mintasorok között a Csurgó vidéki mintaelemek: koszorú, csillag, szegfű. Kézzel szegett. Ismeretlen parasztasszony készítette.
Pamutból szőtt vászon, benne piros pamuthím, a két vágott vége cakkosra kiképezve, visszahajtva géppel levarrva
Pamutvászon piros hímekkel, a közepén két kék hímmel, duplaveréses részekkel. Készítője ismeretlen göllei takács.
Múzeumunk néprajzi gyűjteményét Gönczi Ferenc kezdte el megalapozni. 1914 és 1948 között többszáz somogyi településen járt és több ezer darab néprajzi tárgyat gyűjtött be. Ez a vékaruha (más néven szakasztóruha) 2-es sorszámmal került leltárba, így feltehetőleg az egyik legkorábban gyűjtött darabok közé tartozik. Bolhóról származik, "horvát szőttesként" került meghatározásra.
Fekete és fehér háziszőttes vászonból. Házilag varrva
A „rukávé” a Dráva menti horvátok női viselete. A mell alá érő, nyakában ráncolt ing ujját és kézelőjét színes szövés díszíti. Tiszta pirossal szőttet a fiatal menyecskék hordtak. Ahogy idősödtek, egyre több fekete szín került a díszítménybe. Fekete-fehéret az idősebbek és a gyászolók viseltek. A „rukávét” mell alá felhúzott és megkötött alsószoknyával és köténnyel hordták.
A szentségtartóra emlékeztető formájú asztali tükör Tihanyi Péter taszári plébános ajándékaként került a gyűjteményünkbe, 1932-ben. Pásztorfaragvány, rajta 1874-es évszámmal és "ÉLJEN BERTA JÁNOS" felirattal és "BÁ" monogrammal. Az ajándékba készült darabokra készítőik gyakorta írták rá a készítés évét és saját vagy a megajándékozott fél nevét, vagy annak kezdőbetűit, így is személyessé téve a tárgyat.
Csont, karcolt díszű, fekete és sárga színezésű. A füst és a tűz számos rituális cselekedet eszköze is volt, melyekkel az állatok egészségét és a nyáj összetartását próbálták biztosítani. A tűzgyújtás a napi rutin része volt. A 19. század második felében kezdett elterjedni a gyufa, melynek mai biztonsági változata csak 1913 után, egy törvényi szabályozás életbelépésével szorította ki végleg a fehérfoszforos elődjét. A biztonsági gyufák titka abban rejlik, hogy a vörös foszfort nem a gyufa fejére, hanem a üvegporral keverve a doboz oldalára hordják fel, a gyufafejeket pedig oxidáló anyaggal vonják be. Így csak ezen a felületen végighúzva gyullad be. A korábbi változatokon azonban a fehér foszfort a gyufafejen találjuk. Ezek a szálak gyakorlatilag minden érdes felületen meggyulladtak, ezért ügyelni kellett, hogy viszonylag légmentes helyen, az egymáshoz való súrlódásukat megakadályozva tárolják. Készítője ismeretlen pásztorember.
Fekete selyem gyári csipkedísszel és lila művirágok. A fejviseletek pontosan jelezték a nők korát és családi állapotát is. Akinek nem sikerült idejében férjhez mennie, vénlány maradt. Bizonyos kor után nem hordhatta a lányok divatja szerint haját, azonban nem illette meg a házas asszonyok fejdísze sem. Vénlánynak maradni szégyen volt és kiszolgáltatottá tette az egyént, a családi hierarchiában legalulra került, épp csak megtűrt személlyé vált. Ez a vénlánykonty sötét, gyászos tónusaival az elhervadt ifjúságra emlékeztet. Készítője ismeretlen földműves asszony, Szenna.
[Rekord frissítve: ]